A
Vidám Színpad játszóhelye az Eurocenter. A
nézőtér remek, kényelmes ülések,
minden helyről jól lehet látni a színpadot. A
nézőtér nagy, levegős. A
játszótér is elég nagy a többi
színházéhoz képest. Persze a
kiszolgáló
infrastruktúráról nem tudunk beszámolni.
Marc Camoletti
vígjátékának színrevitele remek
ötlet volt, szolgálja a Vidám Színpad
elfogadottságát, népszerűségét,
reklámnak tekinthető.
A
történet szerint egy régen népszerű
táncosnő életszínvonalának
biztosítása,
valamint a magány elkerülése érdekében
nagy lakásának két szobáját kiadja.
Mint
tudjuk, a bérlőkkel mindig sok baj van. Az egyik bérlő
egy zongoratanárnő, aki
gyakorlás közben zavarja a tulajdonosnő nyugalmát. A
másik szobában egy festőnő
lakik, aki a festékek szagával teszi kellemetlenné
a volt színésznő, a
tulajdonos életét. Úgy dönt, hogy az
egész lakást eladja. Ennek érdekében
apróhirdetést ad fel. A zongoratanárnőnek nincs
tanítványa, ezért ő is hirdet.
A festőnőnek modellre lenne szüksége ókori
témát ábrázoló
képéhez, egy
Spartacus szerű férfira, ő is hirdet. A
szolgálólány már nagyon szeretne
férjhez menni, és a többiek hatására ő
is hirdetést ad fel. A lakásban lakó
négy hölgy tehát négy hirdetést ad
fel, egymástól függetlenül és
egymás
szándékát nem ismerve.
Jönnek
is jelentkezők a hirdetésekre, csak éppen a nem
rájuk vonatkozó hirdetővel
találkoznak a lakásban. Ebből származnak a humoros
helyzetek, a vicces
szituációk. A négy női hirdetőnek négy
férfi jár. A Spartacus típusú férfi
(Barabás Kiss Zoltán)
csak azzal a hölggyel nem találkozik, akinek
szüksége
lenne egy modellre a festményének
elkészítéséhez. Ugyanígy
járnak a többiek
is. A férfiak közben a saját ötletük
alapján vetkőznek gatyára, vagy a festőnő
kérésére,
követelésére. Közben peregnek a jelentkezők
érdeklődésének megfelelő kérdések,
amelyekre a válaszok, mivel a nem érdekelt
hirdetőhöz kerülnek, nem hordozzák a
szükséges információt. A
beszélgetéseket hallgatva a „süketek
párbeszéde”
nevű gyerekkori játékunk jut az eszünkbe. A humor
tehát a kommunikációs zavarból,
vagy zajból származik. Mindannyian abban
reménykednek, hogy lesz a
beszélgetésnek pozitív eredménye
előbb-utóbb, csak ezen a kis pillanatnyi
félreértésen kell túl jutni.
A
tulajdonosnő szerepében Esztergályos
Cecíliát láthatjuk, hallhatjuk.
Remekül érzi magát a színpadon, és
ebből
kifolyólag jól érzik magukat a
színészek és végül mi nézők is.
Ez a darab
olyan, mintha neki írták volna. Fürdik a
szójátékokban, a félreértett
szituációkban. Pontosan megfelelő a kosztümje, illik
hozzá és a darabhoz is,
mégis az az érzésünk, hogy nem lehet
könnyű egész este, szinte folyamatosan a
színen lenni ilyen ruhában. Esztergályos hatalmas
munkabírásról ad számot, és
tudjuk, máshol is vannak feladatai. Gratulálunk neki, azt
szokták mondani, a
„hátán viszi” a darabot. Az ő
humorérzéke, kreativitása és bátor
improvizációi
jutnak eszünkbe később is, ha a darabról
beszélünk, ha barátainknak javasoljuk,
rá hivatkozunk.
Mindenki
jól bírja az Esztergályos által
diktált stílust és iramot. A négy,
hirdetésekre
jelentkező férfi négy különböző
személyiség, és a négy
különböző cél által
meghatározott szándékkal érkeznek.
Spartacus figuráját Barabás Kiss Zoltán a
tőle megszokott határozottsággal formálja. A
lakás megvételére vállalkozna
Baronits Gábor
által megformált Bernard, neki is le kell vetkőzni a
festőnő
követelésére. Beleznay
Endre mint Bertrand a házassági hirdetésre
jelentkezett, de éppen nincs jelen a hirdetést
feladó szobalány, így ő is a
festőnő „áldozata” lesz. Az ő esetében
érzünk néha felesleges
túljátszást, erre
az ad okot, hogy a színésznő mindenkit remek kis
házi itallal kínálgat, és ő
ezt kevéssé bírja, a szerep szerint
természetesen. Timon Barna
zongoraleckéket
szeretne venni, de erre is csak bizonyos
félreértések után kerülhet majd sor.
A
vígjáték, a szereplők
közreműködésével felhőtlen
szórakozást, nevetést biztosít
több órán keresztül. Ezen túlmenően
megtanulhatjuk, hogy az élet tele van
véletlenekkel és félreértésekkel.
Némi kitartással és humorral ezeken
túljutunk, sőt túl kell jutnunk. Megtanuljuk
élvezni a szójátékokat, szeretni az
improvizációkat és elfogadni a helyzetkomikumot,
nemcsak a másokkal
megesetteket, hanem esetleg a velünk megtörténteket
is. A humor ereje abban van,
hogy megtanít a nehéz helyzetek humoros oldalát
észrevenni. Talán így könnyebb
elviselni. a véletleneket, amelyek időnként ránk
zúdítják a váratlan
szituációkat, és ezzel nehezítik az
életünket.
A
darabot Straub Dezső
rendezte, már nem először. Az ő rendezésében
szerepelt a
darab 1993-ban a régi Vidám Színpadon, és
nyári előadásokon is, a Fogi Színháza
is az ő rendezésében és
szereplésével adta elő. A darab címe
változik néha, így
előadták már így is: Négy férfi gatyában.
Az eredeti cím (La bonne
adresse) ezt
is megengedi. Az eredeti bemutató 1966-ban volt
Párizsban, az 1827 óta működő
Théatre des Nouveautés-ben.
Marc
Camolettinek több darabját is játsszák vagy
játszották sikerrel itthon is, így jól
ismert a Félre lépni tilos, a Boening, boening,
vagy a Hatan pizsamában.
További
sikeres bemutatókat kívánunk a Vidám
Színpadnak!
Budapest, 2016. január 4.
Tóth
Attiláné dr.
♣
♣
♣