„Flagellum
Dei”
(Isten ostora), már életében így
emlegették Attilát, a hunok vezérét, az V.
századi európai népvándorlás győztes
hadvezérét. Bánffy
Miklós „A nagyúr” c.
drámáját
Vidnyánszky Attila formálta át és
rendezte a Nemzeti Színház arénává
alakított színpadára, Rideg Zsófia dramaturg
segítségével. A színpadon ül a kb.
300 főnyi közönség is, ennyien férnek el a
játéktér mögötti néhány
sorban.
Az
ovális tér külső soraiban ülünk, a
tér
felfogható óriás sátornak is,
átmérőjében, hosszanti alakban helyezkedik el a
játéktér. Díszlete egy kerek plató,
ez lesz majd Attila és Mikolt
nászéjszakájának
színhelye, oldalán két hatalmas kerék
éktelenkedik, és legtöbbször a táltos
forgatja kézi erővel körbe-körbe. Mert
vészterhes idők jártak akkor is, most
is, Attila leigázott népei meghódoltak, de
bosszút is állnának szívesen, ha
alkalom adódna rá. És most adódik: Mikoltot
– gót hercegnő az Amalok törzséből –
akarják eszközül felhasználni a „rettentő
Nagy Úr” megölésére, a lány maga
is
gyűlöli rabtartóját. Népét,
szüleit, nagyszüleit Attila ölette meg, s ő egyedül
maradt.
Bánffy
Miklós történetében az Attilát
Rómából hazaváró hun tábor
megosztott, csak a kellő pillanatot várja, hogy valaki
fellázadjon, vagy a
„nagyúr” megölését
felvállalja. Hiába van hatalma csúcsán, nem
győzte le Rómát
egyértelműen, inkább minden leigázott népet
ellenségévé tett. A keresztény
egyház feni rá legjobban a fogát,
pogányságában csak a
barbárságát látják, és
gyűlölik a benne lévő őserőt, amely hallatlan győzelmekre
képes, életerős,
bátor. A bizánci császár Euthymost
küldi követként Attila táborába,
próbálja
árulásra kényszeríteni a nagyúr
embereit, a végső cél: meg kell ölni a
fenevadat, mert a keresztény egyház nem bír vele.
Így lel rá a követ és
kísérete Mikolt hercegnőre, aki
szövetségesük lesz, mindketten Attila
elveszejtését akarják. Mérgezett hajtű
szolgál majd gyilkos szerszámul a
nászéjszakán. Attila ugyanis hazatér,
tisztában van az ellene szőtt
összeesküvéssel, de Mikolt szépsége
megragadja, feleségül veszi magának. Nem
fél a haláltól, sőt elébe megy. A
nászéjszakán a bosszúra éhes
hercegnő
megszúrja ugyan mérgezett tűjével a
„nagyurat”, de közben belészeret a
férfiba,
elragadja az óriás ereje, nyugalma,
rendíthetetlensége. Attila a felkelő Napba
kapaszkodva hal meg, költőien, szinte keresve a halált,
mert nincs több dolga
már az életben. Mikolt volt az utolsó, amit
megszerezhetett földi életében. A
lány gyűlölete a férfit megismerve csodálatba
ment át.
Bánffy
Miklós 1912-ben írt és 1921.
március 18-án, a Nemzeti Színházban
bemutatott drámája (rendezte Ódry
Árpád, a
színház akkori igazgatója Ambrus Zoltán
volt) most Vidnyánszky Attila
rendezésében új aktualitást nyert. Azt
látjuk, hogy a rettegett hadúr korántsem
olyan félelmetes, mint amilyen a híre, egyenrangú
fél a bizánci keresztény
császárság ellenében. Számolni kell
vele, ráadásul varázsa van, még
ellenségei
sem hagyhatják figyelmen kívül, sőt
csodálják. A nyugatinak számító
új
keresztény egyház nem különb, mint a
barbár, keleti hun vezér. Ki győz? Aki
hosszútávon fennmarad. A hunok eltűntek, a
kereszténység fennmaradt máig, bár
szekularizálódott. Jelen korunk Nagy
Sándorként tekint Attilára, az Isten
ostoraként félt és csodált
népvándorlási győztes hun uralkodóra.
