Mozart és Salieri, Salieri
és Mozart! A
kettejük közötti feltételezett
kapcsolatról – esetleges mérgezésről –
Puskin
színdarabot, Rimszkij-Korszakov operát írt, de a Peter Schaffer angol
színműíró
által kitalált ördögi történet az
utóbbi 35 év (ősbemutató: 1979. november) egyik
megunhatatlan bombasikere. A Belvárosiban most mindössze
nyolc színész hozza
elénk az egészet dinamikus
összjátékkal, koncentrációval, bő
három órában.
Rendező: Szikszai Rémusz.
Sokszor
elfelejtjük, hogy a darab
főszereplője nem Mozart, bár tulajdonképpen róla
szól a színdarab, a korszakos
zsenit végig Salieri, a kortárs szemszögéből
látjuk. Ez a kép mindig eltér
attól, ahogyan mi, elbűvölő zenéjét hallgatva
elképzeljük, ki volt, és hogyan
élte nem egész harminchat esztendejét. Az
„Amadeus”-ban egy féktelen gyerek
sokszor idétlen megnyilvánulásaival, mosdatlan
szájával szembesülünk, és csak a
vége felé ébredünk fel, hogy
akármilyen is lehetett testi valójában, az
általa
alkotott zenei világ egy istenadta – Amadeus, ahogy neve
is mondja – csoda.
És
még csak nem is erről szól Schaffer
története, ez csak a díszlete, egy gazdag
kerettörténet ahhoz, hogy lássuk,
milyen rejtélyes utakon nyilvánul meg a tehetség,
nem olyan könnyű felismerni,
és ha mégis felismeri valaki, lehet, hogy éppen
megsemmisíteni van kedve, és
nem nyilvánosságra hozni, elismerni azt. A bennünket
körülvevő középszer
uralkodik legtöbbször, ami sikeres és elérhető
számunkra, az igazi érték
legtöbbször csak ötven-száz év
múlva kristályosodik ki, s nyeri el méltó
helyét
a művészetben.
A
Belvárosi Színház legújabb Orlai
produkciójában több, eddig nem használt elem
is található. Szikszai Rémusz
rendező merészen nyúlt a felhasználható
eszközökhöz, a bútorzatot minden
esetben egy vagy két gördülő kórházi
ágyra cserélték, ezeken zajlanak az ülő
és
fekvő jelenetek. A zongorát egy mozgatható
szintetizátor helyettesíti (díszlet:
Varga Járó Ilona),
a feszületet egy falra kifeszített kényszerzubbony
(!)
testesíti meg, amely kereszt alakot imitál, Salieri
időnként a zubbonyhoz
beszélve kommunikál a Megváltóval.
A
rendezés kissé eltolta a hangsúlyokat az
eddigi megszokott hatáselemek tekintetében. Elhagyta a
Mozart iszákosságára
vonatkozó részeket, a Varázsfuvola
komponálásának nehézségeit és
gyötrelmes
próbáit, az álarcos Salieri félelmet keltő
megjelenéseit, sürgetve a Requiem
megírását. Helyette beiktatott egy
süteményevési rítust, mintegy
kielégülést
imitálva egyes jelenetekben. A bécsi udvar
nevetségessé tétele igen jól
sikerült, korhű ruhákban és rizsporos
parókában mondanak badarságokat operákra,
zenére vonatkozóan (Jelmez: Kiss Julcsi). Salieri (Kulka János) nem
változtatja
jelmezét, végig a zárt osztálybeli kortalan
ruhájában játszik. Az ő alakja még
súlyosabbá válik, mint az eddigi
felfogásokban, mivel Mozart elpusztítása
mellett még a halálos ágynál is kitart
(korábbi rendezésekben ekkorra már
sajnálattá szublimálja a gyűlöletét),
sőt szinte előidézi, sietteti Mozart
agóniáját,
modern kifejezéssel aktív eutanáziának is
mondhatnánk, amit művel.
A
gyors, pergő ritmusú játék nyolc
szereplője szinte sportteljesítményt nyújt a
színpadon. Legtöbbet Egri
Márta és
Fodor Tamás öltözik át. Előbbi
játssza Constanze anyját, a bejárónőt
és a
kamarást is, utóbbi az udvari karnagyot és Mozart
apját. II. József degenerált
figuráját Kaszás
Gergő jeleníti meg kellő iróniával, Lovas Rozi alakítja
Stancit (Constanze), Mozart feleségét, ezúttal
csak pozitív tulajdonságait
hangsúlyozva a figurának.
Tamási Zoltán Orsini gróf intendáns
megtestesítője,
Murányi Márta
a híres szoprán énekesnőt formázza, aki
érzelmileg is érintve
volt mindkét zeneszerzőnél.
A
darabot meghatározza a két főszerepet
játszó színész egyénisége. Keresztes Tamás
sápadt, vékony, átszellemült arca
egy nagyon szerethető Mozartot nyújtott felénk, minden
színpadi pillanatát
élvezni lehetett. Jól bánt a kellékekkel
is, parókáját hol le, hol föltette,
jelmeze volt korabeli és mai is időnként. Megható
esetlenségeket is képes volt
eljátszani, a félszegséget, a túlzott
öntudatot, az infantilis nevetést, a
kirobbanó dühöt, a nyilvánvaló
ostobaság megvetését stb. Kulka János
Salieriként fürdött a szerepben, tényleg
mindent el tud játszani, még öltöznie
sem kell, kicsit elhűlünk, amikor meztelen, összepiszkolt
talpát mutatja felénk
a hordágyon ülve.
A
sok zenét bejátszó előadás zenei vezetője:
Wágner Puskás
Péter. A sok Mozart és egy Salieri zenei
részlet bejátszása
zökkenőmentesen történik nem kis
megelégedésünkre.
Fordította:
Zöldi Gergely.
Budapest,
2014. június 19.
Földesdy Gabriella
