SZÍNHÁZ

MINDENT ÉVÁRÓL

Belvárosi Színház

A darab egy 1950-ben bemutatott fekete-fehér amerikai film adaptációja. A film felhasználta Mary Orr írásművét, amit 1946-ban publikált. Az írásmű valóságban megtörtént eseten alapul.

A film rendezője és a forgatókönyvírója is Joseph L. Mankiewicz volt. A 20th Century Foxnál készült film főszereplője Bette Davis. A közösségi film történet az ő nevénél jegyzi a filmet, a legjobb alakítása volt. 1951-ben 6 Oscar díjat nyert a film, és még 8-ra volt jelölve – igazi, nagy amerikai siker!

A nyáron bemutatott darabot önálló alkotásnak tekinthetjük, a színház, a színészek színpad mögötti problémájával foglalkozik. A nagyon sikeres, kitűnő díva a csúcson van. Innen már nincs feljebb, csak lejjebb és bizony, az idő is múlik. A sikerek még zajosak. A színésznő tehetsége köré támogató és érdekérvényesítő csapat gyűlt már össze. Ők szinte egy család. A színésznő tehetségéhez és fényéhez alkalmazkodó író, az őt már rutinból irányítgató rendező és egyben élettárs, a kritikus és az író felesége mint barátnő. A kis csapatnak van egy figyelemreméltó tagja, az öltöztetőnő, ő kimondottan a színésznőt szolgálja, sajátos stílusával kifejezi őszinte hűségét és azt is, hogy átlát a társaság minden tagján, ismeri őket és érdekérvényesítő játékaikat. Szürkén telnek a megszokott sikerekkel a napok, amikor feltűnik egy ágrólszakadt rajongó, egy esetlen fiatal hölgy. Szerény, alkalmazkodó, figyelmes, minden előadáson eddig is ott volt, mindent tud, ismeri a kapcsolatokat, kellemesen szolgálja a társaság minden tagjának a kényelmét. Arról ábrándozik, hogy egyszer ő is felléphet a világot jelentő deszkákon. Erre meglepően gyorsan lehetősége nyílik. Az író felesége összeveszik a dívával és bosszúból úgy alakítja az eseményeket, hogy az egyik előadásra ne tudjon beérni a színésznő. Ugye nem látható, hogy aprónak hitt gonoszkodás hová vezet! Éva, a fiatal rajongó, a csendes szolgálatból kilép és beugrik a szerepbe, megmenti a színházat, a darabot és mindenkit. Óriási siker, ilyen még nem volt. Mindenki rajong érte, a rendező, az író, a kritikus. Egy perc alatt „elfelejtik” az évek hosszú során a dicsőséget mindannyiuknak biztosító színésznőt. De Évának sem megy egyedül, társul a kritikussal, hiszen tőle is függ a siker, az, hogy ki mennyire lesz sikeresnek kikiáltva. A következő darabban már Éva játssza a főszerepet és a díva hátrább szorul, de el kell fogadnia. Ilyen az élet, jönnek a fiatalok! Éva átveszi az alakításáért járó díjat, mindenki gratulál, a díva is, és, nahát, a következő gálán egy másik fiatal, szőke színésznő veszi át az esedékes díjat. Igen, az idő halad, a dívák váltják egymást.

A színen egy színházi öltöző látható, ez a helyszín, itt történnek az események, itt találkozik mindig mindenki, itt zajlik az életük, hiszen mindannyian a színházból élnek. Ebben a zárt csapatban, a szűknek tekinthető helyen szerez magának egy talpalatnyi földet Eva, ahol a lábát megvetheti. A már unalomig ismert történéséket kimozdítja megszokott ütemükből fiatalságával, törtetésével, üdeségével, erős akaratával és ravaszságával, kegyetlenségével. Tulajdonképpen vígjáték a darab (filmes korában filmdráma volt), de a csúcson túljutottak megérzik a tragédiát, a mondanivalót.

A sikerek utáni háttérbe szorulás, ha mással történik, mondjuk egy színésznővel, akkor jogosnak tartjuk és mosolygunk, sőt nevetünk, ha az illető nem tud méltón hátralépni, ha még küzd, ha még a fényben akar maradni. Más a helyzet, ha mindez velünk történik, valljuk be, nagyon nehéz átadni a stafétabotot! Ez bizony komoly élethelyzet, amibe sokan beleroppantak már, sztárok és átlagemberek. A darab értéke az is, hogy nem tekinti gazembernek Évát és áldozatnak a dívát. Igen, az életben nemcsak kompromisszumokat lehet kötni, hanem konszenzusokat is, csak ehhez önismeretre és empátiára van szükség.

A darab rendezője Pelsőczy Réka. Néhány más rendezését is ismerve úgy vélem, a nőkkel megtörténhető események különösen érdeklik, érzékenyen szövi a szálakat, szerencse, hogy a darab az ő kezébe került.

A színészek között rendkívüli helyet foglal el Bercsényi Péter, az ő éneke, fellépése vezeti be az előadást és még egyszer színre lép ebben a minőségében, de mint öltöztetőnő (sőt mindent tudó) van jelen a darabban. Remek alakítás, ő igazít el minket, a nézőket, de kedvelt díváját is ebben az érdekekkel átszőtt embercsoportban, amelyik összegyűlt az öltözőben.

Hernádi Judit dívája olyan, amilyennek lennie kell, amilyen díva ő maga is, ez a szerep az övé. Követelődző, kendőzetlen, sértődékeny, de okos, számító és intelligens. Minden mozdulata jellemző, hiteles. Éva, Kovács Patrícia alakításában jó lenne, de érződik, hogy ő fiatal, csodálja Hernádit, ezért a szerepe során egy kicsit szürkébb a kelleténél. Nem tud kitörni a szerepben a tiszteletből, ezért nem tud hatásosan kiszorító lenni. Remélhetőleg ez csak a saját koruk okán is érintettek számára derül ki, mások nem érzik ezt. Kovács Patrícia remek választás volt!

A darab a két hölgy játékán nyugszik, de jó alakítást nyújtott Szikszai Rémusz mint rendező, Márton András íróként és kiemelkedően jó volt Mészáros Máté oknyomozó és érdekérvényesítő kritikusa is.

A darabot Zöldi Gergely fordította, és ő a dramaturg is. A díszletekért Kálmán Eszter a felelős, a zenéért Keresztes Gábor.

Orlai produkció.

Budapest, 2015. november 24.

Megjelent a Kláris 16/1. számában.

Tóth Attiláné dr.

♣    ♣    ♣