Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

RÓZA

Karinthy Színház

Apa és fia (Benedek Miklós és Benedek Albert) összefogtak, átfésülték Lengyel Menyhért egy kevéssé ismert vígjátékát, kellett még hozzá kis smink, zeneszó, tánc, bűvészmutatvány, néhány ismert színész, és máris a Karinthy Színház közepén kötött ki „Róza” (eredeti címe: Róza néni), aki irodalmi rokona Füst Milán „Máli néni”-jének. Ezek a furfangos, habókos vénasszonyok sokat tudnak az élet alapvető dolgairól, mindig jókor lépnek közbe, és megoldják a legnehezebb problémákat is, legtöbbször önzetlenül, saját maguk gyönyörűségére, örömüket lelik abban, hogy másokon segíthetnek.

A történet banálisnak mondható. Verőczy Giza özvegy anyjával egy bérház harmadik emeletén laknak. A csinos lány nagyon férjhez akar menni, mert nemrég született egy szerelemgyereke bizonyos Cséti Gábortól, de a férfi léha és pénztelen, még a tartásdíját sem képes fizetni a dajkaságba kiadott gyerekének. Gábor elhozza egyik barátját, Ráber Aladárt, aki beleszeret Gizába, hajlandó elvenni feleségül. Ám szigorú apja nem engedi, hogy az általa összegyűjtött vagyont könnyelmű gyermeke elherdálja, idegen nőkre költse, akik elcsábítják és ráteszik a kezüket az ő pénzére.

A házasság nyélbeütésére Róza, egy gyerekmenhely „vállalkozó” tulajdonosa jelentkezik be. Majd ő megcsinálja, lesz itt házasság! És lesz is. Addig mesterkedik, míg az öreg Ráber megpuhul, s önként adja áldását Giza és Aladár egybekelésére. Ehhez persze az kellett, hogy Aladárnak legyen egy kis vaj a feje tetején. Ki hinné, hogy neki is van egy házasságon kívüli gyereke, ez kiváló zsarolási alap. Végül Giza kisfia úgy kerül vissza az anyjához, hogy közben azt hiszik, Aladár gyerekét kapták meg, akit az „angyal” Giza oly szeretettel ölelget, vállalván maga általi felnevelését. Szép, kerek történet, gazdag fiú, szegény lány, családi boldogság, miegymás.

Benedekék néhány Strauss keringővel tették mozgalmassá a cselekményt, amit a színészek tánclépésekkel kísérnek. Színesíti még az összképet a sok evés-ivás menet közben (vajaskifli, kávé többször is, sajttál, pezsgő, befőtt), valamint Gizáék régi bútorait kicserélő bútorkereskedő kéretlen bűvészmutatványai. Ezeken kívül szerep jut egy „ereklye” fotelnek, ami a megboldogult papáé volt, egy örökké keresendő szemüvegnek, a varrógép kattogásának, és a „szecesszió” kifejezésnek, ami szitokszó minőségben jelenik meg Verőczyné szájából.

A hagyományos polgári lakás berendezését és a századelő (1910–20-as évek) ruháit Dévényi Rita tervezte, a díszletkivitelezés Major Attila munkája, kellék: Bíró Tamás, hangeffektus: Voronkó Miklós, fény: Sörös Zsolt, koreográfus: Szabó Andrea.

Az előadás egy bravúr szerepre épül, a címszereplő alakítója határozza meg, hogyan sülnek el a poénok, lesz-e siker, nevetés, tapsvihar. Lett. Róza szerepére Almási Évát hívta meg a színház, aki egy ideje már csak komikus szerepeket játszik. Ősz haja, teltté vált alakja, mély, rekedt hangja, pákosztos hajlama (végig eszik-iszik a színpadon, egyszer szipkából cigarettázni is próbál) alkalmassá teszik a szerep és a darab sikeressé tételében. Cserfes beszéde, pergő nyelve, gyors taktikai váltásai állandó figyelmet igényelnek. Érzelmileg is azonosul szerepével. Verőczynét Murányi Tünde játssza, jól adva a nagyzolót és a magát sajnáltatót egyszerre (karaktere Tábori Nóráéra emlékeztet). Fel kellett figyelni a szobalányt alakító Eke Angélára, kis szerepét jelentős fordulatokkal gazdagította. A bútorost játszó Széles Tamás magánszámként csempészte be bűvészmutatványait néhány színes kendővel. Gizát Szabó Erika, az öreg Rábert Dengyel Iván játszotta hatásosan. Kissé harmatosnak tűnt a két fiatalember, Szanitter Dávid és Rábavölgyi Tamás, előbbi a gyerek apjának, utóbbi az új, gazdag udvarlónak szerepében.

Sok taps és sok virág volt a végén, a játékot igazán hangulatossá tette a tüllfüggönyre vetített korabeli képeslapok nosztalgiázása. A régi Budapest, a régi villamosokkal, néhány járókelővel, eklektikus bérházzal. Kicsit moziztunk is, a színház harmincöt éve még mozi volt, „Haladás” névre hallgatott. Vetíteni még most is lehet benne.

Budapest, 2014. december 6.

Megjelent a Kláris 15/2. számában

 
Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©