SZÍNHÁZ

A MUZSIKA HANGJA

Pesti Magyar Színház

Kettős, sőt hármas szereposztásban készült fel a színház a nagyszabású családi musical-bemutatóra. A muzsika hangja c. világhírű filmet^* valószínűleg minden felnőtt ismeri, dalai a fülünkben maradtak. A gyerekek közül sokan azonban most hallhatták először. És számukra legalább olyan jól kell teljesíteni, ha éppen nem jobban. Kíváncsi vagyok, ír-e róla és mit a zenekritikus, aki éppen mellettem ült, ő bizonyára más szempontokat vesz figyelembe. Megjegyzem azért, olykor még ő is tapsolt. Másik szomszédom kiváló operaelőadásokat (is) gyakran látogat, nos, ő jegyezte meg az egyik dalról – nevezetesen a zárdafőnökasszony (Sáfár Mónika) daláról –, hogy az ária „operaszintű” volt. Mert az volt, kétségtelen.

Így aztán nem volt meglepő az előadás végén az a hangos ováció, amilyet ritkán hallani.

Nos, igen, közben „lement” a két rész – összefogottan, üresjárat nélkül, úgy két és fél órában, leszámítva a szünetet. A gyerekek figyelmét minden pillanatban le kell kötni! Már a legelején is, amikor a teljesen üres színpadra fut be az „örökmozgó” apácanövendék Maria Reiner (Mahó Andrea), hogy énekével elhitesse velünk: csodálatos osztrák hegyek között, zöld mezőkön, virágos réteken jár. És elhittük, és nemcsak az óriás háttér-vászon miatt. Rengeteg gyerek volt a bemutatón, teljes csendben, esti előadáson!

A dalokat élőzenekar kísérte (zenei vezető: Fekete Mária), ami különösen fontos ilyen előadásoknál. A zárda novíciái, apácái énekét azonban csak egyedi ritmusú ütések kísérték.

Tudjuk, milyen fontos az előadásban a 7 Trapp-gyerek énektanulása, majd énekei. Külön figyelmet is kapott, és a megérdemelt elismerés sem maradhatott el.

Az előadásban sok-sok jelenet követi egymást, a díszletek átrendezésére előfüggöny mögött kerülhetett sor, hol zenével, hol anélkül – az előfüggönyre vetített szintén óriási állókép azonban már előre jelezte, mi következik, és általában kellően le is kötötte figyelmünket. Így aztán modern is volt, meg nem is, felnőttes is volt, meg nem is. Tulajdonképpen és egyszerűen „jó volt nézni”, és persze hallgatni. (Díszlet: Szabolcs János.)

Sok valóban szép jelenetet láthattunk, olyat, mint például a legidősebb lány, Lizi (Liesl – Horváth Anna) és a már akkor a nácikhoz húzó postásfiú, Rolf (Rolf Gruber – Vecsei László) találkozását a kertben, első csókjukat. Vagy a villanást a család menekülésekor, amikor a már náci Rolf nemmel válaszol – nem, ő sem látta a zárda sötét kerengőjében megbújt menekülő Trapp családot. Vagy előbb, a zárdafőnöknő visszavarázsolódását pár percre, amíg kislány-dalt énekel együtt rakoncátlan, életvidám növendékével. Vagy a novíciák kedves „viháncolását” a zárdában Mariáék esküvője előtt. Az esküvőt már nem is kell látnunk, könnyedén elképzeljük… miközben „muszáj” magunkban megállapítanunk a lány tündökletes szépségét a menyasszonyi ruhában. Hiszen boldog!

A musical erősségei itt mind érvényesülnek: az attraktív bécsi menyasszony (Elsa Schraeder – Fonyó Barbara) szépsége és egyben hidegsége és német-barátsága, a kapitány (Georg von Trapp – Csengeri Attila) eltökélt osztráksága (hiszen mindenki Ausztria várható lerohanásáról beszél már! – „Anschluss”, 1938) és mély hazaszeretete, a gyermekek fegyelmezettsége még felszabadultságukban is, amit Maria lénye, zeneszeretete hoz el számukra. Megborzongunk az egyre erősödő „Sieg heil!”-kiáltásoktól (Hitlerrel) – én egyszer tizenkettőt számoltam meg egymás után. Mindez egyszerűen és tisztán félelmetes, együtt a nácik bakancsainak ütemes, végeérhetetlen csattogásával, a náci hadsereg masírozásáról készült vetített óriási képekkel. Ebben a környezetben Maria életszeretete különösen kiviláglik, mégis azonnal vállalja férje döntését, a menekülést. Hiszen a kapitány számára elképzelhetetlen, hogy a németek oldalán egyetlen percig is harcoljon!

