Tamási
Áron színműve (eredetileg „drámai
színjáték három
felvonásban”) sokunk vágyálmát
fogalmazza meg: átérve a szivárvány alatt
válhatunk-e szinte egy csapásra új emberré?
Méghozzá „büntetlenül”? Ám
még
ennél is tovább megy: ha egyszer valamiként
új emberré váltunk –
visszajöhetünk-e onnan, ha nem tetszik új
személyiségünk, új életünk?
Czintos Bálintot (Rékasi Károly)
határozott, mégis vívódó
embernek ismerjük meg, aki éppen
érettségizett fiát (Blazsovszky Ákos)
mindenáron egyetemre akarja küldeni. Fia
érettségi bizonyítványát
látva még
inkább feltörnek álmai: ő nem fejezhette be a
gimnáziumot, apja hazahívta a
gazdaságot irányítani. Ebben sikeres, a vagyont
nemcsak megtartotta, de még
növelte is. Mégis más életre vágyik,
„bölcselkedőre”. Amilyen a váratlanul
betoppant egykori iskolatársé, Kund Ottóé (Zöld Csaba). Mit
számít, hogy Kund
meg ezzel elégedetlen, kiábrándult!? És ha
mindez nem lenne elég, itt van a
szép, érettségizett boltoslány, Zsuzsanna (Létay Dóra), aki a
városból tért
vissza, és akit Kálmán az egyetem helyett
feleségül akar venni. Ez lehetetlen, inkább
ő maga hódítja el! Virág úr még
biztatja is – Kund Ottó
vőlegénynek alkalmatlan lenne.
A székely falubeli viszonyok is
lassacskán elénk tárulnak. Fecske, a
sürgönyöket nem mindig időben kihozó
postás (Lippai
László), Virág úr, a
nyugalmazott, de még ma is katonás őrmester (Katona János), a
joviális kereskedő
Tibád úr, Zsuzsanna apja (Ujréti László).
Megismerjük Duka Vendelt, aki vasműves és
kovács a faluban (Botár
Endre), az „őzike” lányukat (Ibolyka – Jakus Szilvia) mindenáron
férjhez adni
akaró feleségét, Violát (Kocsis Judit). Elsősorban azonban
Samu bácsi, az
odavett idős rokon és mindenes (Papp
Zoltán) és sürgölődő felesége,
Rózsa néni
(Tóth Judit)
állhatnak figyelmünk középpontjában.
Megismerjük a szolgáló fiatal
Bertát (Király Kitti)
és szívének kedves Jánost, a jámbor
szolgalegényt (Ömböli
Pál) is.
Czintos Bálint 5 hét alatt
válik „új emberré” a városban,
a faluban öngyilkosságot elkövetett Kund
Ottó városi lakásában. Otthon pedig Czintos
Bálintot
temetik el, őt gyászolják, és tudomásul
veszik a kacifántosan készült végrendeletet
is, miszerint az egész gazdaság mindenestől Kund
Ottóé. Czintos Bálint,
hazatérve Kundként, elmeséli Samu bácsinak,
titka egyetlen tudójának, hogy előbb
az egész lexikont meg akarta tanulni, utóbb a
legfontosabb idegen szavakra
szorítkozott. Nyilvánvaló, hogy így nem
válhat senki sem új emberré, sem
műveltté, legfeljebb annak tettetheti magát. Czintos
Bálint, most már mint Kund
Ottó „úr”-ként azonban elveheti
Zsuzsannát, a nincstelenné vált
Kálmánnak nincs más választása,
minthogy a városba tanulni menjen,
Bálint pedig végre azzal foglalkozhat, ami szíve
vágya volt: bölcselkedő könyvek
olvasásával. A gazdaságot majd elvezeti Samu
bácsi, a félárva unoka, a
tehetséges Aba (Varga Szabolcs)
pedig mehet az áhított gimnáziumba.
Eltelik öt év, kisfiuk
növekszik, Bálint-Ottó pedig egyre
zaklatottabb. Kívülről Kund Ottó (senki nem ismeri
fel azóta sem), igazából
azonban nem képes azonosulni Ottó
„úri” személyiségével.
Úgy néz ki, mintha a
könyvekbe „bolondulna” bele, de inkább a kettős
személyiség el nem
viselhetőségébe. Most már vissza szeretne
változni Czintos Bálinttá, de a
többiek őrültnek vélik, Samu bácsi pedig,
egészséges lelkületével és
erkölcsi felfogásával,
nem hajlandó tanúskodni mellette.
Közben még egy emlékezetes
jelenetet láthatunk: megjelenik
Homály, az öreg csavargó,
vándorszínész (az elsősorban
énekesként jól ismert
Varga Miklós), akivel
Bálint-Kund eljátszatja a különös
jelenetet Bálint és
Ottó valamikor találkozásáról.
Kund Ottó
„visszaváltozik” Czintos Bálinttá, de
mindenkinek
idegen. Nem ismeri meg az éppen papként hazatérő
Kálmán sem, aki apja emlékére
kívánja első miséjét tartani éppen
ebben a faluban. Bálint kisfia, Bálintka
ragyogóan elmondja még „A tücsök s a
hangya” című hosszú tréfás verset
(Réthyi-Hudák Erik,
nagy tapssal, az előadás elején ugyanezt mondta el
tánccal
övezve Aba is).
Tamási Áron szerint Czintos
Bálintnak nem marad más
választása, minthogy ő is öngyilkos legyen, Kund
Ottó valamikori tettét szó
szerint követve. Amikor erre rádöbbennek, mindenki
elrohan menteni a menthetőt,
egyedül hagyva Bálintkát, akit János
sikeresen vigasztal meg: „Isten is egyedül
van, s mégis milyen szépen hallgat!”
A rendező és egyben
díszlettervező, Csiszár
Imre lényegében
híven követi Tamási Áron
gondolatmenetét, erkölcsiségét, meseszerű
fordulatait.
A ház középső szobájában
játszódik mindkét rész, mégis
képet kapunk a székely falu egészének
életéről, az emberi viszonyokról is.
A kifejező jelmezeket Szakács Györgyi
tervezte.
Dramaturg: Gyulay
Eszter.
Számos kérdés
felmerülhetne bennünk, ha az előadást a
valósággal vetnénk össze. Ezt azonban nem
tehetjük. Az „új emberré”
válásnak
szinte egy csapásra azonban valóban
mélységes veszélyei lehetnek
többrétűen is.
Tamási Áron drámáit
pedig mindenképpen ismernünk kell; olyan szakavatott
rendezésben, előadásban pedig, amilyen a mostani,
különösen.
Budapest, 2015.
február 09.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
