Kedélyes
vacsorával (lehet ebéd is) indul Shakespeare Lear király
című tragédiája
Alföldi Róbert
rendezésében a Radnóti Színházban.
Egy hatalmas ovális
ebédlőasztalnál ülnek körben a szereplők erősen
polgári ruházatban.
Emlékeinkben kotorászunk, egy-két ott
ücsörgőről nem tudjuk, ki lehet. A Lear
mellett ülő Kováts
Adél dédelgeti, óvja a királyt, mint
kiderül, ő a bohóc, a
fojtott hangon beszélő
Csomós Mariról pedig elűzésekor derül
ki, hogy ő játssza
Kent grófját (később Lear
kísérőjét). Cordélia két
kérője is elég zöldfülűnek
tűnik, mintha iskolai szünetre jöttek volna kicsit nyaralni a
rokonokhoz,
kevésbé a királylányt feleségül
venni. Aztán persze az egyik feleségül is veszi
a lányt, ő a francia király (Fehér Balázs Benő).
A
kedélyes falatozás nem tart sokáig, Lear
gondol egyet, elővesz egy turista térképet és
felosztja lányai közt országát az
ismert módon. És megkezdődik az ámokfutás
tele káromkodással, evéssel, ivással,
sok vörös festékkel és mímelt
kegyetlenkedéssel, gyilkossággal. A nagy ovális
asztal tulajdonképpen maga az ország metaforája,
nemcsak körbe lehet futkosni,
hanem a tetején meztelenül ugrálni, és alatta
megpihenni, vagy elrejtőzni.
A
vagyonfelosztás és annak következményei
erősen
tükrözik mai életünk indulatait, korunk
érzelem nélküli, haszonleső, szülőket
csak a pénzpumpolásra használó gyermeki
felfogását. Mintha most erről szólna
elsősorban a rendezés, és háttérbe szorulna
az áthallásos politikai bírálat.
A „Lear
király” középkori legendaként is
már a szülő-gyerek megromlott kapcsolatáról
szólt, sosem volt a királydrámákhoz
sorolható, meseszerű története
áthallásos
ugyan, de nekünk szól, szülőknek, gyerekeknek, hogy
magunkra ismerjünk. Az apák
rosszul szeretik gyermekeiket, aztán hatalmasat csalódnak
bennük, ekkor
tombolnak, átkozódnak, pedig ők a hibásak.
Valódi szeretet helyett
majomszeretettel vagy kényeztetéssel vették
körül őket. Elég volt a látszat
(Lear), illetve Gloucester apa esetében pedig a fattyú
fiú lázad fel, bosszút
állva törvénytelen voltán, mivel jog szerint
neki nem jár az örökségből szinte
semmi. A gyerek nem hálás pusztán a
létéért nemzőjének, úgy gondolja,
szülei
akarták, hogy megszülessen, adja oda mindenét
utódainak, ő maga pedig vonuljon
el, ne legyen terhére a gyermeknek, hagyja, hogy az –
különösebb hála vagy
viszontgondoskodás nélkül –
élvezze a kapott vagyont és javakat.
Alföldi
rendezése a végletekig durva és kegyetlen e
téren. Megszoktuk, hogy Goneril és
Regan gonosz indulatokkal bírnak, de új vonás,
hogy apjuk ezt nem királyi
méltósággal viseli el, hanem tör-zúz,
ordít, megátkozza őket, mérgében a
csilláron hintázik, hogy dühét levezesse,
majd az asztal alatt piheni ki
tombolását. A második felvonás
elején kedvet kap a Rongyos Tamásnak
öltözött
Edgar (Szatory Dávid)
nomád erdei öltözékéhez, és
meztelenül táncol a nagy
ovális asztal tetején.
