Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

A MESTER ÉS MARGARITA

Vígszínház

Bulgakov fő művét, sajnos, nem vehetjük abszolút közismertnek. Ennek oka lehet a terjedelmen kívül a regényben elmesélt igencsak szerteágazó és többsíkú történet, amit többszöri olvasás, visszalapozgatás segít jobban megérteni. Színházi előadás esetén ez csak akkor lehetséges, ha többször nézzük meg, ez azonban nem jellemző. Az előadás is meglehetősen szövevényes, még ha egyszerűsítettek is a regényen (nem is tehettek volna másként). A lényeges kérdés ilyenkor általában az, hogy miként.

Nos, a főszereplő nem a Mester. Az elején még hihetjük, de azután egyre inkább színtelenné válik. És egyre inkább megerősödik Woland, a fekete mágiával foglalkozó elegáns ördög (sátán?) alakja (Lukács Sándor játssza nagyszerűen, egyben értelmezve is). Vád-monológja az első rész zárójeleneteként, vagy bálja (az általa elfoglalt moszkvai lakásban?), ahol felvonul az emberiség számtalan bűne, beleértve Hitlert és a koncentrációs tábort és ezernyi más szörnyű emberiség ellenes bűntettet, ráteszi a pecsétet az előadásra.

A megszokott módon követhetetlen a cselekmény, feltehetően a Vígszínház zsúfolt nézőtere is tisztában volt ezzel. De nagyon igyekezett megérteni nagy-nagy csendben mindazt, amit lehet, és talán önkéntelenül is átérezni azt, amit közvetíteni akart a rendező, Michal Docekal. Ezért azután nehéz az előadásról beszélni.

Ha egy ember fejében – mint itt a Mesterében (Hevér Gábor) – egyszerre van jelen az emberiség történetének minden rémsége, különös tekintettel Pilátus (Fesztbaum Béla) és Jésua (Varju Kálmán) sajátosan értelmezett történetére és kettejük befejezetlen párbeszédére, a Mesternek Margarita (Járó Zsuzsa) iránt érzett szerelme, megírt, ám befejezetlen és főleg meg sem jelent nagyregényének elutasítása, a harmincas évekbeli Moszkva Sztálinnal és a doni parasztok éhenhalatásával (Hitler és a koncentrációs tábor időben ezen még túl is mutat) – egy ilyen embertől nem lehet logikusnak mondott gondolkodást számon kérni. Margarita minden árat hajlandó megfizetni, hogy együtt élhessen vele… amiben Woland a maga rejtélyes-kegyetlen-fensőbbséges-olykor jótevő (!) módján van segítségére.

Az előadás egésze is rejtélyes. Egy-egy részletbe belemélyedhetünk, amelyek nem feltétlenül alaphelyzetek (Lihogyejev – Kerekes József –, a kabaré igazgatójának eltűnése, vagy már a nyitójelenetben a hosszasabb vita a „Tömegír”-ben Jézus/Isten és az ördög létezéséről, nem beszélve később egy főzőshowról.)

Figyelmünket lekötő, jó megoldásokat látunk. Ilyen Margarita (ruha nélküli) elröpítése Woland báljára, ahol ő a háziasszony, Woland kíséretének számos mozzanata, Hella (Réti Adrienn) „fehér” lénye számtalan alakban. Azok a kérdések, hogy miért Berlioz (Csőre Gábor) jelenik meg a műben (Faust-szál), és miért Sztravinszkij az idegorvos (Tahi Tóth László – Sztravinszkij zeneszerző életéről is szó esik mellékesen), kevéssé megválaszolhatók.

Berlioz markáns figura. Hontalan Iván/Lévi Máté (Molnár Áron) légiesebb, bár mint költő „megőrülése” – ördög-üldözése – erőteljes. (Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a szovjet elmegyógyintézetek lakóinak egy része, mint tudjuk, ellenzéki volt…)

Behemót – Mészáros Máté, alkatánál fogva is alkalmas e szerepre, Azazello – Telekes Péter, Rimszkij – Lengyel Tamás, Varenuha – Lajos András kellő értelmezésben állítják elénk alakjaikat.

Az ördög előre megjósolja Berlioz halálát (ettől válik Hontalan Iván számára az ördög valóságossá), Jésua Pilátus migrénjére mutat rá és sétálni küldi őt, attól elmúlna a fejfájása…

Jósua kihallgatása, később halála, ellentétben sok más megoldással, meglehetősen naturalisztikus. Sok más (részben filozofikus) gondolat mellett találunk a színházi életre is utalásokat (tudjuk, Bulgakov segédrendező volt).

Az előadást Jésua és Pilátus újbóli találkozása zárja le, felszabadítva Pilátust az örökös várakozás alól.

Az időbeli ugrásokat jól szolgálja a díszlet, csupa fém és üveg, tükör, mely részeiben elfordítható-befordítható (részben a forgószínpad felhasználásával), az óriás magas téglalap belsejében lépcső van, itt-ott ablakokkal – lehet Pilátus palotája, de lehet egy elmegyógyintézet sivár cellája is. (Díszlettervező: Martin Chocholousek). A jelmezek megfelelnek az előadás látszat-egyszerűségének, kivétel Margarita ruházata és persze Woland eleganciája. (Jelmez: Hana Fischerová.)

A színpadi változatot a rendező és Iva Klestilova készítették, a magyar szöveget Szőllősy Klára fordításának felhasználásával Kovács Krisztina, aki egyben a dramaturg is.

Az előadásban több fiatal is játszik: Adányi Alex, Csapó Attila e.h., Fábián Szabolcs e.h., Gilicze Márta, Gonda Kata e.h., Hajdú Ádám, Kopek Janka, Németi Roland, Szabó Erika e.h., Zsíros Linda.

Szükség volt animációra is. (Frantisek Pechachek). Zene: Michal Novinski, mozgás: Bodor Johanna.

 Miért is kell megrendezni és megnézni A Mester és Margaritát?!

Mert nagy mű, és mint minden nagy művet, érdemes újra és újra megismerni az új nemzedéknek, ill. újabb megvilágításban, újabb, más értelmezésben látni mindenkinek, aki gondolkodik az életről. (A filozofikus szálat előadásban amúgy nehéz megmutatni.)

És főleg: mert valóban lehetetlen úgy élni, hogy mindaz a szörnyűség, ami megtörtént az emberiség (eddig ismert) történetében, Jézus szörnyű halálától a műben a II. világháborúig, minden-minden egyszerre a fejünkben van. És mégis élünk, valahogyan. „Hogyan lehet így élni?” – hangzik el hangsúlyosan a kérdés. Választ azonban vagy nem kapunk, vagy elfogadjuk válasznak Woland megoldását: magához veszi „örök életre” – a halálba – a Mestert és szerelmét, a magát egyébként „szajhá”-nak valló Margaritát-Margót.

Az előadás meglehetősen megdöbbentő. Eléggé hosszú is (valamivel a bemutató után láttuk, a tiszta játékidő csaknem 3 óra volt, két részben játsszák).

Mi mást mondhatnánk végezetül: valóban nagyszabású előadásnak lehettünk tanúi-nézői.

Budapest, 2014. október. 29.

Megjelent: Kláris, 15/2. számában

Györgypál Katalin
   
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©