Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

PILLANTÁS A HÍDRÓL

SZÍNHÁZ

A FÖSVÉNY, AVAGY A HAZUGSÁG ISKOLÁJA

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

A budapesti Átrium Színházban láthattuk Hirtling István főszereplésével Moliére ismert színművét, melynek alcíme: „Avagy a hazugság iskolája”. A hazugság bűne csaknem elsikkadt a pénzéhség, pénzimádat, a pénz jellemtorzító túlzásai mögött, köszönhetően elsősorban Hirtling remek játékának, megfelelve a jellemkomikum szerinti ábrázolásnak.

A történet Harpagon párizsi polgár házában, egyetlen nap alatt játszódik, Hargitai Iván rendezésében.

Az előadást két részben játsszák Bognár Róbert fordításában, közelebb hozva a mához a történetet és tanulságait. Ugyanakkor a meseszerűséget is megtartották, részben a mai öltözékek mellett a korabelihez közeli parókák viselésével, utóbbiak olykori levételével, részint pedig a darab végkifejletében, amikor „minden jóra fordul”, a hajószerencsétlenségben eltűnt apa rátalál két gyermekére, a két gyermek egymásra, és némi fondorlattal a szerelmesek is végre egymáséi lehetnek. Ám addig?! Addig nagyon izgalmas jelenetek követik egymást a négy sorban két-két függő, fehér-fekete, a második részben fekete-fehér drapériák előtt-között-mögött.

A nyitójelenetben „dúl a szerelem”. Lassan kiderül, ki kicsoda: Cléante, Harpagon fia (Lábodi Ádám) és Mariane, egy szegény özvegy leánya (Kerkay Rita e.h.), no meg Élise, Harpagon lánya (Ostorházi Bernadett e.h.) és Valér, most Harpagon titkára (Andrássy Máté), aki korábban eltűnt apját, családját keresteti titokban.

Mindkét fiatal pár házasságkötésének csak Harpagon, az apa hírhedt fösvénysége az akadálya.

Megjelenik az űzött Harpagon sötétkék szabadidő ruhában a diplomata táskájával, amelyben „kész vagyon” rejtőzik – helyet keres, ahová biztonságosan eldughatja, de ilyen hely nem létezik számára. Őt szinte árnyékként követi a nyomorék szolga, aki megesküszik, hogy semmit nem lopott el Harpagontól, szándékában sem állt és soha nem is fog állni. Más kérdés, hogy – de mégis. Csak később. (La Fléche – Keller János.)

Harpagon kegyetlen jelleme, ridegsége már itt is megmutatkozik, ahogyan megmotozza a nincstelent, de máskor is, amikor – szerencsére csak a színfalak mögött – egy lapáttal agyonüt egy kóbor ebet, folyton a betörőktől rettegve. Ez a lapát egyike a kevés kellékeknek, többször is kézbe kerül az előadás során.

Harpagon persze ravasz is, amikor fondorlattal kiszedi fiából, hogy Cléante szerelmes az ő választottjába. Fia őszinte közeledését elutasítja, a pozitív érzelmekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni. Útjában állnának a pénzszerzésnek. Amúgy is az ő egyetlen szerelme a „holt” pénz, hiszen nem használja semmire, csak legyen. Minél több.

Látszólag vannak érzelmei: vonzódása az egyszer meglátott fiatal lány, éppen Ma(riane iránt. A házasságközvetítőnő, Frosine (Varga Mária) agyba-főbe dicséri részint Harpagonnak nem létező jótulajdonságait és fiatalságát – Harpagon szemünk láttára nő vagy fél métert –, részint Mariane-t, de pénzt minden megalázkodása ellenére ő sem tud kicsikarni Harpagonból. Pénzt a fiatal lányra sem áll szándékában költeni, sőt, hozományt követelne tőle. És ha választania kell – mert kemény választás elé állítják –, ő bizony a megkerült teli táska pénzt választja.

Közben némi konfliktus adódik a titkár és Jacoues, Harpagon kocsisa-szakácsa-mindenese (Kozáry Ferenc) között is, az őszinteség-hazudozás „témakörében.” A titkár még az elején, szerelmének megfogadta, hogy házasságuk érdekében ő a behízelgést választja Harpagonnal szemben, másként úgy sem ér célt. Amikor Jacoues, aki – valami érthetetlen okból – szereti (?) Harpagont, annak kérésére őszintén elmondja, mi minden rosszat beszélnek Harpagonról – nemcsak Harpagon veri meg, de még a titkár is „csak úgy”. Így aztán később kellő indoka lesz Jacoues-nek ahhoz, hogy a titkárt vádolja meg az aktatáskányi pénz ellopásával.

Kedélyes színfolt Anselme mint gazdag kérő (Kuna Károly) megjelenése a nagy csokor színes bokrétával, aki ugyan kereste eltűnt családját, de eddig nem járt sikerrel. Most viszont az is kiderül, hogy nős, hiszen Mariane anyja is él. Mindkét házasságba boldogan beleegyezik, és hajlandó mindent fizetni – Harpagonnal ellentétben. A boldog „nép” elvonul, Harpagon pedig itt marad kettesben egyetlen igaz szerelmével, a pénzével.

Emlékezetes jelenet többek között Cléante és Harpagon találkozása a pénzközvetítő megjelenésekor: a fiú kézzel foghatóan szembesül azzal, hogy az igazságtalan, uzsorás szerződésajánlat saját apjától származik. Ugyancsak jellemző – az egyébként kihívó öltözékű és megjelenésű – Mariane-nak előbb a húzódozása Harpagontól, majd szó nélküli ölébe ülése, amikor Harpagon végképp nem tudja, mit is tegyen „szerelmével”. Őszinte érzelmeket elsősorban a fiú, Cléante részéről láthatunk, az ő lázadása apja ellen, kölcsönszerzési kísérlete és szerelme Mariane iránt valóban hiteles. Valére-nek nehezebb a helyzete, hiszen bizonytalan származását, családját illetően: sejti, hogy nemesi család sarja, de nincs rá bizonyítéka. Ezért kicsit kívülálló is, megalkuvó taktikája mellett.

Simon és ügyész: Juhász Illés, kellően „hivatalos”, szinte szenvtelen, de érdeklődő.

A szereplők öltözéke fekete-szürke tónusú, megegyezően a színpad fekete-fehér látványával. A függönyökön – lelógó drapériákon – láthatunk cicafejet, fákat, sőt ún. életfát, de van köztük egyszínű kék is. (Díszlettervező: Magyarósi Éva, jelmeztervező: Kárpáti Enikő.)

Az előadás során francia sanzonok, de más stílusú, jellemző zenék is elhangzanak.

 

Budapest, 2014. május 25.

 

 

Györgypál Katalin


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©