Most
megint van három felvonás
két szünettel, és fél 11-ig tart az
előadás. Pedig már megszoktuk, hogy minden
darabot két részbe sűrítenek,
akárhány felvonás is volt eredetileg. Még
függöny
is van, felvonások elején föl, végén
lemegy, sőt van egy felvonás eleji
pótfüggöny, amit a két fiútestvér
szakít át, így jutván be a
színpadra.
Egyszóval
jól szórakozunk, dőlünk
a nevetéstől a sok sületlen beszéd közepette,
de hát Csiky Gergely
vígjátékának
átírója Mohácsi
István és
János, ők adják a maira hangolt
történet sava-borsát.
A rendező: Mohácsi
János.
A
vígjáték ősbemutatója 1884.
április 18-án volt a Nemzeti Színházban,
Csiky ebben az időben háziszerzője volt a
Nemzetinek, évente két művét is színre
vitték. A cselekmény borzasztó módon
ismerős, játszódhatna akármikor, még
manapság is. Solmay Ignác földbirtokos –
birtoka már régóta nincsen –, aki
elkártyázta a vagyont, felesége
házát, hitelből
fedez mindent, Szidónia, aki uralkodik a pipogya
férjén, ráadásul
vásárlási
függőségben szenved. És van öt felnőtt gyerek,
a fiúk léha életmódot
folytatnak, a lányok közül Szerafin már maga is
férjes asszony, a „vízügyes”
Rábay felesége, de Chupor Aladárral udvaroltat
magának, Gizella és Aranka, a
két fiatalabb húg, akik mindenáron férjhez
akarnak menni, és ez sikerül nekik a
végén, bár úgy tűnik, nem tudják,
mire vállalkoznak (élettanilag sem) egy
házassággal. Betti, a cselédlány pedig
közben teherbe esik valakitől,
feltehetően a ház urától, aki még csak nem
is tagadja, de hát nincs tétje az
apa kilétének, mert a cselédet az inas fogja
feleségül venni, nem ő, Solmay
Ignác, a vér szerinti apa.
Mohácsi
János rendezésében a
főszerepet a káosz játssza. A felelőtlen
költekezés, a pazarlás, flört,
hazárdjátékok, tiltott kapcsolatok,
becstelenség és erkölcstelenség
mindennapos, megvesztegetés vízügyben szintén
főszereplő. A Körösök szabályozási
munkálatainak megszerzéséről szól a
korrupció, a pályázók közül a fő
vesztegető
közben meghal, így a pankotai rokonok nyerik a
pályázatot, az ügy részletei
homályba vesznek. Épp elég az, amit tudunk,
látunk, a vízügyes Rábay Miklós
és
Chupor Aladár állandóan összeverekszenek
Szerafin miatt, Gizella és Morosán
Tamás pedig piszok nehezen találnak egymásra a
fiú elképesztő ügyetlensége
miatt. A káosz betetőzéseként minden úgy
lesz, ahogy nem akarták a szereplők.
Szidónia és Ignác – a szülők –
kénytelenek az utált Pankotára költözni
egy kis
házba, Béla nem a szép özvegyet veszi el,
hanem az öreg Malvint, mert ő gazdag.
És Aranka feleségül megy Chuporhoz – a
fiatalember jobb híján veszi el –, de a
férfi számára csak „kis béka”
marad.
A jól
összehangolt mozgáskoreográfia
mellett még élő zenészek adnak aláfestő
zenét a színpadon, ami kifejezetten
hangulatos. Ami viszont sok, az az ételek, italok gusztustalan
megjelenítése,
földre ejtett gyümölcsök, hányás,
folyadék kiöntögetése a parkettre,
fazékból
evés, az ember közben hányingert kap, és
undorodik. Ebből is látszik, hogy
Csiky Gergelyhez képest hogyan durvultak el mindennapjaink, ma
ezzel lehet
komikus hatást elérni, plusz a verbális
anomáliákkal, amiknek értelmük sincs.
A
„Buborékok” hatalmas
szereplőgárdát mozgat. Gazsó
György (Solmay) a
„mártírrá” lett kártyást
és
papucsférjet játssza, aki már nem
dühöng, legfeljebb akkor emeli fel a hangját,
amikor a kőr bubit említi, ami nem jött be, s ez
szerencsétlenségének fő oka. Kováts Adél
(Szidónia) kíméletlenül uralkodik az ő
Náciján, szép pillanatokat
okoz a III. felvonásban, amikor kiderül, hogy
tönkrementek. Szávai
Viktória
(Szerafin) férjét szüntelen idegesítő,
elégedetlen és kacér fiatalasszony, Rétfalvi Tamás
(Béla) a mindig gazdag özvegyre hajtó
országgyűlési képviselő
(hogy ilyen nyikhajokra van bízva az ország dolga!), Adorjáni Bálint (Róbert)
a szívtipró, lóversenyező szépfiú,
végül övé lesz a szép özvegy. Andruskó
Marcella (Gizella) észre sem veszi, hogy
választottja egy élhetetlen kamasz
fiú, ezért inkább ő kéri meg a fiút
férjül, nehogy lemaradjon a leendő
házasságról.
Móga Piroska eh. (Aranka) játéka csupa
sóvárgás az áhított férfi
után, az sem baj, ha a férfi csélcsap. Pál András
(Rábay Miklós) ismét lenyűgöz
bennünket széles mozdulataival, remekül
játszott féltékenységi jeleneteivel, Schneider Zoltán
(Morosán Demeter) kellően ellenszenves figura, sértett,
de a
kiskapun visszaszivárgó, kiutált rokon, Somhegyi György
(Morosán Tamás) kellően
ügyefogyott udvarló, csoda, hogy egy lány épp
őt akarja, Petrik Andrea
(Betti)
játékában kezdettől fogva érezni, hogy
végül nagy durranás lesz az ő
szomorúságából. Szabó Kimmel Tamás
(Chupor) a nagyképű szemtelen hódító,
és nem
sül le a bőr slemil arcáról, Martinovics Dorina
(Serneczkyné) igazi víg özvegy, Márton András
(Hámor) egy kabinetjelenetben jeleskedik, amikor alig akarja
elhinni, hogy ő nyert a pályázaton.
Díszlet: Khell Zsolt
feketekeretes kazettákból állította
össze a ház belső falait, jelezve, hogy ez
egy lakhatatlan, élhetetlen ház, csak a benne élők
nem veszik észre. A
jelmezeket Remete Kriszta
tervezte, az öltönyös férfiak mellett a nők
ruháit
patchwork módra tervezte, sávokból vannak
összevarrva. A zenét és a
koreográfiát Kovács
Márton tervezte, hat zenész játszik
állandóan a színpadon,
széles zenei repertoárjuk élvezetes.
Sokat
nevetünk, de inkább
szomorúnak kellene lennünk e visszataszító
életforma láttán, amely a rendezés
szerint igencsak hasonlít napjaink
életmódjára.
Budapest, 2015. március 10.
Megjelent a Kláris 15/6. számában.
Földesdy
Gabriella
♣
♣
♣