Hamisítatlan szecessziós
környezetet varázsoltak a Radnóti pici
színpadára, valódi díszes spanyolfal,
kínai porcelán teáscsésze, ezüst
kiöntő, kényelmes karosszék, fehér kendőbe
tekert pezsgőspalack, szófa, zoknitartó, faragott
ajtókeret, valódi selyemből,
tüllből, boából összerakott női toalettek. Vagy
mindennek a látszata, mégis
valódinak tűnik (Díszlet: Bagossy Levente; jelmez: Remete Kriszta). Bálint
András rendezőként nem modernizálta Schnitzlert, így a
19–20. század fordulóján
járunk Bécsben, Sigmund Freud hipnotizálós,
álomfejtős világában. A szereplők
is amolyan freudi figurák, könnyelmű nőcskék,
hisztisek, mondének, sokat tudó
pincér és szobainas, és Anatol, aki
naplopással és nők
elcsábításával tölti a
mindennapjait, mert dolgoznia biztosan nem kell. Barátja Max,
csak egy fokkal józanabb
alak, legalább a földön jár két
lábbal, ellentétben semmirekellő, fellegekben
járó barátjával.
„Vidám
apokalipszis” – így
nevezte a korszakot Hermann Broch író a
századforduló Bécsét elemezve
könyvében, tehát azt az időszakot, amelyben
Schnitzler oly jól érezte magát,
imádta a várost és művészeit, csak
kényszerből élt néhány évet
Svájcban, amint
lehetett, visszatért Bécsbe. A Radnóti
Színház is ilyen szerethető helyszínként
tárja elénk Anatol szobabelsőjét, az utcát,
éttermet, ahol az öt epizód
játszódik, mindegyikben egy szerelmi kaland
más-más nővel és szituációval.
Az
„Anatol” Schnitzler első
színdarabja (még orvosként írta), de nem
látszik rajta a kezdő színdarabíró
ügyetlensége, sőt! Magabiztosan alkot új műfajt,
nevezetesen az epizódokból
álló egyfelvonásos műfaját, amiben nincs
konfliktus, a főhős saját magával
kerül ellentmondásba, amit aztán nem tud feloldani.
De nincs is rákényszerítve
arra, hogy ráébredjen öncsalásaira,
inkább sodortatja magát az eseményekkel.
Anatol csak a percnek él, sem múltban, sem jövőben
nem gondolkodik, az élet
minden pillanatát élvezni akarja, s ebben csak beteges
féltékenysége
akadályozza időnként.
Az eredetileg
hét epizódból álló
„egyfelvonásost” Bálint András rendező
és Hárs Anna
dramaturg lecsökkentette
ötre, kimaradt a hölgykoszorúból a romantikus
Emilie és a férjét megcsaló Else
epizódja, a dramaturgia azonban így is jól tudja
érzékeltetni a főhős
karakterét, és az öt kaland diszkrét
báját. Cora (Móga
Piroska eh.) hűségéről
Anatol hipnózis segítségével akar
meggyőződni, de megijed a válasz rá nézve
esetleges lesújtó
voltától, inkább nem
kérdezi meg a lányt, hű volt-e hozzá? Gabriele (Kováts Adél) egy
igazi úrinő,
aki nagylelkűen csak segíteni akar ajándékot
választani Anatol soros
szerelmének, közben távol tartja
magától a vágyakozó férfit.
Gyávaságát
bevallja az utolsó pillanatban. A színésznő Annie (Petrik Andrea) bejelenti az
osztrigás, pezsgős vacsorán, hogy elhagyja eddigi
barátját, mert másba
szerelmes. Anatol már egy hete készült, hogy ő
jelentse be Annie-nak egy másik
nő miatti szakítási szándékát, de
nem merte megtenni. Most felháborodik azon,
hogy megelőzték, és követeli a
vetélytárs nevét. A műlovarnő Bianca (Andruskó
Marcella) visszatérve külföldről, fel sem
ismeri régi kedvesét Anatolban,
holott Anatol mérget vett volna rá, hogy a hölgy
halálig szerelmes maradt belé.
Ilona (Szávai Viktória)
botrányt akar csinálni, mikor megtudja, hogy a
szerelmes éjszaka után nem tölthetik együtt az
egész napot, mert Anatolnak épp
aznap van az esküvője, öltözik, virágot hozat,
készül, és azon őrlődik, hogyan
távolítsa el alkalmi barátnőjét a
lakásából. Minden helyzetben Anatol a
vesztes, még ebben az utolsóban is, mert Ilonával
szívesebben maradna ágyban,
mint menne el az esküvőre, ami csak konvenció, nem szerelem.
Anatol
szerepére ideális színészt
találtak Pál
Andrásban. Remekül játssza az örök
vesztes szeretőt, de mindig azt
hiszi, hogy ő a nők bálványa. Kedvesen dekadens figura,
legjellemzőbb a
leszegett fejtartása, amihez kissé kidomborodott
cicahát járul. Élvezetes
hallgatni szépen artikulált tiszta
kiejtését. Maxot Schneider
Zoltán játssza,
az ő szerepe inkább „rezonőr” funkciót
lát el, mintsem a valódi jó barátot.
Alakítása hiteles, bár artikulációja
elmarad a kívánatostól. A
„hölgykoszorú”
kiválóan teljesít, Pintér Andrea neki
való szerepet kapott a becsípett Annie
megformálásakor, Kováts
Adél viszont túlzottan is visszafogott
úrinő, hideg és
kimért jelenség. Franz inas szerepét Keres Emil betegsége miatt Bálint András
játszotta igazán kiválóan,
hátrasimított haja sokat mondóan árulkodott
egy
bizalmas inas létről. A pincér megformálója
Újvári
Zénó.
Remete Kriszta jelmezei
vonzóak, brokát
és taft kelme dominál bennük, a hangulatkeltő
zenét a pianínón és a
háttérből Dinyés
Dániel
állította össze, világítást Baumgartner Sándor
szolgáltatta. Fordította: Márton László.
A Radnóti
Színház ezzel a
bemutatójával a nosztalgiázás nemes
hagyományát műveli, és inkább a
konzervatív
színjátszás mentén marad.
Budapest,
2014. május 31.
Megjelent a Kláris 14/6.
számában
Földesdy Gabriella
♣
♣ ♣