A musical kicsit persze meseszerű is – hogyan is lehetne más? – így nem túl jelentős a szerepe a náci admirálisnak (Von Schreiber – Szűcs Sándor) és a főfelügyelőnek (Herr Zeller – Tahi József). Az óriási náci horogkeresztes zászlók előtt rendezett „fesztiválon” azonban, kétoldalt elöl ülve (és látványosan őrizve így a kapitányt) nagyon is jelentős hangsúlyt kapnak. Tudjuk, hogy a fesztivál rendezője, Max Detweiler (Rancsó Dezső) nagyszerűen lavíroz az osztrákok és a németek között, hiszen „kultúraszervező”, a fesztiválhoz pedig előadók kellenek, éspedig akárhonnan – mégis meglepő tud lenni, ahogy ugyanolyan „lazán” és derűsen, mint amilyen mindig, falaz a Trapp családnak menekülésükhöz – amikor tele van nácikkal a nézőtér. Nos, ehhez is egyfajta bátorság kell. Trapp kapitány éneke pedig a híres havasi gyopárról (tudjuk, az „Edelweiss”) – egyszerűen gyönyörű most is. Ha a rendező, Eperjes Károly csak ezért az egy dalért választotta volna a musical megrendezését, azon sem csodálkoznék. De nyilván sok más szempont is vezérelhette, az érzelmek mértékadó kifejezésétől a hazaszeretet megmutatásán át a teljes élet vállalásáig, mely éppen Isten akarata (is) lehet.

Sok szereplőt csak felsorolni tudunk, így:  Berta nővér – Denk Viktória, Margit nővér – Bartus Patrícia, Zsófia nővér – Bodnár Vivien. A szintén németbaráttá vált, kimért inas, Franz – Pavlevits Béla. Az emberibb arcot mutató házvezetőnő, Frau Schmidt – Tóth Éva. A többi 6 Trapp gyerek (Fiedrich – Bauer Gergő, Louise – Bakos Boglárka, Kurt – Szirtes Marcell, Brigitte – Kornis Anna, Marta – Killik Anna, Gretl – Nagy Mira) biztosan nem most kezdett énekelni. (Az énekek betanítása fél évvel a bemutató előtt már megkezdődött!)

Novíciák, Apácák: Frank Ágnes, Rácz Zsuzsanna, Reil Evelin, Urbán Alexandra, Vajai Flóra, Ács Petra a.n., Farkas Nóra a.n., Figeczki Vanda a.n., Kiss Anna a.n., Nagy Fruzsina a.n., Torner Anna a.n., Tóth Zsuzsanna a.n., Benkő Claudia a.n., Csikász Ágnes a.n., Hegyesi Szkilla a.n.

Fritzek, Bálozók: Dobai Attila a.n., Kanalas Dániel a.n., Károlyi Krisztián a.n., Szőke Richárd a.n., Simony Attila a.n., Vank Richard a.n., Virág Péter a.n.

Kifejezőek, kedvesek a jelmezek, az osztrák népviselet és a bécsi divat egyaránt érvényesül. (Jelmez: Rátkai Erzsébet.)

Dramaturg: Deres Péter, koreográfus Bartha László, korrepetitor: Magony Enikő.

Fordította: Bátki Mihály, a dalszövegeket fordította: Fábri Péter.

–––

 ^* „A mu­zsi­ka hang­ja cí­mű mu­si­cal ze­né­jét Richard Rodgers, dal­szö­ve­ge­it Oscar Hammerstein II ír­ta, a szö­veg­könyv Howard Lindsay és Russel Crouse mun­ká­ja. A mu­zsi­ka hang­ja (The Sound of Music) cí­mű ame­ri­kai ze­nés film­drá­mát Robert Wise ren­dez­te 1964-ben a 20th Century Fox film­stú­dió gon­do­zá­sá­ban. A fil­met Hollywood egyik klasszi­kus mu­si­cal­je­ként tart­ják szá­mon, és je­len­tős elő­re­lé­pést ho­zott Julie Andrews szí­nész­nő szá­má­ra” – olvashatjuk erről többek között.

Budapest, 2015. november 28.

 

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