A
rendezés elhagyta Bánffy művének legtöbb
statisztaszerepét, nincsenek tömegjelenetek, kimaradnak az
oguzok, kobzosok,
egy kivételével az összes hírnök,
nyoszolyólány, ispán, pásztor,
szolgák és
rabok. Kimarad Ardarik (gepida király), ifjú Detre,
Hunnimund (a rugiak
királya), Edek (hun vezér), az ő szerepük
valóban elhanyagolható, de kimarad
Demetrios is, akit Attila emberei elfognak az aranypénzekkel.
Belőle már csak
kipreparált koponyája marad meg a rendezésben,
amely a fővonalra koncentrál,
közben hatáskeltő eszközöket alkalmaz. Ilyen
hatáskeltő eszközök a
hangeffektusok: sámándob verése, közeledő
lódobogás, nyerítés, fegyverzaj,
mennydörgést imitáló zene, Kanalas Éva énekművész
(m.v.) saját szerzeményű improvizatív dallamai,
amelyek szervesen illeszkednek a hun környezetbe, vagy a
tömjénfüstölés, olajégetés,
hamuszórás, de hatáskeltő a
gyékényből szőtt harci
ruha, az agancsból készült trónszék, a
gránátalma elfogyasztása, aranypénzek
kiborítása, aranykereszt harci és vallási
jelentősége. Mindezek, és még a vad,
nomád indulatok, az „időkerék”
állandó hajtása, táltos
jóslása, félelmetessé,
lenyűgöző hatásúvá teszi a
látványt, mindamellett elbűvöl
költőisége.
A
megváltoztatott címben („Isten ostora”)
szereplő hun uralkodónak sokkal rosszabb a híre, mint ő
maga, amikor megjelenik
hosszú várakozás után. Nagyvonalúbb
és szelídebb, mint képzeltük. Mátray László
m.v. egyenesen bájosra játssza a figurát, aki nem
öl, nem pusztít, nem haragos,
megelégelte sikereit, boldogan hal meg, inkább
saját akaratából, mint
gyilkosság okán. A színész izmos, erőteljes
fellépése megmosolyogja Mikolt
hercegnő óvakodásra való
felhívását, a jelenet hasonlatos Szun Vu Kung
lázadásához
Buddha tenyerén. Trokán
Anna Mikolt hercegnő szerepében átszellemült
és érett
alakítást nyújt, Horváth
Lajos Ottó Berik herceg, Farkas Dénes Kurkut
kán, Fehér Tibor
Ataulf
nomád harcos szerepek alakítóiként ősi erőt
sugároznak a
figuráknak. Kevésbé érezhető ez az ősi erő Olt Tamás főtáltos
alakításában, a
szerep maga is kissé erőltetett, a színész nem tud
igazán mit kezdeni vele,
nehézkes benne. Remek figurát látunk Reviczky Gábor Euthymos
bizánci követében,
cinikus, akarnok, végül nevetségessé
válik hazugsága leleplezésekor. Még
messzebb megy iróniában Bodrogi
Gyula, ő Zerkon udvari bohócot játssza. Mészáros Tibor
transzvesztita öltözetben hercegnőként lejt
táncot (az eredeti
drámában nem szerepel ez a figura), színpadi
léte pusztán hangulat. Az egyház
haragját Szatory Dávid
püspöke képviseli (ő sem szerepel az eredeti
szereposztásban), erőteljes, átkot és
szitokszót ismétlő hangja meggyőző erejű. Bánsági Ildikó
Eiréné szerepében az örök női aggodalom
megtestesítője. További
szereplők: Bakos-Kiss Gábor
(Hilárion), Janka
Barnabás e.h. (hírnök), Ruscsák
Péter e.h. (Iszla). A szokatlan, leginkább
eredetinek mondható díszletet és
jelmezt Olekszandr Bilozub
tervezte, hosszú idő óta minden Vidnyánszky
rendezésnek ő a díszletkivitelezője. Rendezőasszisztens: Herpai Rita.
Értelem
és érzelem egyszerre hat ebben az
előadásban, szokatlanul szép, megható.
Mottója lehetne Attila sokatmondó
válasza bírálóinak: „nektek
barbár az, akit nem ismertek.” Sokat szenvedünk
ettől nemzetként és emberként is.
Budapest,
2014. december 21.
Földesdy
Gabriella
♣
♣
♣
