Mindent vagy
semmit! Ez Ibsen
Brandjának jelmondata, többször is hivatkozik
erre a kíméletlen választási
lehetőségre, mint aki nem tűr megalkuvást a legkisebb,
élettel, hittel,
Istennel kapcsolatos dologban sem. Protestáns papként a
hívek lelke van
rábízva, de ő nem tud megbirkózni a feladattal.
Elbukik az élet minden terén.
Az 1865/1866-ban
keletkezett öt
felvonásos dráma nem kifejezetten színpadi
alkotás, főként, ha a helyszíneket
nézzük: befagyott tó, hegytető
lavinaomlással, templomépítés.
Abszolút főhőse
állandóan az Istent kísérti,
valójában önmagával harcol, saját
önzését,
állandóan jelenlévő teljességre
törekvő akaratát kell legyőznie. A mű
terjedelme sokáig nem engedte meg, hogy színre
vigyék (hat és fél óra
játékidő), később
lerövidítették a szöveget, így
már játszhatóvá vált.
Ibsen korai műve
önéletrajzi,
saját belső küzdelmeit tárja elénk,
még nem kiforrott, érett filozofikus dráma
ez, mint a Peer Gynt. A
lázadás különböző formáit
próbálgatja, Brand kisfiús
vakmerősége nem nyűgöz le bennünket, inkább
elidegenít magától heves
megnyilvánulásaival, vakmerőségével.
A Zsótér Sándor
által rendezett Kaszás
Attila termi változat kicsit a fájától
messze esett almára hasonlít. A művet
prózában fordította újra Kúnos László és Rakovszky Zsuzsa (eredetileg Hajdu
Henrik, Genius K., 1926). A dramaturgi
lerövidítésnek esett áldozatul
néhány
szereplő, a cselekménysor jó része, ezáltal
képtelenség követni a történések
folyamát (dramaturg: Ungár
Júlia). Azt még felfogjuk, hogy Brand
felesége,
Ágnes korábban Ejnar festőművész menyasszonya
volt, és a lány beleszeretett
Brand vakmerő voltába, de hogy gyermekük (Alf) meghal,
és Ágnes is meghal nem
sokkal a gyermek után, alig derül ki. Persze, sejtjük,
amikor Ágnes gyermeke
ruháit ajándékozza el egy kisgyermekes asszonynak.
Eközben a rendező egy
kétéves forma kislányt szerepeltet a
színpadon, aki mind Brand gyermekét, mind
az idegen asszonyét képviseli. Nem
tudjuk azt sem, hogy a színpad mögötti erkély
játéktérként milyen funkciót
képvisel, itt zajlik a jelenet, amikor Brandot a hívek
megdobálják, és itt
gyúlnak ki a tűzijátékok, amik szépen
csillognak, de nehéz elképzelni, hogy a
hegyről meginduló lavinát helyettesítik.
Igyekszünk nagyon, hogy összeálljon a
kép, de ez inkább nem sikerül.
Hiányérzetet kelt a befejezés, eredetileg a
lavinaomláskor Brand szól Istenhez: „Hoz-e
üdvöt ez a perc?” Egy hang válaszol
rá, miszerint „Ő a szeretet Istene”. Ehelyett a
kétéves kisgyermek rohan be a
színpadra, mintegy megváltja a főhőst
ártatlanságával.
Ibsen
művéhez – úgy gondolom –
nagyobb elköteleződéssel, kidolgozottabb
koncepcióval kellett volna közelíteni.
Mintha a rendező maga sem tudta volna, mit akar ezzel a művel. Vagy ő
tudta, de
ez számunkra nem derült ki. A skandináv
keresztény kultúrában a protestáns
papnak igen nagy szerepe van az ott élő emberek
életrendjében, ha a lelki vezető
nem felel meg az elvárásnak, feladatáról le
kell mondania. Brand küzdése
speciális harc Istennel, önmagával.
Figurájában az az ellenszenves vonás, hogy
nem szereti az embereket, nem képes vigaszt nyújtani
nekik, önző módon intézi
ügyeit, anyjával is kíméletlen, hagyja vigasz
nélkül meghalni. Beteg
gyermekével nem költözik déli
éghajlatra, s emiatt hal meg idő előtt kisfia. Ez
utóbbi legalább megrendíti. A többi embernek
magas mércét állít fel, s
csodálkozik, ha nem tudják teljesíteni. Az ő
tragédiája, hogy semmilyen
kompromisszumra nem képes. Ibsennek volt élő
lelkész ismerőse, akiről mintázta
Brand figuráját, ráadásul még ő maga
is lázadt minden ellen. Nem sokkal később,
a Peer Gyntben
világosan fogalmazza meg az élet értelmét,
főhősét megforgatja
a világban, s életbölcsességgel
ruházza fel a mű végére, míg a Peer remekmű, a
Brand ígéretes
zsenge.
Trill Zsolt, a címszereplő
alakítója karakteres színész, benne megvan
a lehetőség, hogy egy lázadót
kiválóan játsszon. Nagy energiákat mozgat
meg magában, sajnáljuk is közben,
hogy ennek jó része elfecsérlődik. Törőcsik Mari Brand
anyjaként erején felül
teljesít, csodáljuk szép kifejező arcát,
jól artikulált beszédét. Trokán Nóra
(m.v.) Ágnes szerepében a tiszta, érzelmekben
gazdag, de világos gondolkodású
nőt hozza színpadra. Mátray
László (m.v.) igen jól formáz meg
egy cinikus
bírót. Mátyássy
Bence, Szatory Dávid, Horváth
Lajos Ottó, Molnár Erika (m.v.)
epizód szerepekben mutatkoznak rövid időre.
A Brand lehetne korunk
lázadó
típusának megtestesülése, ha konzekvens
rendezést kaphatna misztikusabb
díszlettel, nagyobb színpaddal. A magyarországi
ősbemutatón ennyire futotta. A
kevéssé funkcionáló jellegtelen
díszletet Ambrus Mária
tervezte, a néhány
kabátból, Brand zakójából és
az anya bundájából (LISKA bundacég)
álló jelmezt
Benedek Mari.
Budapest, 2015. március 23.
Földesdy
Gabriella
♣
♣
♣
