Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ELTÖRT KORSÓ

Miskolci Nemzeti Színház

Valahol a Németalföldön, egy kis faluban, a 18–19. század fordulóján egy éjszaka Márta asszony féltve őrzött, generációkon át örökölt és a család ősi eredetét is mintázó korsóját valaki leverte az asztalról. A korsó megsérült. Márta asszony (Györgyi anna) falusi bírósághoz fordul, Ádám bíróhoz (Gáspár Tibor), aki a panasz-napon, paróka nélkül, fejsérülésekkel, meggyötörve jelenik meg. Márta asszony tudni véli, hogy azon az éjszakán nemcsak a korsó tört el, hanem Éva (Czakó Julianna) lánya jóhíre is sérült. Éva udvarlója, röviden Rupi (Rusznák András) kerül gyanúba, de ő tagad. A vígjátéki helyzet bonyolítása érdekében megjelenik az ellenőr, Walter törvényszéki tanácsos (Simon Zoltán), akit megdöbbent a bíróságon észlelt rendetlenség, az iratok összevisszasága, a bíró és a bíróság elhanyagolt állapota, a szabályok nem megfelelő ismerete és használata. A darab végén kiderül, hogy Walter törvényszéki tanácsosnak is vannak egyéni törekvései, nem ő a megbízhatóság mintaképe.

Rupi tagadása következtében sok kérdés merül fel, ha nem ő, akkor ki törte el a korsót? Ki volt Évánál éjjel, és ott mi történt? Hol van Ádám bíró parókája? Hol sérült meg és hogyan Ádám bíró feje? Miért hallgat Éva? Mivel vígjátékról van szó (Kleist egyetlen vígjátékáról), biztosak lehetünk abban, hogy a sok kérdésre választ fogunk kapni.

Túlzás lenne azt mondani, hogy mi, nézők végigizgultuk a darabot, remélve, hogy a végén megtudjuk, hogy ki törte el a korsót. Mi már az első percekben tudtuk, ki a korsó „gyilkosa”. A szórakozást az jelentette, hogy követhettük Ádám bíró saját bűnének elkendőzésére tett kísérleteit. Vígjátéki ötlet, hogy az igazság kiderítése annak a feladata, aki elkövette a bűnt, és aki rangját is felhasználva akarja meg nem történtté tenni a bajt. Különös ellentét, de jó választás, megfelel a komédiázásnak és a szórakoztatásnak. Ádám bíró a bírói pulpituson ülve sem mond igazat, sőt arra próbálja rávenni nyájas szavakkal vagy fenyegetéssel a bíróságon megjelent érintetteket, hogy ne mondják el azt, amit tudnak, az igazat. Mindenki megérti, hogy jobb, ha hallgat, kivéve Brigitta asszonyt (Máhr Ági), aki egyszerűségében, sőt primitívségében nem is tud mást tenni, mint az igazat mondani. Ádám bíró lebukott. Remek írói fogás, a primitívségnek a primitívség a gátja!

Olyan a darab, mint egy korabeli holland festmény, az iszogató, otrombán táncolgató, mulatozó parasztokkal.

Láthatóan, érzékelhetően a színészek is élvezik a játékot. Annyira kitűnt ez, hogy arra kellett gondolni egy-egy jelenetnél, hogy ezt már biztosan nem bírják ki nevetés nélkül, de kibírták. A komédia kitűnően megformált alakjainak a megjelenítése remek lehetőséget ad a színészeknek a játékra, tehetségük kifejezésére, amit szerencsére ki is használnak – így sikeres az előadás.

A rendezésről is csak jót tudunk mondani. Az előadás sikeréhez hozzájárul az is, hogy több esetben a burleszk felé hajlik az előadás, például a szereplők mozdulatai, például a szolgálók lassú és hanyag járása, Márta asszony mozdulata, amikor az éppen leesni szándékozó korsó után kap, a verekedési jelenet lassú felvétellé alakítása stb.  A színhelyek helyben való változtatása ötletes és gyors, a krétával rajzolt tárgyak (boros pohár, kolbász stb.) megjelenítése sem vesz el időt, pergős marad az előadás. A bíróságon megjelentek naivitásának, egyszerűségének jellemzése a verbalitáson túl hangszínnel, a ruházattal, az összképpel, mind fontos eleme az előadásnak.

Ádám bíró a darab kezdetétől az utolsó percig színen van, és egyáltalán nem logikus, amit tesz, nagy figyelmet kíván tőle a szöveg és az előadása – fárasztó szerep, kitűnően sikerült. Szinte Gáspár Tibor jutalomjátékának tekinthetjük az előadást.

További szereplők: Sugár írnok – Kokics Péter, Tuskó Vitus – Szegedi Dezső, Liza – Simonfi Adrienn, Margit – Kerekes Valéria, Walter Szolgája – Tóth András e.h., Lány: Dávid Kamilla m.v.

Díszlettervező: Boros Lőrinc, jelmeztervező: Kovács Andrea.

Rendezte: Szőcs Artur.

 2014. december 1.

Megjelent a Kláris 15/2. számában
 
Tóth Attiláné

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©