Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

PLATONOV

Radnóti Miklós Színház

A díszlet központi eleme a zuhanyzófülke, ahol nemcsak felüdülni lehet egy-egy őrjöngés, kiborulás után, hanem egyúttal a főhős rejtekhelye, amolyan búvóhely, ha már végképp nem akar mással találkozni. A sötétszürke díszletfalakból csak néhány szék ugrik ki, hogy a szereplők időnként oda tudjanak leülni. Sokatmondó a zsinórpadlásról lelógó sok halogénlámpa, a látvány a csillagos eget is imitálhatja. Van még egy emeletes ágy célját szolgáló deszkalap a magasban, hogy Trileckij, az orvos (Schneider Zoltán) oda fel- és onnan lemászhasson (Díszlet: Menczel Zoltán).

Csehov huszonévesen írt korai színdarabja a személyiség kudarcáról szól. Platonov kiállhatatlan természete abban nyilvánul meg, hogy mindenkit megsért maga körül, és az összes nőt elcsábítja, aki egy kicsit is tetszik neki. De nem is kell semmit tennie, a nők  – úgymond  – ragadnak rá. Butácska felesége egy idő után elhagyja, mert erősen szenved hűtlen férjétől. Platonov felismeri zsákutcás sorsát, ám változtatni nem tud rajta. Nemcsak a körülötte lévők életét borítja fel, hanem önmagával is harcol, szembeszáll saját démonaival, elítéli pusztító lényét, és az öngyilkosság határáig is eljut, de gyáva hozzá. A színpadon sokszor megjelenő lőfegyver végül a legtöbbet veszített asszony, Szofja Jegorovna kezében sül el, és oltja ki Platonov haszontalan, könnyelmű és „felesleges” életét.

Alföldi Róbert rendezése a szereplők lelki életének káoszát viszi színre. Mindenki felajzva várja a lehetőséget, hogy életét megváltoztassa, újra kezdje, de az optimális pillanatot egyikük sem találja el, inkább még jobban elrontják eddig is kilátástalan életüket. A rendező részben a társadalmi ürességet hibáztatja a kudarcokért. A László Zsolt által játszott Platonovot, aki fizikailag erős, lelkileg ép, legyőzi a mai kor posványa, belepusztul a környülállások kuszaságába. Sérült lelkű kortársai sokkal kevésbé bírják a kudarcokat, nyilván ők is előbb-utóbb belepusztulnak.

A későbbi Csehov drámákból jól ismert „összorosz” élhetetlen légüres teret, amiből a szereplők tehetetlenségük, vagy gyenge jellemük miatt nem tudnak kiszabadulni, már itt, a Platonovban is tetten érhetjük. Eladósodott földbirtokosok, állástalan értelmiségiek, bűnözők, szélhámosok jelennek meg fontos szereplőként a drámában, a nők pedig tartalmasabb életre, férfias férjekre vagy szeretőkre vágynak, mindhiába. Csehov férfi szereplői egytől egyig élhetetlenek, részegesek, vagy tunyák. Aki élelmes (Abraham Vengerovics kereskedő), az a társadalmilag megbélyegzett zsidó kisebbséghez tartozik. A fiúk lenézik és megvetik apjukat, csak a pénzüket herdálják el. Már nem számítanak a társadalmi konvenciók, Trileckij orvosként és férfiként is elvesztette tartását, apja gyengeelméjű lett öregkorára. A nők nem titkolják zűrzavaros szerelmi életüket, a tábornoknét már nem adósságai és a tisztesség látszata érdekli, hanem hogy végre szerelmet kapjon. Grekova „tudós nő” saját emancipációjáért küzd, Szofja Ivanovna pedig elrontott házasságát szeretné új mederbe terelni Platonov oldalán, amiért képes mindent feladni.

Alföldi rendezésében is érezhetőek a társadalmi ellehetetlenülés jelei, a szereplőket nyomasztja az őket körülvevő állóvíz, a pénzügyi ellehetetlenülés, valamint a saját magánéletük kínzó kudarcai, ezt a középen elhelyezett zuhannyal kompenzálják, ettől legalább felfrissülnek pillanatnyilag. A többi út járhatatlan.

A darabot újrafordította Radnai Annamária, néhány obszcén kifejezés került bele – aktuális mindennapjainkat megtestesítendő –, egyébként a szöveg szinte teljesen megegyezik Elbert János „klasszikus” fordításával. A jelmezeket Nagy Fruzsina tervezte, köztük a tábornokné ízléses nyári ruhái a legsikerültebbek. Figyelemre méltó a két legfontosabb hősnő tupírozott hajkoronája, ez összefügg zaklatott női mivoltukkal. Az érzékletes halogén izzós világítás Baumgartner Sándor munkája, dramaturg: Vörös Róbert.

Minden elismerés a Radnóti színészeié, igen nehéz feladatuk volt, képességeik maximumát kellett nyújtaniuk. László Zsolt a tőle megszokott kiemelkedő formát hozta, nézőként képesek voltunk együtt izgulni vele. Kováts Adél nagy formátumú teljesítménye lenyűgöző, a női praktikák egész skáláját játssza el a három és fél órás játékidő alatt. Schneider Zoltán a széteső értelmiségi remeklését adta, az emeletes ágy megmászása valódi akrobatikus mutatvány volt részéről. Remek epizódalakítást láthattunk Jordán Tamástól, Bálint Andrástól. Adorjáni Bálint pipogya férjként képes alkata ellenére játszani. Sikeresen oldotta meg Martinovics Dorina az emancipált Grekova szerepét, kevésbé volt meggyőző Petrik Andrea Szofja Jegorovna, a végzet asszonya szerepében. Kis szerepükben jól teljesítettek: Andruskó Marcella, Somody Kálmán, Somhegyi György (e.h.), Márton András, Rétfalvi Tamás, Mészáros András, Móga Piroska (e.h.)

 Budapest, 2014. június 13.

Megjelent a Kláris 14/6. számában

Földesdy Gabriella
   
♣    ♣    ♣


 

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©