Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

SZÁLL A KAKUKK FÉSZKÉRE

Belvárosi Színház

Az október a Belvárosi Színházban újra izgalmas bemutatóval indult: Ken Kesey 1962-ben megjelent világhírű regényéből készült színművét rendezte színpadra Znamenák István. Az ő munkájával már találkozhattunk „A folyón túl Itália” című darab bemutatkozásánál, itt, az Orlai Produkciónál. A Ken Kesey könyvéből készült film elsöprő sikert aratott. A Miloš Forman általi rendzés és Jack Nicholson, McMurphy megszemélyesítése 1976-ban öt kategóriában hozott Oscar-díjat. A mű rengeteg kérdést hordoz magában, különböző jellemvonások ütköznek, az úton menetelés viszont mégis egybeolvasztja a szereplőket, hisz mindegyikük életvonata ugyanazon az állomáson vesztegel: egy elmegyógyintézetben. Znamenák Istvánnak s a darabban minden szereplőnek maximálisan sikerült első pillanattól kezdve az utolsóig fenntartania a feszültséget. A színpad berendezése látszatra egyszerű, ám azonnal tudatja a nézővel, olyan világba enged betekintést, melyben a betegség szétzúzza az elmét, torzítja az ént, pusztítja a testet.

Körben fémrácsozat veszi körbe a színpadot, mely nem szimbolikus, hanem a rideg valóság, felénk, nézők felé közvetítve „mások” túloldalon való létezését. Egy részét elfoglalja egy zárt, üvegablakos mélység: a nővérszoba. A megjelenő betegek még háttal állnak a nézőknek, nyitott hálóruhában: reggel van. Fogmosás, felöltözés után kezdődik a gyógyszerosztás, melyre megérkezik Ratched főnővér, Péterfy Bori alakítja. Járása, nézése még makulátlanul tiszta, ráncot nem tűrő ruhája is jelzi: „Ne közelítsetek hozzám, én vagyok a tökéletesség!”. Kitűnő rendezői megoldás a gyógyszerszedés utáni pillanatnyi merev testtartást felvevő „betegek”, mely utalás a szedálásra, lenyugtatásra.

Új beteg érkezik: McMurphy, Szabó Kimmel Tamás alakítja. Csak tetteti, hogy zavart, így akart a börtönből kiszabadulni, gondolván, ezen a helyen kényelmesebben eltöltheti a kiszabott büntetőidőt. Zabolátlan, igazi vagány, magában hordozza a lázadást, s szinte azonnal felborítja a megszokott ritmust, a rendet. S rögtön megérzi, a főnővérben emberére akadt. Kezdődik a harc, McMurphy próbálja a betegeket használni, mindent megtesz a szabályok áthágásáért, fogadást is köt, hogy egy hét alatt győzni fog a nő felett. Ratched főnővér álarca a kedvesség, tökéllyé fejlesztett nyájasság, mely mögött ott rejtőzik a zsarnok. Legfőbb fegyvere, hatalmának gyakorlása, hogy az ápoltaknak körbe kell ülniük, problémáiról beszélteti őket, majd figyeli, hogyan gúnyolják egymást, lemeztelenítve önmaguk lelkét. Gyenge láncszem közöttük a dadogó Billy Bebit (Jéger Zsombor), kinek anyja a főnővér barátnője, s kitől Billy képtelen eltávolodni, elszakítani a köldökzsinórt. McMurphy szövetségest is talál, Bronden törzsfőnököt (Kocsis Pál), ki évek óta süketnémaságot mímel, bentlévőségének igazi oka, apja halála és népe becsapása. Kettőjük szövetségének következménye az első elektrosokk, ám a lázadás szítása nem marad abba, mely Billy Bebitt életébe kerül, hisz öngyilkos lesz. Ratched nővér „győzelme” pedig McMurphy lobotomia műtétjét jelenti, mely szellemi leépüléssel jár. A „szabadságot” Broden törzsfőnök hozza el számára, megfojtja egy párnával, majd ő maga megszökik az intézetből.

Szabó Kimmel Tamás, McMurphy alakítójaként súlyossá teszi a szerepet, előadásmódja, mozgása hitelességet sugároz. Egy vele készült interjúban arról beszél, hogy egy hónapon keresztül készíti fel idegrendszerét a szerepekre, bekódolja őket, hogy valósággá váljanak a színpadon. Ez sikerült neki!

Péterfy Bori bravúrosan mozog azon a határvonalon, mely nagyon vékony, hiszen alig lehet elválasztani egy zsarnok viselkedését az elmebetegségtől. S bár élvezi betegei vergődését, ő maga szintén saját életének rácsaihoz verdesi szárnyait.

Ebből a színdarabból nem lehet csak egy-egy színészt kiemelni, hisz olyan magas fokú teljesítményt láthatunk, amely egy pillanatra sem engedte meg, hogy ne higgyük el, ami a színpadon történik. Makranczi Zalán, Nagy Dániel Viktor, Mátyássy Bence, Formán Bálint, Keresztény Tamás részesévé tették a nézőket egy elmegyógyintézet napjainak megismerésében, s nem utolsó sorban ott hagyták bennünk a kérdést: Milyen ember volt McMurphy, szeretnivaló vagy elítélendő? S vajon beilleszthető-e a mindennapokba, világunkba?!

Znamenák István nemcsak rendezője a darabnak, de a díszlet létrehozásában is részt vett Szalai Józseffel együtt. Cselényi Nóra jelmeztervezőként hozzájárult a hitelességhez.

Orlai Tibor producer az én véleményem szerint a színházi évad legsikeresebb darabjához adta a nevét, s újra bizonyította, mindent megtesz, hogy a Belvárosi Színház ne maradjon nézők és siker nélkül. Ebben méltó partnere Zöldi Gergely fordító is.

Dale Wasserman drámaíró két színdarabot írt, a La Mancha lovagja és a Száll a kakukk fészkére. A két mű egy dologban hasonlít egymásra: küldetésre bíztat, hitvallás az emberi lét értelméről. S bár a Száll a kakukk fészkére főszereplője ezt a szabadságot vágyja minden áron, tagadva morál létezését, súrolva önmagában is az őrültség határát, bomlást okozva, ám mégis arra mutat: az ember minden helyzetben megérdemli, hogy emberként bánjanak vele. S a fészekből neki sikerül kirepülni…

Budapest, 2015. október 12. 

Megjelent a Kláris 16/2. számában.

Hoffmann Katalin

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©