Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

ANATOL ÉS A NŐK

Radnóti Miklós Színház

Hamisítatlan szecessziós környezetet varázsoltak a Radnóti pici színpadára, valódi díszes spanyolfal, kínai porcelán teáscsésze, ezüst kiöntő, kényelmes karosszék, fehér kendőbe tekert pezsgőspalack, szófa, zoknitartó, faragott ajtókeret, valódi selyemből, tüllből, boából összerakott női toalettek. Vagy mindennek a látszata, mégis valódinak tűnik (Díszlet: Bagossy Levente; jelmez: Remete Kriszta). Bálint András rendezőként nem modernizálta Schnitzlert, így a 19–20. század fordulóján járunk Bécsben, Sigmund Freud hipnotizálós, álomfejtős világában. A szereplők is amolyan freudi figurák, könnyelmű nőcskék, hisztisek, mondének, sokat tudó pincér és szobainas, és Anatol, aki naplopással és nők elcsábításával tölti a mindennapjait, mert dolgoznia biztosan nem kell. Barátja Max, csak egy fokkal józanabb alak, legalább a földön jár két lábbal, ellentétben semmirekellő, fellegekben járó barátjával.

„Vidám apokalipszis” – így nevezte a korszakot Hermann Broch író a századforduló Bécsét elemezve könyvében, tehát azt az időszakot, amelyben Schnitzler oly jól érezte magát, imádta a várost és művészeit, csak kényszerből élt néhány évet Svájcban, amint lehetett, visszatért Bécsbe. A Radnóti Színház is ilyen szerethető helyszínként tárja elénk Anatol szobabelsőjét, az utcát, éttermet, ahol az öt epizód játszódik, mindegyikben egy szerelmi kaland más-más nővel és szituációval.

Az „Anatol” Schnitzler első színdarabja (még orvosként írta), de nem látszik rajta a kezdő színdarabíró ügyetlensége, sőt! Magabiztosan alkot új műfajt, nevezetesen az epizódokból álló egyfelvonásos műfaját, amiben nincs konfliktus, a főhős saját magával kerül ellentmondásba, amit aztán nem tud feloldani. De nincs is rákényszerítve arra, hogy ráébredjen öncsalásaira, inkább sodortatja magát az eseményekkel. Anatol csak a percnek él, sem múltban, sem jövőben nem gondolkodik, az élet minden pillanatát élvezni akarja, s ebben csak beteges féltékenysége akadályozza időnként.

Az eredetileg hét epizódból álló „egyfelvonásost” Bálint András rendező és Hárs Anna dramaturg lecsökkentette ötre, kimaradt a hölgykoszorúból a romantikus Emilie és a férjét megcsaló Else epizódja, a dramaturgia azonban így is jól tudja érzékeltetni a főhős karakterét, és az öt kaland diszkrét báját. Cora (Móga Piroska eh.) hűségéről Anatol hipnózis segítségével akar meggyőződni, de megijed a válasz rá nézve esetleges lesújtó voltától, inkább nem kérdezi meg a lányt, hű volt-e hozzá? Gabriele (Kováts Adél) egy igazi úrinő, aki nagylelkűen csak segíteni akar ajándékot választani Anatol soros szerelmének, közben távol tartja magától a vágyakozó férfit. Gyávaságát bevallja az utolsó pillanatban. A színésznő Annie (Petrik Andrea) bejelenti az osztrigás, pezsgős vacsorán, hogy elhagyja eddigi barátját, mert másba szerelmes. Anatol már egy hete készült, hogy ő jelentse be Annie-nak egy másik nő miatti szakítási szándékát, de nem merte megtenni. Most felháborodik azon, hogy megelőzték, és követeli a vetélytárs nevét. A műlovarnő Bianca (Andruskó Marcella) visszatérve külföldről, fel sem ismeri régi kedvesét Anatolban, holott Anatol mérget vett volna rá, hogy a hölgy halálig szerelmes maradt belé. Ilona (Szávai Viktória) botrányt akar csinálni, mikor megtudja, hogy a szerelmes éjszaka után nem tölthetik együtt az egész napot, mert Anatolnak épp aznap van az esküvője, öltözik, virágot hozat, készül, és azon őrlődik, hogyan távolítsa el alkalmi barátnőjét a lakásából. Minden helyzetben Anatol a vesztes, még ebben az utolsóban is, mert Ilonával szívesebben maradna ágyban, mint menne el az esküvőre, ami csak konvenció, nem szerelem.

Anatol szerepére ideális színészt találtak Pál Andrásban. Remekül játssza az örök vesztes szeretőt, de mindig azt hiszi, hogy ő a nők bálványa. Kedvesen dekadens figura, legjellemzőbb a leszegett fejtartása, amihez kissé kidomborodott cicahát járul. Élvezetes hallgatni szépen artikulált tiszta kiejtését. Maxot Schneider Zoltán játssza, az ő szerepe inkább „rezonőr” funkciót lát el, mintsem a valódi jó barátot. Alakítása hiteles, bár artikulációja elmarad a kívánatostól. A „hölgykoszorú” kiválóan teljesít, Pintér Andrea neki való szerepet kapott a becsípett Annie megformálásakor, Kováts Adél viszont túlzottan is visszafogott úrinő, hideg és kimért jelenség. Franz inas szerepét Keres Emil betegsége miatt Bálint András játszotta igazán kiválóan, hátrasimított haja sokat mondóan árulkodott egy bizalmas inas létről. A pincér megformálója Újvári Zénó.

Remete Kriszta jelmezei vonzóak, brokát és taft kelme dominál bennük, a hangulatkeltő zenét a pianínón és a háttérből Dinyés Dániel állította össze, világítást Baumgartner Sándor szolgáltatta. Fordította: Márton László.

A Radnóti Színház ezzel a bemutatójával a nosztalgiázás nemes hagyományát műveli, és inkább a konzervatív színjátszás mentén marad.

 

Budapest, 2014. május 31.

Megjelent a Kláris 14/6. számában

 Földesdy Gabriella

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©