Spiró
György komédiájának többedik
előadásán is, ahogy
mondani szokták, még a csilláron is lógnak.
A nagy érdeklődés szól szerzőnek,
témának, a négy kiváló
művésznek egyaránt.
A komédia azonban, előrebocsátom,
inkább siratóének.
Siratása egy letűnt kornak, be nem teljesült
vágyaknak, szertefoszlott
álmoknak. Bennünk pedig tovább rezegnek a komor,
elgondolkodtató Miért-ek.
Hogy jutott az ország ide, a 90-es
évek lerobbant, majdnem
koszlott panel konyhájába? Hová lettek a
szép tervek, álmok, a munka
„gyümölcsei”? Ezt nem feledtetheti a
Feleség, Börcsök
Enikő sürgése-forgása, a
kopott tűzhelyen folyton melegedő mákos tésztája,
oda nem illő, butának tetsző,
de családot (országot?) fenntartó, egyben
tartó kérdései sem.
Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen
„buta”, egy ennyire gyanakvó
ember, mint az Öreg (Hegedűs D.
Géza), személyzetis lehetett bárhol is.
Pedig az
(is) volt. Gyanakszik minden értelmiségire,
mérnökre, a betoppant idegen
„biztosító”-s öltönyös
férfi meg éppen mérnök.
Meghálálni? Mit? Ő nem
menthetett meg ’56-ban senkit, mert ő akkor áruló.
Ő pedig most éppen az
árulókat osztályozza vastag füzetében,
kiírva a Népszabadságból a szerinte
fontos eseményeket, már a 60-es éveknél
tart! Ezért jár hetente háromszor
könyvtárba,
és dolgozik napi 8 órát. Mert a könyv,
éppen az ő vastag füzete, amelynek még
másolata is készül naponta, fenn fog maradni, az
utánunk élőknek igenis tudniuk
kell, mi történt ebben az országban, hogy lopkodtak
szét mindent. Mások.
Egyébként pedig híreket nem
hallgat, mert felmegy a
vérnyomása, csak az „eurosport”-ot
nézi, ketten élnek a feleségével
bezárkózva,
lányát sem szereti, ha ott van, különben is,
miért nem fiúnak született. Csak
úgy mellesleg.
A vendég, az Amerikából
hazaérkezett Mérnök (Kern András) szép
álmokat kerget. Hogy az őt valamikor megmentett fiatal
focis-játszótárs és
annak családja majd a családja lesz.
Feleségétől elvált, gyermekeivel sincs
kapcsolata, igazán talán nem is volt, hát most
hálálkodni jön: kocsit hozott,
nyaralást ígért, házat
építtetne, közöset, ő fenn lakna az emeleten,
az Öregék
meg a földszinten. Őrajta látszik leginkább az
óriási csalódás, hiszen hónapokig
építgette magában az álmot, ami a
házaspár számára alapvetően és eleve
elfogadhatatlan,
szinte fel sem fogják, miről is beszél a Vendég,
egyre csak téblábolva a „ronda”
szarvasos falvédő, hokedlik, viaszosvászonnal letakart
ócska konyhaasztal, a
már horpadt, őskőkorszakbeli hűtő előtt-között. Az a
néhány esemény, amit
elmesél az életéről, távoli
történésekről, érthetetlen zagyvaság a
házaspár
számára.
Megérkezik a várt lány is,
a kicsit kihívó Nő (Péter
Kata),
aki szüleivel ellentétben azonnal felfogja, miről
beszél a mérnök, miféle
bankkártyákat
tart a kezében, milyen kocsit emleget. Másodpercek alatt
felépít egy
csoda-pénzügyi tervet, egy vegyes kft-ét… Ő
legalább lelkes, igaz, az önzés
csúcsfokán, még fel is ajánlkozna…!
Végül mégsem távozik üres kézzel,
elviszi a
nekik főzött paprikás csirkét. Túl nagy
szeretet éppenséggel nem árad belőle
sem.
A Vendégnek, aki végül
mégiscsak magára eszmélt, nem
kellenek a Feleség által kötött szvetterek, a
mákos tészta sem, a falvédőt
elvinné, de az emlék a Feleségnek, ezért
azt nem lehet. Ki tudja, hogyan
folytatódik az élete a Nagy Álom
szertefoszlása után? Most minden esetre elmegy
egy szállodába aludni, pénze van elég. Az
Öreg meg komótosan bezárja a külső
rácsot, meg az összes zárat az ajtón. Mintha
az segítene. Tervük nincs,
elképzelésük nincs, érteni nem értik
ezt a világot, csak indulataik vannak.
Főleg az Öregnek. És feltehetően sokan másoknak
– voltak. Hiszen ma már a 90-es
évek világa is letűnt világgá lett. A
kérdések, a miértek és hogyanok azonban
velünk élnek ma is, és kevés válaszunk
van rájuk még ma is.
A díszlet egy nagy skatulyába
épült, ami az előadás elején
közelebb tolatik a nézőkhöz, a végén
pedig visszatolatik a színpad mélyére.
(Díszlet: Bagossy Levente.)
A jelmezek szinte túl jók is, az Öreg rémesen
elhanyagolt öltözete, a Feleség otthonkája. (Benedek Mari munkája.)
Marton
László kiérlelt, gondos, szakavatott
rendezése annyi
humort diktál, amennyit csak lehetséges. Maga az
életünk azonban, amit Spiró
György nyomán felmutat az előadás, nem éppen
túl humoros.
Budapest, 2015.
február 05.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
