SZÍNHÁZ

A GONDNOK

Szkéné Színház  

A Nézőművészeti Kft és a Szkéné Színház közös előadása

 A bemutató 2012. február 10-én volt. Az akkori híreket és képeket összevetve a mostani előadással (2015. október) két dolog megváltozott. A nézőtér nem veszi közre a színpadot, hanem a klasszikus megoldásban néztük végig a darabot, mi nézők ültünk a színpaddal szemben. A másik változás, hogy a fényképek szerint Scherer Péter még 2012-ben kicsi bajuszt viselt az előadás alatt, ma nem. Nem lehet tudni, hogy miért vágta le, vagy nem ragasztotta fel a bajuszkát, de így bajusz nélkül sokkal, de sokkal kifejezőbbnek éreztem az alak megformálását. Hihetetlen, hogy egy apróságnak milyen hatása lehet!

Az abszurd drámák, mint amilyen A gondnok, abban a korban születtek, amikor a „ki uralkodik ki felett” probléma megfejtése fontos volt. Ha az 50-60-as éveket nézzük (A gondnok 1959-ben született) a világ politikai életében is a hatalom tisztázása, a hatalom megszerzése, a hatalom igazolása, a hatalom élvezése, a hatalom bemutatása jelentette a fő problémát, komolyan és anyagi következményeket is vállalva. Az abszurd drámák legtöbbje ennek a vágynak tart tükröt, olyan tükröt, amiben a torzulásokat megfigyelhetjük, meg is érthetjük, vagy legalább elgondolkozhatunk a törekvés értékén.

A gondnokban hárman foglalkoznak, jellemüknek, állapotuknak megfelelően a másik feletti hatalom megvalósításával. Aston (Scherer Péter) egy bajba került idős hajléktalant ment ki a támadók köréből és meghívja magához, a szobájába. Davies (Mucsi Zoltán) örömmel tart a megmentőjével, és találkozik azzal a szinte hihetetlen lehetőséggel, hogy be is költözhet ebbe a szobába, és lakhat Astonnal együtt. Fokozatosan válik a hálás megmentettből követelődzővé. Megismeri Aston öccsét, Micket (Katona László) és a családi viszonyokat. Aston elektrosokkal kezelt ember, életfeltételeit öccsének kell biztosítani, aki ezt meg is akarja tenni, bár nem mozog biztonságosan ebben a feladatkörben. A két testvér nem beszél egymással, kerülik egymást, ritka az a pillanat, amikor mind a hárman együtt vannak a színen. Ilyen jelenet az, amelyik az Aston által megszerzett szatyorról szól. A szatyor nagy valószínűséggel Davies holmiját tartalmazza. Mick nem érti, hogy hogyan és miért hozta ide a testvére az öreg hajléktalant, de nem tetszik neki, és a zacskó hajigálásával ez jól kifejeződik. Mick nem akarja, hogy a zacskó Davieshez jusson, mert akkor véglegesül a beköltözése. Mick nem tudja, nem akarja, nem meri egyenesen közölni, hogy Davies menjen el, mert az öccse hozta ide, és láthatóan nem akar ellene tenni. Végül a zacskó sorsa az lesz, amit Aston akar, és Mick távozik.

Davies nem érti a zacskódobálást és a dobálás befejezésének információ tartalmát, vagyis azt, hogy Astonnak a betegsége az öccse által is elfogadott előnyöket biztosít. Úgy véli, hogy ha Mickre támaszkodik, akkor biztonságosabb lesz a helyzete a szobában, sőt még kellemesebb helyet szerezhet magának Aston rovására. Csakhogy a hatalom fura egy képződmény, és a mélyben vannak a gyökerei. Aki ezeket nem ismeri, és csak a felszínen fellelhető tényekre támaszkodik, megégetheti magát. Ez történik Daviessel. Mick, saját ígéretei elől menekülve, inkább kiforgatja Davissel folytatott beszélgetésének tartalmát, hogy ne kerüljön szembe Astonnal. Aston pedig végérvényesen elküldi Daviest.

A nézők számára a hatalmi harc különböző oldalain állók helyzete Aston, a betegségéről és a mostani állapotáról szóló (nagyon szép és hatásos) monológja alatt válik világossá. Mi már tudjuk, hogy Davies harca bukásra van ítélve, mert a másik oldalon olyan „szerződések” vannak, amiket nem ismer, de ha ismerne, akkor sem értené. Mick és Aston „szerződése”, ami Aston betegségének következménye, megakadályozza, hogy kapcsolatukban a racionalitás érvényesüljön.

