Dosztojevszkij
regényei nem könnyű olvasmányok, legutolsó,
átfogó regénye,
A Karamazov testvérek különösen nem. A
belőle igen jó érzékkel
kivett „leglényeg” (Morcsányi
Géza színpadi változata) és az
abból felépített,
átfogó előadás (Valló
Péter rendező munkája) akár a regény
ismerete nélkül is
fogyasztható. Ezt segítik elő az időről időre
kivetített magyarázó feliratok
is.
A szereposztásból
ránézésre azonnal kitűnik, hogy
egyáltalában nincs női szereplő. Ez persze nem jelenti
azt, hogy ne
beszélnének, mégpedig meglehetősen sokat
szerelmeikről, ne jelenne meg a
féltékenység démona is. A vallás
kérdései, a hit vagy nem hit, Isten
létezése
vagy nem létezése legalább ekkora
elementáris erővel sugárzik a színpadról.
Aki
nem hisz sem Istenben, sem a lélek
halhatatlanságában, annak valóban mindent
szabad, akár ölni is? – ezek olyan mély
kérdések, melyek akár őrületbe is
kergethetnek némely, erre fogékony embereket.
Lényegében nyolc szereplő
tárja elénk a regény lelkét. (A
kisfiút, Ilját leszámítva.) Szinte
hihetetlen! Egy pici színpadon: a Radnóti
Színház
amúgy sem nagy színpadát le is szűkíti az
óriási faváz, a nagy ablakokkal. Az
ablakokban meg lehet jelenni kvázi ikonként
(például a kezdetkor), de bele is
lehet ülni, vagy át is lehet lépni rajta.
(Díszlettervező: Bagossy
Levente.) A
meglehetősen kicsi játéktérben így az
elhangzó, eleve sem mindig könnyen
érthető szövegre – filozófiai
kérdések feszegetésére, az elhangzó
szerteágazó
gondolatokra – talán nagyobb figyelem juthat.
Az apa, Fjodor Karamazov (Gáspár Sándor)
itt nem
egyértelműen „a” gonosz. Nem hisz a papoknak, de nem
ateista. Nem veti meg az
italt, és nem ismer „csúnya nőt”, a
„mezítlábasokat” sem nézi le.
Így aztán
Szmergyakov (Pál András)
– aki jóval később jelenik meg előttünk
– vagy az ő
fia, vagy sem. De túl mély a gyűlölete legidősebb
fia, Dmitrij iránt, a
gyűlöletbe talán csak a féltékenysége
viszi bele, talán a zavaros pénzügyek is.
Mert a jelek szerint egyetlen nőt mostanában mégiscsak
nagyon tud szeretni,
vesztét is ez okozza.
Dmitrij erős, robbanékony, és
szintén nagyon mélyen tud
szeretni. (Adorjáni
Bálint játssza árnyaltan.)
Túlságosan is képes szeretni. Túl
erős belső feszültségeit, mint később, lelki
nyugalmára, békéjére éppen a
börtönben,
elzártságában rátalálva,
„új emberré válva”, saját maga
állapítja meg,
verekedésekben élte ki. Hiába tudja, hogy nem ő a
gyilkos – nem tudja
bizonyítani. Neki legalább annyi indoka van megölni
apját, mint – Aljosát
kivéve – a többi fiúnak. Akkor
vállalná igazán a büntetést –
amit előző élete
miatt kiérdemeltnek gondol, ha nem is mind a 20 évet a
bányában, száműzetésben
– ha a szeretett nő vele mehetne. Mivel ez lehetetlen,
inkább a szökésen
gondolkodik. Ahogy öccse, a csendes, megfontolt Aljosa (Rétfalvi Tamás),
mindenki
bizalmasa megállapítja: Dmitrij még nem áll
készen ekkora kereszt cipelésére.
Iván Karamazov – Szabó Kimmel Tamás.
Iván okos, akire –
látszólag – Szmergyakov felnéz, akit
különös gondolatok gyötörnek. Az élet
értelmét kutatja újra és újra Isten
létezése, a hit kérdéseinek
oldaláról. Apja
meggyilkolása, Szmergyakov viselkedése,
különös, lesújtó
kitárulkozása még
mélyebbre taszítja lelki válságában.