A
jelenetekben erős hangsúlyt kapnak az extrém
megoldások. Egyfelől
gyilkosságokat látunk késsel elkövetve,
csöpögő vérben úszva, másrészt
véres és
közeli látvány Gloucester szemének
kinyomása, tolószékbe való
beragasztása
ragasztószalaggal. Ez utóbbi történik Kenttel
is. A dolog másik fele, hogy
közben mindenki eszik valamit, az asztalon többféle
étel van, mintha sárgarépát
csipegetnének időnként a szereplők két
gyilkosság között. Edgar elvadulása is
az asztal tetején történik: magára keni az
ott lévő spenót pürét, fejét
belefúrja a tálba, csöpög belőle a
spenót leve. Mintha a gyilkosságot az evéssel
oldaná fel a rendezés, Lear dühének
elejét egy sült pulykacombba fojtja, amikor
körberágcsálja. A sok vért el kell valahogy
viselni, ezeken elszórakozik a
nézőtér, még nevet is. Ahogy a fattyú
Edmund (Pál András)
alakítása is komikus
valahol, aki sajátos fintorokkal, sokat sejtető
hangsúlyokkal adja elő
cselszövéseit apja és törvényes
bátyja elveszejtése tárgyában.
Baljós tetteit
vigyorgással jelzi a nézőtér felé, s
valóban poénként sül el kisded
játéka.
Szóra
érdemes a díszlet néhány eleme (tervező: Menczel Róbert). Már
volt szó a
hatalmas, ovális asztalról, ami az országot is
jelenti, növeli a játékteret,
összetart(hat)ja a családot. Itt a játék
része, hisz minden az asztalon (alatt,
fölött, rajta) történik. A csillár nemcsak
világít, hinta is egyben, a
csenevész függöny, amit le lehet tépni, a
tolószék pedig kaloda. Érdekes, hogy
minden szék másfajta, nincs két egyforma belőle.
Szedett-vedett bútorzat, és
még valami: a szoba fala foltos, nedves a
beázástól, szigetelni kéne a
lakásban, vagyis az otthon némi reparálásra
szorul. A polgári ruhákat és
valószínűleg a spenótos bevonatot Zöldy Z. Gergely tervezte.
A
színészek láthatóan élvezik az
újmódi „Lear”-t. László Zsolt és Kováts Adél
nagyszerű párost alkot, akár szeretők is
lehetnének, ha nem bohóc és király
lennének. Szávai
Viktória és
Andruskó Marcella hatásosan játsszák
az ügyeletes
gonoszt, a Cordeliát alakító Sodró Eliza valósággal
összeroppan a kezdeti
megaláztatás, majd később az öröm terhe
alatt, apja karjaiban ölik meg. Albany
herceg, Goneril férje, illúziótlan szerep
és alakítás, Gazsó
György nem tudja
hitelesen alakítani, minduntalan nevetünk rajta,
különösen, amikor Leart
„Apukának” szólítja.
Kiváló a két Gloucester-fiú, Szatory
Dávid és Pál András,
az apjukat játszó Schneider
Zoltán viszont kevésbé
illúziót keltő. Átlagos jó
teljesítményt nyújtott Adorjáni Bálint
(Cornwall), Martin Márta
(házvezetőnő),
Rétfalvi Tamás (Oswald).
Csomós Mari Kent
gróf szerepében nem tudja hozni a
figurát, nem feltétlenül a férfi-nő csere
okán, hanem alkatánál fogva
alkalmatlan rá.
A
színlap
nem jelzi a kísérőzenéért felelős
személyt, pedig fontos momentum. A válságos
pillanatokban Bartók kamarazenéjének
részletei csengenek fel vészt jóslóan
(Szonáta két zongorára és
ütőhangszerekre), a viharjelenet viszont néma
csendben zajlik. A szöveg égzengésről
tudósít, a valóságban hangsúlyos a
beálló
abszolút csend. A kiáltó ellentét
része az ellentmondásokra épülő
rendezés
egészének.
A
tragédiát Nádasdy
Ádám újrafordításában
láthatjuk, pedig korábban lefordították
többen is. Előbb Vörösmarty Mihály, amit Arany
javított, aztán Füst Milán,
Kosztolányi, Mészöly Dezső, Varró
Dániel is. Talán az övékében nem volt
elég
obszcén kifejezés.
Gazdagabbak
lettünk egy „avantgárd” családi
viszállyal.
Budapest,
2015. október 7.
Földesdy Gabriella