Az
október a Belvárosi Színházban újra
izgalmas bemutatóval
indult: Ken Kesey 1962-ben
megjelent világhírű regényéből
készült színművét
rendezte színpadra Znamenák
István. Az ő munkájával már
találkozhattunk „A
folyón túl Itália” című darab
bemutatkozásánál, itt, az Orlai
Produkciónál. A
Ken Kesey könyvéből készült film elsöprő
sikert aratott. A Miloš Forman általi
rendzés és Jack Nicholson, McMurphy
megszemélyesítése 1976-ban öt
kategóriában
hozott Oscar-díjat. A mű rengeteg kérdést hordoz
magában, különböző
jellemvonások ütköznek, az úton
menetelés viszont mégis egybeolvasztja a
szereplőket, hisz mindegyikük életvonata ugyanazon az
állomáson vesztegel: egy
elmegyógyintézetben. Znamenák
Istvánnak s a darabban minden szereplőnek
maximálisan sikerült első pillanattól kezdve az
utolsóig fenntartania a
feszültséget. A színpad berendezése
látszatra egyszerű, ám azonnal tudatja a
nézővel, olyan világba enged betekintést, melyben
a betegség szétzúzza az
elmét, torzítja az ént, pusztítja a testet.
Körben
fémrácsozat veszi körbe a színpadot, mely nem
szimbolikus, hanem a rideg valóság, felénk,
nézők felé közvetítve
„mások”
túloldalon való létezését. Egy
részét elfoglalja egy zárt, üvegablakos
mélység:
a nővérszoba. A megjelenő betegek még háttal
állnak a nézőknek, nyitott
hálóruhában: reggel van. Fogmosás,
felöltözés után kezdődik a
gyógyszerosztás,
melyre megérkezik Ratched főnővér, Péterfy Bori alakítja.
Járása, nézése még
makulátlanul tiszta, ráncot nem tűrő ruhája is
jelzi: „Ne közelítsetek hozzám,
én vagyok a tökéletesség!”. Kitűnő
rendezői megoldás a gyógyszerszedés utáni
pillanatnyi merev testtartást felvevő „betegek”,
mely utalás a szedálásra,
lenyugtatásra.
Új
beteg érkezik: McMurphy, Szabó
Kimmel Tamás alakítja.
Csak tetteti, hogy zavart, így akart a börtönből
kiszabadulni, gondolván, ezen a
helyen kényelmesebben eltöltheti a kiszabott
büntetőidőt. Zabolátlan, igazi
vagány, magában hordozza a lázadást, s
szinte azonnal felborítja a megszokott
ritmust, a rendet. S rögtön megérzi, a
főnővérben emberére akadt. Kezdődik a
harc, McMurphy próbálja a betegeket használni,
mindent megtesz a szabályok
áthágásáért, fogadást is
köt, hogy egy hét alatt győzni fog a nő felett.
Ratched főnővér álarca a kedvesség,
tökéllyé fejlesztett nyájasság, mely
mögött
ott rejtőzik a zsarnok. Legfőbb fegyvere, hatalmának
gyakorlása, hogy az
ápoltaknak körbe kell ülniük,
problémáiról beszélteti őket, majd figyeli,
hogyan gúnyolják egymást, lemeztelenítve
önmaguk lelkét. Gyenge láncszem
közöttük a dadogó Billy Bebit (Jéger Zsombor), kinek anyja
a főnővér barátnője,
s kitől Billy képtelen eltávolodni, elszakítani a
köldökzsinórt. McMurphy
szövetségest is talál, Bronden
törzsfőnököt (Kocsis
Pál), ki évek óta
süketnémaságot mímel,
bentlévőségének igazi oka, apja halála
és népe becsapása.
Kettőjük szövetségének
következménye az első elektrosokk, ám a
lázadás szítása
nem marad abba, mely Billy Bebitt életébe kerül,
hisz öngyilkos lesz. Ratched
nővér „győzelme” pedig McMurphy lobotomia
műtétjét jelenti, mely szellemi
leépüléssel jár. A
„szabadságot” Broden törzsfőnök hozza el
számára, megfojtja
egy párnával, majd ő maga megszökik az
intézetből.
Szabó
Kimmel Tamás, McMurphy alakítójaként
súlyossá teszi a
szerepet, előadásmódja, mozgása
hitelességet sugároz. Egy vele készült
interjúban arról beszél, hogy egy hónapon
keresztül készíti fel idegrendszerét
a szerepekre, bekódolja őket, hogy
valósággá váljanak a színpadon. Ez
sikerült neki!
Péterfy
Bori bravúrosan mozog azon a határvonalon, mely
nagyon vékony, hiszen alig lehet elválasztani egy zsarnok
viselkedését az
elmebetegségtől. S bár élvezi betegei
vergődését, ő maga szintén saját
életének
rácsaihoz verdesi szárnyait.
Ebből
a színdarabból nem lehet csak egy-egy
színészt
kiemelni, hisz olyan magas fokú teljesítményt
láthatunk, amely egy pillanatra
sem engedte meg, hogy ne higgyük el, ami a színpadon
történik. Makranczi
Zalán, Nagy Dániel Viktor, Mátyássy Bence,
Formán Bálint, Keresztény Tamás
részesévé tették a nézőket egy
elmegyógyintézet napjainak megismerésében,
s nem
utolsó sorban ott hagyták bennünk a
kérdést: Milyen ember volt McMurphy,
szeretnivaló vagy elítélendő? S vajon
beilleszthető-e a mindennapokba,
világunkba?!
Znamenák
István nemcsak rendezője a darabnak, de a díszlet
létrehozásában is részt vett Szalai Józseffel
együtt. Cselényi
Nóra
jelmeztervezőként hozzájárult a
hitelességhez.
Orlai Tibor producer az én
véleményem szerint a színházi
évad legsikeresebb darabjához adta a nevét, s
újra bizonyította, mindent
megtesz, hogy a Belvárosi Színház ne maradjon
nézők és siker nélkül. Ebben
méltó partnere
Zöldi Gergely fordító is.
Dale
Wasserman drámaíró két színdarabot
írt, a La Mancha
lovagja és a Száll
a kakukk fészkére. A két mű egy dologban
hasonlít egymásra:
küldetésre bíztat, hitvallás az emberi
lét értelméről. S bár a Száll a kakukk
fészkére főszereplője ezt a szabadságot
vágyja minden áron, tagadva morál
létezését, súrolva önmagában is
az őrültség határát, bomlást okozva,
ám mégis
arra mutat: az ember minden helyzetben megérdemli, hogy
emberként bánjanak
vele. S a fészekből neki sikerül kirepülni…
Budapest,
2015. október 12.
Megjelent a Kláris 16/2. számában.
Hoffmann Katalin
♣
♣
♣