Ahogyan Szmergyakov hitelesen elmeséli
neki a gyilkosság pontos történetét,
hányingere lesz. Szmergyakov azonban azt
is pontosan megindokolja neki, miért nem fog sem ő, sem pedig
Iván megjelenni a
bíróságon, beismerve az előre gondosan eltervelt
gyilkosságot. Iván tehetetlen.
A Szmergyakov által ellopott 3000 rubelt azért elteszi.
Szmergyakov most már
nem vár semmit az élettől, öngyilkossága
szinte előre borítékolható. Ivánnak csak
saját démonjai maradnak. Pontosabban egy: az
Ördög (Gazsó
György). Hiába tudja,
hogy az ördög gondolatai az ő agyának
kivetítései, nem képes megbirkózni
velük.
Ráadásul ez az ördög egészen
életszerű: még reumája is van. Az
őrültség marad
hát a kiút Iván számára lázas
rémálmai után. Ki mondhatja meg, ki döntheti
el,
végül mit szabad és mit nem? Ki
állíthatja bizonyossággal, hogy ő volt
Szmergyakov felbujtója, vagy Szmergyakov – akinek
gonoszsága nagyon is
kézzelfoghatóvá válik –
magától is kereste a gyilkosság
lehetőségét?
Különös gondolatokat
ébreszthet bennünk a Nagy inkvizítor (Bálint
András bordó köpenyben. A zömében
fekete-fehér jelmezeket tervezte: Benedek
Mari) megjelenése, természetesen Iván
(korábban írt) poémájából. Mi
történne,
ha Jézus újra megjelenhetne, hogyan fogadnák? A
Nagy inkvizítor már régen
átállt az „okosak” oldalára: akik nem
hisznek Istenben, de az erkölcs
megtartására, betartatására ők sem tudnak
jobb lehetőséget a vallás, a hit
fenntartásánál a „nép”-ben. Az
inkvizítor talán Jézust mégis szabadon
engedi
éjszaka azzal, hogy soha többé meg ne jelenjen, mert
csak zavart okoz.
Aljosa szinte az egyedüli, aki minden
rémtörténet ellenére
képes megtartani lelki nyugalmát. Szenved apja és
testvérei indulataitól, a
kisgyermek, Ilja halála is megviseli, és jelen van a
Sztarec (Jordán Tamás)
halálánál is. A legvégén tudjuk meg,
hogy a Sztarec a fiatalon meghalt bátyját
látja életre kelni Aljosában, és
talán éppen bátyja halála miatt lett
szerzetes. Aljosának azonban nem a kolostorban, hanem –
előbb évekig – a
világban lesz dolga, itt van a két bátyja,
és még nősülésre is biztatja őt a
mások sorsát is előre látó
Sztarec.
Aljosának nem a szavai a fontosak
elsősorban, hanem puszta léte: létezése,
kisugárzása, szemének üzenete. Ezt
eljátszani, megjeleníteni nem olyan egyszerű, de lassan
belénk ivódik
szelídségének ereje. Az addig végig
szerzetesi ruhában járó Aljosa, levetve
köntösét, világi emberré válik az
előadás végén.
A meglehetősen lehangoló, indulatokkal
telített,
hamisítatlan dosztojevszkiji férfivilágot az
előadás kezdeti jeleneteiben tovább
erősítik a konyakivást felnagyító
vetített képek, később pedig időről időre
lágyítják, líraiabbá teszik az
ugyanígy felnagyított, csak részletekben
látható
női arcok, főként távolba elmerengő női szemek.
(Videó: Bálint
Dániel.)
Mi pedig tűnődhetünk tovább
mindazon, amin Dosztojevszkij
tűnődött egész életében, regényeiben.
Hiteles, pontos, egyértelmű válaszokat
azonban nem feltétlenül kaphatunk.
Budapest,
2015. január 19.
Györgypál
Katalin
♣
♣
♣
