A díszlet központi
eleme a zuhanyzófülke, ahol nemcsak felüdülni
lehet egy-egy őrjöngés, kiborulás
után, hanem egyúttal a főhős rejtekhelye, amolyan
búvóhely, ha már végképp nem
akar mással találkozni. A sötétszürke
díszletfalakból csak néhány szék
ugrik
ki, hogy a szereplők időnként oda tudjanak leülni.
Sokatmondó a zsinórpadlásról
lelógó sok halogénlámpa, a
látvány a csillagos eget is imitálhatja. Van még egy emeletes ágy
célját szolgáló
deszkalap a magasban, hogy Trileckij, az orvos (Schneider Zoltán) oda fel-
és
onnan lemászhasson (Díszlet: Menczel Zoltán).
Csehov huszonévesen
írt korai színdarabja a személyiség
kudarcáról szól. Platonov kiállhatatlan
természete abban nyilvánul meg, hogy mindenkit
megsért maga körül, és az összes
nőt elcsábítja, aki egy kicsit is tetszik neki. De nem is
kell semmit tennie, a
nők – úgymond – ragadnak rá.
Butácska felesége egy idő után elhagyja, mert
erősen
szenved hűtlen férjétől. Platonov felismeri
zsákutcás sorsát, ám változtatni
nem tud rajta. Nemcsak a körülötte lévők
életét borítja fel, hanem önmagával is
harcol, szembeszáll saját démonaival,
elítéli pusztító lényét,
és az
öngyilkosság határáig is eljut, de
gyáva hozzá. A színpadon sokszor megjelenő
lőfegyver végül a legtöbbet veszített asszony,
Szofja Jegorovna kezében sül el,
és oltja ki Platonov haszontalan, könnyelmű és
„felesleges” életét.
Alföldi Róbert
rendezése a szereplők lelki életének
káoszát viszi színre. Mindenki felajzva
várja a lehetőséget, hogy életét
megváltoztassa, újra kezdje, de az optimális
pillanatot egyikük sem találja el, inkább még
jobban elrontják eddig is
kilátástalan életüket. A rendező
részben a társadalmi ürességet
hibáztatja a
kudarcokért. A László
Zsolt által játszott Platonovot, aki fizikailag
erős,
lelkileg ép, legyőzi a mai kor posványa, belepusztul a
környülállások
kuszaságába. Sérült lelkű kortársai
sokkal kevésbé bírják a kudarcokat,
nyilván
ők is előbb-utóbb belepusztulnak.
A
későbbi Csehov drámákból jól ismert
„összorosz” élhetetlen légüres
teret, amiből a szereplők tehetetlenségük, vagy
gyenge jellemük miatt nem tudnak kiszabadulni, már itt, a
Platonovban is tetten
érhetjük. Eladósodott földbirtokosok,
állástalan értelmiségiek, bűnözők,
szélhámosok jelennek meg fontos szereplőként a
drámában, a nők pedig
tartalmasabb életre, férfias férjekre vagy
szeretőkre vágynak, mindhiába.
Csehov férfi szereplői egytől egyig élhetetlenek,
részegesek, vagy tunyák. Aki
élelmes (Abraham Vengerovics kereskedő), az a
társadalmilag megbélyegzett zsidó
kisebbséghez tartozik. A fiúk lenézik és
megvetik apjukat, csak a pénzüket
herdálják el. Már nem számítanak a
társadalmi konvenciók, Trileckij orvosként
és férfiként is elvesztette
tartását, apja gyengeelméjű lett
öregkorára. A nők
nem titkolják zűrzavaros szerelmi életüket, a
tábornoknét már nem adósságai
és
a tisztesség látszata érdekli, hanem hogy
végre szerelmet kapjon. Grekova
„tudós nő” saját
emancipációjáért küzd, Szofja Ivanovna
pedig elrontott
házasságát szeretné új mederbe
terelni Platonov oldalán, amiért képes mindent
feladni.
Alföldi
rendezésében is érezhetőek a
társadalmi ellehetetlenülés jelei, a szereplőket
nyomasztja az őket körülvevő
állóvíz, a pénzügyi
ellehetetlenülés, valamint a saját
magánéletük kínzó
kudarcai, ezt a középen elhelyezett zuhannyal
kompenzálják, ettől legalább
felfrissülnek pillanatnyilag. A többi út
járhatatlan.
A
darabot újrafordította Radnai
Annamária,
néhány obszcén kifejezés került
bele – aktuális mindennapjainkat
megtestesítendő –, egyébként a
szöveg szinte teljesen megegyezik Elbert János
„klasszikus” fordításával. A
jelmezeket Nagy Fruzsina
tervezte, köztük a
tábornokné ízléses nyári
ruhái a legsikerültebbek. Figyelemre méltó a
két
legfontosabb hősnő tupírozott hajkoronája, ez
összefügg zaklatott női
mivoltukkal. Az érzékletes halogén izzós
világítás Baumgartner
Sándor munkája,
dramaturg: Vörös
Róbert.
Minden
elismerés a Radnóti színészeié, igen
nehéz feladatuk volt, képességeik maximumát
kellett nyújtaniuk. László Zsolt a
tőle megszokott kiemelkedő formát hozta, nézőként
képesek voltunk együtt
izgulni vele. Kováts
Adél nagy formátumú
teljesítménye lenyűgöző, a női
praktikák egész skáláját
játssza el a három és fél
órás játékidő alatt. Schneider Zoltán a
széteső értelmiségi remeklését adta,
az emeletes ágy
megmászása valódi akrobatikus mutatvány
volt részéről. Remek epizódalakítást
láthattunk Jordán
Tamástól, Bálint Andrástól.
Adorjáni Bálint pipogya férjként
képes alkata ellenére játszani. Sikeresen oldotta
meg Martinovics Dorina az
emancipált Grekova szerepét, kevésbé volt
meggyőző Petrik Andrea Szofja
Jegorovna, a végzet asszonya szerepében. Kis
szerepükben jól teljesítettek: Andruskó Marcella, Somody
Kálmán, Somhegyi György (e.h.), Márton
András,
Rétfalvi Tamás, Mészáros András,
Móga Piroska (e.h.)
Budapest, 2014. június 13.
Megjelent a Kláris 14/6.
számában
Földesdy
Gabriella