Nagyszerű és
megható, vidám előadásnak voltam részese
október 14-én este a József Attila
színházban. Nagyszerű a mostanság
játszó színészi alakítások
miatt, megható
pedig az 1960-as években játszott híres
filmfeldolgozás felidézése miatt, a már
nem élő színészekre való
megemlékezés kapcsán. Dobozy Imre
kalandregényét Verebes
István
dolgozta át és rendezte nosztalgiával
átitatva. A zenés
komédiában a Republic
Együttes játszotta a dalokat.
A nyitó kép
egy
mai, sokunk által látott jelenettel kezdődött. Nagy
szatyorral egy hajléktalan
iddogál egy üvegből a járda szélén
ülve. A rendőrök szelíden arrébb
invitálják.
Előbbi, feltalálva magát, átmegy a másik
oldalra. Így már az első jelenet
megadta a vidám hangulathoz az alapot. Nagyon tetszett nekem a
forgószínpados
díszlet megoldás, valamint az is, hogy a zenészek
a színpad és a nézőtér
határán, a nézők által jól
láthatóan foglaltak helyet s játszottak
élőben.
Én
még tizenévesen láttam Páger Antal
felejthetetlen mozifilmbéli alakítását,
mint Tamburás, „aki tudja mi az
igazi szabadság". Az épülő lakótelep
szomszédságában, egy bódéban
gyűjtötte maga köré alkalmi családját,
akiket, mint „közveszélyes
munkakerülőket" a helyi rendőr, Dárdás tartotta
szemmel. Ezt a szerepet Nemcsák
Károly játszotta
fergetegesen. Tamburást Tahi
Tóth László alakította,
számomra
döbbenetes átéléssel, hatalmas
tehetséggel. A színésznek ezen felül kellemes
énekhangját és a huszonévesek
mozgásán túltevő táncát is
láthattuk, hallhattuk.
Némely szavában és kézmozdulatában
ráismertem Páger Antal közel 50 évvel
ezelőtti filmbéli szavára és
kézmozdulatára. Ez megható volt számomra.
Amikor
pedig egyik jelenetben a díszlet falán Páger Antal
fényképét Tahi Tóth László
megsimogatta, kicsordultak könnyeim. E szép mozdulatot
sohasem fogom
elfelejteni. Méltóképpen kapott
megemlékezést a már huszonnyolc éve halott
Páger Antal úgy, hogy egyetlen szó sem esett
róla. Az én korosztályom a fénykép
láttán szavak nélkül is pontosan tudta, miről
van szó. Köszönet Tahi Tóth
Lászlónak! És persze az
író-rendezőnek, Verebes Istvánnak. A kitűnő
alakításokban sok tréfás jeleneten
és nagyszerű szófordulatokon derülhetett a
közönség. Utóbbiak közül csak egyet
említek meg: „szabad országban szabad
ember azt csinál, amit szabad" . Említésre
méltó alakítást nyújtottak
még
szerepbéli nevükön: Igazgató (Katona János), Tocsó (Láng József), Doktor
(Rékasi Károly),
Notesz (Ömböli Pál),
Banyikné (Kocsis Judit),
Diák (Magyar
Bálint, és a többiek. Díszlet: Mira János, jelmez: Tordai Hajnal, koreográfus:
Bodor Johanna.
Bevallom, előadás
előtt volt bennem némi kétely, látva a valamikori Hattyúdalt. Már
látom, semmi
okom nem volt erre! Ezen előadás éppúgy
felejthetetlen élmény számomra, mint az
ötven évvel ezelőtti! Ajándékképpen
néhány órára visszaidéződött a
fiatalságom.
Budapest, 2014.
október 14.
Megjelent
a Kláris 15/1. számában.
Látos
Mária
