Hunyady
Sándor (1890–1942) kolozsvári
születésű drámaíró 1935-ben
írta meg színművét,
1936-ban Nóti Károly készített
filmforgatókönyvet belőle, Vajda László
rendezte.
Így született egy hetven perces fekete-fehér film,
igazi vígjáték. A szereplők
között híres színészek neveire
bukkanhatunk: Lázár Mária, Rajnay Gábor,
Márkus
Emília, Berky Lili, Gózon Gyula, Kabos Gyula, Pethes
Sándor.
A
Wikipédia a legnépszerűbb Hunyady-művek közé
sorolja a színdarabot, s kiemeli,
apja, Bródy Sándor is írhatta volna, akiről
tudjuk, korának harcos
publicistája, drámaírója volt.
A
József
Attila Színház novemberi premierjére sok
néző volt kíváncsi, telt ház volt. Az
idősebb generáció nosztalgiázni jött, a
fiatalabbakat a szórakozni vágyás, a
kíváncsiság hozta el. Már a darab
címében is kettősség rejtőzik. Tényleg
léteznek sárkányok? Kérdezhetnénk,
ha nem tudnánk, hogy egyes hölgyek habitusát
szokták ezzel a jelzővel illetni.
Hunyady
Sándor három jóindulatú, ámde
szigorú testvért állít ebbe a szerepbe.
Piciny
faluban, Nyírborzatőn élnek e kedves hölgyek (Vándor Éva, Molnár
Zsuzsa, Kocsis
Judit) testvérükkel, idősebb Csaholyi
Balázzsal (Seress Zoltán),
ki felesége
halála után fél uradalmát
eldorbézolta. A „sárkányok”
árgus szemekkel kísérik
minden lépését, döntését, ez
bizony közel tízéves fogságot jelent a
férfinak.
Így érthető, miért követi
féltékenyen és irigyen a Pesten tanuló
fiáról, ifj.
Csaholyiról (Zöld Csaba)
szóló híreket. A fiú apja
természetét, költekező
életmódra való hajlamát
örökölte. A neki juttatott apanázsnak hamar a
nyakára
hág, s adósságok is terhelik lelkét. S nő
is van a dologban, egy színésznő,
Tatár Anna (Létay
Dóra). Távirat érkezik a
nyírborzatői birtokra: a tékozló
pénzt kér, s öngyilkossággal fenyegetőzik. A
nővérek úgy döntenek, az apának
kell Pestre mennie észre téríteni a fiát, s
hogy ebben a zűrzavarban rendet
teremtsen. A kalitka ajtaja kinyílik, id. Csaholyi a
fővárosba érve újra a
kicsapongás, a féktelen, észveszejtő
éjszakák sodrásába kerül. Ez a
sodrás nem
várt módon szerelmet is hoz számára.
Bonyodalmak
szövevényébe vezeti Hunyady Sándor
színműve a nézőket, megfűszerezve humorral,
s mégis „éles” karakterfigurákkal. A
darab sikere sok mindenre utal. Figyelnünk
kell az időre is, hiszen a két világháború
között íródott. Hangulata melegséget
sugárzó, szinte személyes kapcsolatba
kerülünk a szereplőkkel, s egyben az
íróval is.
Seress
Zoltán színművész, id. Csaholyi Balázs
megszemélyesítője igazi dzsentrit tudott
a színpadra vinni, mozgása, mimikája,
beszédstílusa hitelessé tette szerepét.
Létay
Dóra
Tatár Anna megformálásában magasra tette a
mércét, hisz egy színésznőre úgy
gondoltak abban az időben (és talán még ma is
úgy gondolnak), hogy pénzéhes,
gőgös, férfifaló. Ám Anna más, s
Dóra finoman érzékeltette ezt a
másságot.
Erőt, s mégis szeretnivalóságot sugárzott.
A három sárkány meg tudott küzdeni a
régi nagyok árnyékával, kitűnően
tudták közvetíteni a család
összetartozásának,
s egyben a vagyon, a birtok megőrzésének
fontosságát.
Kiváló
zenészeket ismerhettünk meg Lakatos Mihály, Vadász Jenő
István, Váradi András
személyében, akik valóban mulatós estekre
vittek bennünket.
Valló
Péter rendező nem talált ki újat, csak
választott a múlt anyagából, s
elképzeléséhez a díszletet is ő tervezte. A
befogadó környezet (a közönség)
pedig kimenti belőle, ami beemelhető a mai világunkba, s ezzel
is igazolja, hogy
az övé marad ez az örökség, s rajtuk
áll, hogy magukénak vallják, vagy
elutasítják.
Hunyady
Sándor színművét a dzsentri élet szele
lengi át, s talán nem érzem rosszul, hogy
ez a szél mintha feltámadt volna mostanában.
Jelmez: Benedek
Mari, dramaturg: Hárs
Anna.
Budapest,
2015. december 1.
Hoffmann
Katalin
♣
♣
♣
