Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

BUBORÉKOK

Radnóti Színház

Most megint van három felvonás két szünettel, és fél 11-ig tart az előadás. Pedig már megszoktuk, hogy minden darabot két részbe sűrítenek, akárhány felvonás is volt eredetileg. Még függöny is van, felvonások elején föl, végén lemegy, sőt van egy felvonás eleji pótfüggöny, amit a két fiútestvér szakít át, így jutván be a színpadra.

Egyszóval jól szórakozunk, dőlünk a nevetéstől a sok sületlen beszéd közepette, de hát Csiky Gergely vígjátékának átírója Mohácsi István és János, ők adják a maira hangolt történet sava-borsát. A rendező: Mohácsi János.

A vígjáték ősbemutatója 1884. április 18-án volt a Nemzeti Színházban, Csiky ebben az időben háziszerzője volt a Nemzetinek, évente két művét is színre vitték. A cselekmény borzasztó módon ismerős, játszódhatna akármikor, még manapság is. Solmay Ignác földbirtokos – birtoka már régóta nincsen –, aki elkártyázta a vagyont, felesége házát, hitelből fedez mindent, Szidónia, aki uralkodik a pipogya férjén, ráadásul vásárlási függőségben szenved. És van öt felnőtt gyerek, a fiúk léha életmódot folytatnak, a lányok közül Szerafin már maga is férjes asszony, a „vízügyes” Rábay felesége, de Chupor Aladárral udvaroltat magának, Gizella és Aranka, a két fiatalabb húg, akik mindenáron férjhez akarnak menni, és ez sikerül nekik a végén, bár úgy tűnik, nem tudják, mire vállalkoznak (élettanilag sem) egy házassággal. Betti, a cselédlány pedig közben teherbe esik valakitől, feltehetően a ház urától, aki még csak nem is tagadja, de hát nincs tétje az apa kilétének, mert a cselédet az inas fogja feleségül venni, nem ő, Solmay Ignác, a vér szerinti apa.

Mohácsi János rendezésében a főszerepet a káosz játssza. A felelőtlen költekezés, a pazarlás, flört, hazárdjátékok, tiltott kapcsolatok, becstelenség és erkölcstelenség mindennapos, megvesztegetés vízügyben szintén főszereplő. A Körösök szabályozási munkálatainak megszerzéséről szól a korrupció, a pályázók közül a fő vesztegető közben meghal, így a pankotai rokonok nyerik a pályázatot, az ügy részletei homályba vesznek. Épp elég az, amit tudunk, látunk, a vízügyes Rábay Miklós és Chupor Aladár állandóan összeverekszenek Szerafin miatt, Gizella és Morosán Tamás pedig piszok nehezen találnak egymásra a fiú elképesztő ügyetlensége miatt. A káosz betetőzéseként minden úgy lesz, ahogy nem akarták a szereplők. Szidónia és Ignác – a szülők – kénytelenek az utált Pankotára költözni egy kis házba, Béla nem a szép özvegyet veszi el, hanem az öreg Malvint, mert ő gazdag. És Aranka feleségül megy Chuporhoz – a fiatalember jobb híján veszi el –, de a férfi számára csak „kis béka” marad.

A jól összehangolt mozgáskoreográfia mellett még élő zenészek adnak aláfestő zenét a színpadon, ami kifejezetten hangulatos. Ami viszont sok, az az ételek, italok gusztustalan megjelenítése, földre ejtett gyümölcsök, hányás, folyadék kiöntögetése a parkettre, fazékból evés, az ember közben hányingert kap, és undorodik. Ebből is látszik, hogy Csiky Gergelyhez képest hogyan durvultak el mindennapjaink, ma ezzel lehet komikus hatást elérni, plusz a verbális anomáliákkal, amiknek értelmük sincs.

A „Buborékok” hatalmas szereplőgárdát mozgat. Gazsó György (Solmay) a „mártírrá” lett kártyást és papucsférjet játssza, aki már nem dühöng, legfeljebb akkor emeli fel a hangját, amikor a kőr bubit említi, ami nem jött be, s ez szerencsétlenségének fő oka. Kováts Adél (Szidónia) kíméletlenül uralkodik az ő Náciján, szép pillanatokat okoz a III. felvonásban, amikor kiderül, hogy tönkrementek. Szávai Viktória (Szerafin) férjét szüntelen idegesítő, elégedetlen és kacér fiatalasszony, Rétfalvi Tamás (Béla) a mindig gazdag özvegyre hajtó országgyűlési képviselő (hogy ilyen nyikhajokra van bízva az ország dolga!), Adorjáni Bálint (Róbert) a szívtipró, lóversenyező szépfiú, végül övé lesz a szép özvegy. Andruskó Marcella (Gizella) észre sem veszi, hogy választottja egy élhetetlen kamasz fiú, ezért inkább ő kéri meg a fiút férjül, nehogy lemaradjon a leendő házasságról. Móga Piroska eh. (Aranka) játéka csupa sóvárgás az áhított férfi után, az sem baj, ha a férfi csélcsap. Pál András (Rábay Miklós) ismét lenyűgöz bennünket széles mozdulataival, remekül játszott féltékenységi jeleneteivel, Schneider Zoltán (Morosán Demeter) kellően ellenszenves figura, sértett, de a kiskapun visszaszivárgó, kiutált rokon, Somhegyi György (Morosán Tamás) kellően ügyefogyott udvarló, csoda, hogy egy lány épp őt akarja, Petrik Andrea (Betti) játékában kezdettől fogva érezni, hogy végül nagy durranás lesz az ő szomorúságából. Szabó Kimmel Tamás (Chupor) a nagyképű szemtelen hódító, és nem sül le a bőr slemil arcáról, Martinovics Dorina (Serneczkyné) igazi víg özvegy, Márton András (Hámor) egy kabinetjelenetben jeleskedik, amikor alig akarja elhinni, hogy ő nyert a pályázaton.

Díszlet: Khell Zsolt feketekeretes kazettákból állította össze a ház belső falait, jelezve, hogy ez egy lakhatatlan, élhetetlen ház, csak a benne élők nem veszik észre. A jelmezeket Remete Kriszta tervezte, az öltönyös férfiak mellett a nők ruháit patchwork módra tervezte, sávokból vannak összevarrva. A zenét és a koreográfiát Kovács Márton tervezte, hat zenész játszik állandóan a színpadon, széles zenei repertoárjuk élvezetes.

Sokat nevetünk, de inkább szomorúnak kellene lennünk e visszataszító életforma láttán, amely a rendezés szerint igencsak hasonlít napjaink életmódjára.

 
Budapest, 2015. március 10.

Megjelent a Kláris 15/6. számában.

Földesdy Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©