Magyarországon
egyetlen alkalommal
játszották az eredeti
állapotában rekonstruált Globe
Színház utazó
színészei Shakespeare
közismert drámáját, természetesen
angolul, kétoldalt
hatalmas kivetítőkön magyarul olvashatóan. Ez
utóbbi sok figyelmet elvont a
nézőktől tartalmilag is, a színpad – meglehetősen
egyszerű, szinte Shakesperae
korabeli – színpadképeitől, a kiváló
angol színészek játékától. De
még így is élvezhettük
egészen különleges voltát mind a
rendezést, mind a játék stílusát,
mind az
angol nyelv abszolút irodalmiságát illetően. Az
előadás a nagy drámaíró
születésének 450. évfordulója előtti
tisztelgés, utazó előadásként szerte a
világon 204 országban adták/adják elő
két év alatt (Globe to
Globe Hamlet vállalkozás).
Az előadást ketten rendezték,
mondhatnánk azt is, hogy
„régiesen”, de inkább autentikusan. Dominic
Dromgoole és Bill Buckhurst,
előbbi
a Globe Színház művészeti vezetője.
Egy-egy színész –
talán Hamlet alakítóját kivéve
– sokféle
szerepet játszott sokféle stílusban, bár
még Hamlet is „beállt” a
„koldusok”,
utcai zenészek közé.
Hiába ismerjük jól a
drámát, bőven tudtak számunkra újat
hozni.
Eleve érdekes, figyelmet magára
vonó a Globe Színház
megjelenése/megjelenítése: a margitszigeti
óriás méretű színpadon
felállították
a Globe Színház jóval kisebb méretű
színpadát, egyszerű, korabeli díszletekkel,
két szélén egy-egy nem túl magas
tartórúd között kötélen
húzható pirosas
függönnyel. Egyéb díszletet az
óriási merev fekete, fémmel erősített
utazóládák
képeztek, amelyekre állni és ülni lehetett,
kinyitva elbújni mögöttük, vagy
hurcolni őket. A világítás nem volt túl
erős, és sem fény, sem különleges
hangeffektusok nem voltak. A színpad fölött azonban
elég magasan, 3 óriás
kivetítőn kinagyítva láthattuk a
színészek arcát, alakját,
mozgását. Ezáltal
szenvedélyük, átélésük még
közelebb kerülhetett hozzánk, ritka szép angol
kiejtésükkel-beszédükkel,
egyszerűségükben felemelő stílusával
együtt.
Az előadás a „koldusok”
énekével-táncával kezdődött,
ugyanígy a második rész is. Többször
felhangzottak énekek, igyekeztek sok
humort belevinni az egyébként komor hangulatú
tragédiába. Autentikus előadást
láthattunk tehát, a „pór nép”
és a „nemes néző” kedvének
egyaránt eleget téve.
A szereposztást nem ismerhettük meg,
a színészek nevét
felsorolva találjuk meg a honlapon. Hamletet Ladi
Emeruwa alakította élően, emberien.
Számunkra az első
pillanatban talán meglepő volt megjelenése,
színesbőrű lévén. Angolsága –
játéka, kiejtése – egyszerűen
„pazar”, fokról fokra hatása alá vonja
a nézőket.
Saját honlapján is nyomon követhető a
társulat utazása, a fényképek
között ott
szerepel a gyönyörű margitszigeti színpad is.
12 szereplőt láthattunk összesen,
közülük 4 nőt. Phoebe
Fildes játszotta Opheliát – többek
között igen egyszerűen, kifejezően. Hamlet
„észvesztését”, ezzel saját
boldogságának elvesztését
meggyászolja. Szinte
valamennyi (?) színész zenél is, utóbbi
hegedűn.
Hamleten kívül más
színesbőrű vagy más, nem európai
származású színészek
játékában is
gyönyörködhettünk, ilyen értelemben
„nemzetközi” a szereplőgárda.
Laertes kellően szenvedélyes volt,
Polonius (Rawiri Paratene)
másképpen
ragyogott a színpadon. Az előadás – egyik –
különlegessége, hogy a
színészkirályt
és királynőt ugyanazon színészek
adták elő, akik a darabban eredendően is
Claudius (John
Dougall) és Hamlet anyja, Gertrud (Miranda Foster).
Claudius szenvedélyessége imajelenetében is
megmutatkozott,
hideg távolságtartása Hamlettől pedig az első
pillanattól fogva. Gertrud
érzékeny női léte, szerelme Claudius iránt,
majd Hamlet szavai nyomán
kiábrándulása is kellően
„átjött” a színpadról.
Az idős Hamlet (Keith
Bartlett) szelleme fenséges volt a maga
egyszerűségében, ahogyan a
várőrzők között vonult, vagy megjelent Hamletnek
Gertrud szobájában, féltve
Gertrudot.
Az előadás pergő, kiérlelt, igen
pontos, minden
játékosságával együtt.
Zene: hegedűk, kereplő, tangoharmonika és
egyebek. Zene: Bill Barclay.
Díszlet és
jelmez: Jonathan
Fensom.
Jól keveredett a mai és a korabeli
öltözék egy-egy palásttal, alakra illő
sötét
felöltővel (Hamlet), Ophelia egészen egyszerű
ruhájával.
A többi szereplők: Naeem Hayat
(más előadásokban Hamletet játssza), valamint, Beruce Khan, Tom Lawrence, Jennifer Leong, Matthew Romain
és Amanda
Wilkin,
aki ezen az estén fiúruhában, de nőiesen
mozgással alakította Horatiot (is).
Összesen 12 színész
varázsolta elénk Shakespeare teljes
drámáját.
A magyar felirat technikailag
kifogástalanul, gyönyörű
magyar nyelvi fordítást adott percről percre. Az
előadás az első pillanattól fogva bevon
bennünket a korabeli Dánia vonzáskörébe,
a koldusok világába, majd a királyi
udvarba. Ophelia temetését, Gertrud szavait megsiratjuk,
Hamlet monológján
elgondolkodunk, a tréfákon mégis nevetni tudunk.
Nehéz, felemelő,
játékos-pergő, feszes, üresjáratok
nélküli
előadást láthattunk.
Budapest, 2014.
június 22.
Györgypál Katalin
♣ ♣
♣