Azt szokták mondani, hogy valami úgy válik remekművé, hogy minden kor megtalálja benne a saját problémáira a választ. Ez így van! A színházban ülve és hallgatva a szereplőket, nem kell történelmi korokra gondolni és történelmi korok szereplőit beazonosítanunk, megtaláljuk a mai korunk nedvesíthető figuráit, akik hasonló módszerekkel akarják biztosítani a hatalmukat, mint ahogy azt Harold Pinter leírta. A hatalomért folyó harc ma is létezik, a szereplők is hasonlóak, és a bukás is kódolva van a rendszerben.

A rendező Szabó Máté. Nehéz lehetett a darab abszurditását némi humorral, humoros arcmozgásokkal, mozdulatokkal oldani. A humor átsegíti a nézőt a súlyos mondanivaló elviselésén. Aston alakjába rejtett tragédiát és a viselkedéséből származó  humort sikerült összehangolni. A nézőnek Aston jellemében ezzel a kettőséggel kellett találkoznia, sem az egyik, sem a másik nem lett volna elég. Aston mozdulatlan arca és tartása, lehajtott feje, hatalmas nadrágjában lassú mozgása, csoszogása csak olyan mértékben lehetett nevetséges, ameddig a tragédiája megengedte. A rendező feladata minden percben a határ biztosítása. Davies alakjában, sőt Mick alakjának megformálásában, színrevitelében is kettősséggel kellett megküzdeni, és ez is sikerült. Davies lehetett csaló, munkakerülő, gazember, de szerencsétlen, mindig lejjebb csúszó és már csak sajnálatra méltó senki, aki nem tartozik sehová, még testvére sincs, és múltja sem. Mick egy szárnyaló üzletember lehetne, de megköti a testvéréről való gondoskodás kötelessége. Persze, a szereplők zseniális alakformálása is hozzájárult a sikerhez. A szereplőválasztás találó, a színészek munkája kiváló.

A díszlet megfelel a darab abszurditásának, rendetlen, de rendezett részei is vannak, néhány darab fontos (Buddha szobor) vagy teljesen jelentéktelen, mint a babakocsi.  (Díszlet- és jelmeztervező: Khell Csörsz.)

Magyarországon Pinter nem tartozik a széles körben ismert drámaírók közé, bár már 1981-től a Nagyvilág c. világirodalommal foglalkozó folyóiratban megjelentek a drámái, de a Nagyvilágot az értelmiséget tekintve is csak szűk réteg olvassa rendszeresen. Különböző drámagyűjteményekben szerepeltek még a művei, és 2011-ben is jelent meg magyarul regénye, a Törpék. Vagyis Pinter írt regényeket, verseket, forgatókönyveket és volt színész is.

2005-ben kapott Nobel-díjat. Ekkor a Svéd Akadémia elnöke következőképpen indokolta a döntésüke: Pinter „színdarabjaiban feltárta a hétköznapok fecsegése alatt tátongó mélységeket és behatolt az elnyomott érzelmek, gondolatok zárt térségeibe”. A darab megtekintése közben meggyőződhettünk arról, hogy pontosan fogalmazott az akadémia elnöke. Hallgathattuk Davies hangos szóáradatát mindenről, arról, hogy mi történt a kocsmában, hogy milyen elvárásai vannak, hogy milyen cipő kellene, és észre kellett vennünk, hogy mélyen a szöveg alatt a túlélés reménye húzódik. Ugyanígy Mick hosszú monológjait hallgatva következtethetünk arra, hogy ő is álmokról beszél, amelyeket nem tud megvalósítani és nem tud beszélni a testvérével, menekül.

Fontos talán tudni, hogy 2015 októberében Marosvásárhelyen, a Spektrum Színházban is bemutatásra került A gondnok, a rendező Kovács Levente. Ő már 40 évvel ezelőtt is rendezte ezt a darabot.

1992-ben a Vígszínház a Szolnoki Szigligeti Színházzal kooperációban a Pesti Színházban bemutatta A gondnokot. A rendező Taub János volt. Astont Hegedűs D. Géza formálta, Davies Eperjes Károly volt, Mick szerepe Seress Zoltánnak jutott. Akkoriban azt írták, hogy az abszurd már kiment a divatból. Lehet, hogy ez tévedés, vagy mostanában  visszatért?

2015. október 21.

Tóth Attiláné dr.

 

♣    ♣    ♣