A
rendező Gothár Péter,
az előadás fergeteges. A darabot 270 évvel ezelőtt
írták
komédiának, és még ma is a legjobbak
közé tartozik. Valaki, most éppen egy
szolga, két érdeknek akar megfelelni. Ez akkor is sok
humorra ad alkalmat, ha a
két érdek nem ellenséges, csak éppen
más cselekvést igényel az egyik, mint a
másik ugyanakkor és ugyanott.
Truffaldinót
mindenki „ismeri”, ő a mindenkori jelképe a kettős
szerepbe kényszerült,
humoros szituációkat teremtő embernek. A
hétköznapi életben is többször
keveredünk mi magunk is, és észrevesszük, hogy
mások is, hasonló helyzetbe,
ami esetleg nem ennyire sodró, harsogó, és
talán nem is ennyire humoros. Mondunk
valakinek valamit, vagy megígérünk valamit, egy
másik embernek pedig egy másik
ígérettel állunk elő, mert nem figyeltünk
eléggé. A kétségbeesés helyett
feltesszük magunknak a kérdést, hogy hogyan
oldaná ezt meg Truffaldinó? Talán
mi nem vagyunk olyan szellemesek, könnyedek és
lazák, mint ő, de segít
átértékelni a helyzetet és
megnyugtatóvá tenni.
Truffaldinó,
a szolga, egy véletlen folytán és anyagi
megfontolásból elvállalja két
„úr”
szolgálatát.
A
komédia fontos eleme a véletlen. Az egyik úr akkor
megy ki az ajtón, amikor a
másik érkezik, és sohasem találkoznak, nem
látják egymást. Véletlenül a szolga
összekeveri a leveleket, az ebédet nem megfelelően
szolgálja fel, a küldött
pénzt nem annak adja, akinek küldik stb. Kavarog a helyzet,
már nem csak a
„szegény” szolga nem ismeri ki magát, hanem
mi nézők sem. Csak kapkodjuk a
fejünket, hogy most milyen „véletlen” fogja
újból megkavarni a helyzetet. Goldoni tele van
ötlettel, de ezt a képességét folytatja a
rendező és a vele
„egy húron pendülő” színészek is.
Truffaldinót
most a Pesti Színházban Mészáros Máté
játssza. A hangja, a ruhája, az alakja
tökéletes
a szerephez, és a játéka remek! Minden mozdulata
nevetést vált ki. Jó példa
erre az a jelenet, amelyben hosszú ideig hajtogat
Mészáros egy levelet, végül
is nem történik semmi, mert a levelet nem sikerül
megnyugtatóan összehajtani,
de a nézők jókat nevetnek. Nemcsak a mozdulatai
jók, hanem a szövegét is
kitűnően adja elő, megfelelő nemtörődömséggel,
lazasággal, sajátos mimikával.
Minden színész pontosan ott van és akkor, amikor
kell, és azt mondja, ami a
legjobb. Nagy ajándék lehet a színészeknek
egy olyan darab, amivel nemcsak
egyetértenek, vagy értik, hanem egy olyan, amit ők is
élveznek, imádják. Ez az
első perctől feltűnt. Sokkal könnyebb a nézőnek
élvezni egy olyan darabot,
aminek a színpadáról az ő érzéseihez
hasonló hangulat árad.
Fergeteges
csapat gyűlt össze az előadás érdekében,
mindenkiről csak felső fokon tudunk
nyilatkozni. Kitűnő munkát végeztek: Bata Éva, Gonda Kata, Réti
Adrienn,
Kerekes József, Lengyel Tamás, Lukács
Sándor, Molnár Áron, Orosz Ákos.
A
fordítás Török
Tamara szövege alapján Varró Dániel, Gothár
Péter és Vinnai
András közreműködésével
készült és jól sikerült! Fantasztikusak
voltak a mai
vagy a közelmúlt eseményeire utaló
néhány szavas betoldások.
A
jelmeztervező Tihanyi Ildikó,
aki ragyogóan kihasználta a ruhák anyagában
és
színeiben rejlő lehetőségeket annak
érdekében, hogy színesebbé tegye a
látványt. Fontos szerepe volt Katona Gábornak, aki a
mozgások megtervezésével
foglalkozott, a megfelelő pillanatban a jelenet
abszurditását segítette elő. A
zene is találó.
Egy
remek estét tölthetnek ezt az előadást nézve!
2015.
február 28.
Megjelent a Kláris 15/5. számában
Tóth
Attiláné
♣
♣
♣
