SZÍNHÁZ

ÉNEKES MADÁR

Újszínház

Tamási Áron az 1930-as években lepte meg a csonka-magyarországi közönséget előbb székely témájú regénytrilógiájával, az Ábellel, majd négy színdarabjával (Énekes madár, Tündöklő Jeromos, Vitéz lélek, Csalóka szivárvány), amiket először a Németh Antal vezette Nemzeti Színház mutatott be sorra egymás után. Az Újszínház most a sorrendben elsőt vitte színre (a megírás időpontja 1933), egyébként a négy színmű közül ez a legnépszerűbb, a legtöbbször játszott darab.

Tamási sok humorral átszőtt népi játékai a történelmi viszontagságtól, politikai és társadalmi nyomástól meggyötört székely léleknek (és a nem székely magyaroknak is) simogatására szolgálnak. Nemcsak ez a négy, de Tamási többi népi játéka is ugyanarról szól: a tisztalelkű egyenes tartású székely emberek felemelt fővel járhatnak, mert az igazság mellettük van. Aki hamis, cudar, hamar megszégyenül.

Az Énekes madár egy kis székely faluban játszódik időtlen időben, azon belül is egy mikrokörnyezetben. A falusi házban három lánytestvér lakik, Eszter és Regina vénleányok, húguk, Magdó még csak tizenhat éves. Eszternek és Reginának már tíz-tizenöt éve van udvarlója, de eddig mégsem mentek férjhez, természetük vénlányos vonásokat vett fel, Lukács és Máté, a két udvarló, már csak szokásból jár hozzájuk, nem szerelemből. A két férfi is már vénlegénynek számít. Az első felvonásban mintha most mégis rászánnák magukat a férfiak, s közös esküvőt és lakodalmat terveznek a két lánnyal. Meglepetésükre azonban Eszter nem hajlandó közösen esküvőt tartani, ő egyedül akar házasodni, amikor senki más a világon. Vőlegénye ekkor azt találja mondani, hogy rendben, akkor még ő, a vőlegény sem lesz jelen.

Ezzel a fordulattal azonban elszabadulnak a gonosz indulatok. Lukács és Máté ettől kezdve Magdónak, a fiatal lánynak kegyeit keresi, míg Eszter és Regina Mókát, Magdó szerelmét akarja elcsábítani. A fiatalok azonban olyan erősen kötődnek egymáshoz, hogy egyiküknek sem sikerül az udvarlás. Magdó és Móka olyan erősen szeretik egymást, hogy minden bajt, veszélyt leküzdenek, hiába dobják Mókát a kútba, s zárják a kamrába Magdót, az ármány nem fog rajtuk, tiszta szerelmük megvédi őket a gonosz indulatoktól, s hogy az irigy nővérek ne pusztíthassák el őket, végül fehér galambbá változnak.

Magyar Attila, a darab rendezője kissé lerövidítette Tamási élettel, vidámsággal, néhol babonával átszőtt játékát, a boszorkány figuráját, az ártó szellem jelenlétét teljesen kihagyta, maradt a bájos szépség és a csoda a két fiatal alakjában, az irigység, csúnyaság viszont az „öregek” szerepeiben. Az erősen stilizált díszlet fő eleme egy faváz, amin Móka föl s le tud mászni a tetőre, hogy onnét leshesse meg, mit művelnek az öreglegények Magdóval. A színpad hátterében lévő kútnak nincs valódi magassága, kávája mintha a földdel egy szintben lenne. De egy fénytrükk következtében belátunk a kút mélyébe, ezt a kút mögé vetítik jól láthatóan. A jelmezek közül csak a két fiatalnak fehér öltözéke bír jelentőséggel, ami az ártatlanság szimbóluma, a többiek köznapi ruhában, szinte szürke tónusban mutatkoznak, Móka édesanyja fekete gyászruhában jelenik meg (díszlet- és jelmeztervező: Fógel Adrienn).

Magdó szerepében a bájos Koncz Andrea tündökölt, Mókát Varga Ádám hozta a szerepnek megfelelő fiatalsággal, elfogulatlansággal, ám kevés színészi tapasztalattal. Eszter szerepében Pikali Gerda remekel, szinte a felismerhetetlenség határáig megy el saját maga elcsúfításában, rikoltozó éles hangja is ellenszenves, a legjobb alakítást nyújtja ezzel. Reginát Timkó Eszter játssza, ő is csúnya (enyhe bajuszt rajzoltak az ajka fölé), ám korántsem annyira, mint nővére. Lukácsot Szakács Tibor, Mátét ifj. Jászai László játssza, kihasználva a humor lehetőségeit a két figurában, a karikatúra határáig jutnak el a szerep megformálásában. A papot és a dobost Szarvas Attila alakította, Móka édesanyjának szerepébe ezen az estén Bordán Irén ugrott be Esztergályos Cecília helyett. A beugrásért nagy tapsot kapott a hálás közönségtől megérdemelten.

A játék közben többször is zene szólt, leginkább furulyaszó, ám sem a szereposztás, sem a szórólap nem említi meg, ki szolgáltatja a zenét az előadáshoz. A közönség többségét általános iskolai diákok adják, akiket magyartanáruk, vagy az osztályfőnök hozott el a színházba. Mintha kifejezetten az iskolai látogatókhoz lett volna szabva a mostani Énekes madár, „ad usum Delphini” – az ifjúság használatára (eredetileg az ifjú trónörökösnek).

Budapest, 2014. december 5.

Megjelent: Kláris, 15/2. számában
 

Földesdy Gabriella

 

♣    ♣    ♣