Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

PILLANTÁS A HÍDRÓL

SZÍNHÁZ

A FÖSVÉNY, AVAGY A HAZUGSÁG ISKOLÁJA

Vörösmarty Színház, Székesfehérvár

Az Átrium Színházban játszották vendégjátékként a székesfehérvári Moliere vígjátékot, így nem kellett vidékre utazni, hogy láthassuk Hargitai Iván rendezésében az egyik legismertebb vígjátékát a nagy nevettetőnek. Új köntösben, új koncepcióval örvendeztet meg bennünket az előadás, a fordítás is új, Bognár Róbert munkája. (A régi fordítás Illyés Gyula nevéhez fűződik)

Már az első jelenetből kiderül, hogy a távol- s közelmúlt összes „fösvényét” el kell felejtenünk, akik hosszú köntösben, sityakban, hónuk alatt pénzes ládikával görnyedten csoszogtak a színpadon, így testesítve meg e rút jellemvonás külső jegyeit. Lelki rútságuk testileg is reprezentálva volt, hogy kellően nevetségessé váljanak. A mostani előadás messze nem ilyen eszközökkel hozza színre a fösvénységnek mint jellemvonásnak külső-belső jegyeit. Ennél mélyebbre ás Moliere átültetése kapcsán.

A díszlettelen színpadon macskafejes plakátok lógnak, amik vízszintesen eltolhatók, és bujkálni lehet mögöttük. Fentről papírból készült virágfüzérek lógnak, középen rokokó hinta, ülése alatt egy papírmasé figura van besuvasztva, funkciója ismeretlen (Díszlet: Magyarósi Éva). A ki- s beszaladgáló szereplők mai divat szerint öltözködnek, fehér-fekete összeállításban a fiatalok, öltönyben az idősebbek (Harpagon lilás-bordós összeállításban, vagy fekete joggingban), a személyzet részint toprongyban, részint munkaruhában (Jelmez: Kárpáti Enikő). Az egyszemélyi szakács és kocsis hol fehér szakácssapkát, hol fekete kocsiskalapot vesz föl, mikor melyik funkciójában szólítják. Érdekes rendezői momentum, hogy az első részben mindenki „allonge” parókát hord, amit idővel ledob magáról, talán így jelezve, hogy megszabadult álcázott önmagától, már nem alakoskodik.

A darab friss szelleme mégsem ezekben a külsőségekben mutatkozik meg elsősorban, hanem a jellemek mai életünk viselkedésformáihoz való igazodásában. Harpagon (Hirtling István) ötvenéves mai apát játszik, ereje teljében mutatkozik, szimpatikus volta „csupán” a szenvedélyévé vált zsugoriságán törik meg. Elementáris dühe és kényszeredett, nevetséges arckifejezései egy beteggé lett pénzmániás egyént mutatnak, aki már elvesztette a kontrollt cselekedetei felett, és önfeledten őrjöng. Mai ember mai problémákkal, szülőnek is rossz, mert saját akaratát erőlteti gyerekeire. Élise (Ostorházy Bernadett e.h.) és Cléante (Lábodi Ádám), két felnőtt gyermeke szenved apjától, de mindkettő magába fojtja apja iránti keserűségét. Cléante lesz az, aki a második részben drasztikusan fellázad apja ellen – sikerrel. Éppígy mai figurának látjuk Mariane-t (Kerkay Rita e.h.), aki unalmas egykedvűséggel jön Harpagonhoz látogatóba, hogy megnézze a gazdag kérőt, akihez anyja kérésére kellene férjhez mennie. Igazán mai figura lett Valere, Élise szerelme, egyben Harpagon titkára, aki értelmiségi furfanggal próbál főnöke eszén túljárni. Ősellenszenvet érezhet Jacques (a szakács és kocsis – Kozáry Ferenc játssza) ellen, mert az első rész végén véresre veri a szerencsétlent, aki aztán a második részben Valere-t gyanúsítja Harpagon ötvenezer frankkal teli táskájának ellopásával. Végül Anselme (Kuna Károly) megjelenésével megoldódnak a családi problémák, a „deus ex machina” még ebből a modernnek tetsző rendezésből sem maradhat el.

A finálé jeleneténél érdemes kicsit elidőznünk, ez a legemberibb vonása Hargitai Iván rendezésének. Harpagon legyőzetve ül az asztalnál, pénzét visszaszerezte utolsó fillérig, ám gyermekei eltávolodtak tőle, szolgái elhagyták, pénzét rakosgatja önfeledten, még a családi brillgyűrűt is visszakapta Mariane-tól, mégis kétségbeejtően szánalmas figurát mutat felénk, nézők felé. Csak sajnálni tudjuk. Őt csak a pénz boldogította, most pénzzel, magányosan látjuk, és mégsem boldog, sőt!

Hirtling István nagyszerű karakterjátéka adja meg az előadás alaphangját, fiatalos temperamentuma és fess kinézete ellenére képes egy ellenszenves zsugorit alakítani. Hangszínének és hangmagasságának változtatásával és az arcmimikával éri el ezt a hatást. Lábodi Ádám végzetesre veszi fiú és apa konfliktusát, Andrássy Máté könnyedebbre a titkár-udvarló szerepét. Kerkay Rita és Ostorházi Bernadett kissé leegyszerűsítették a feladatot, míg négy epizódszereplő (Varga Mária, Juhász Illés, Kozáry Ferenc, Keller János) jobban érvényesült a testre szabott komikus helyzetekben.

A pesti közönség jól fogadta a székesfehérvári előadást. Pisszenés nélkül, nagy figyelemmel és várakozással nézte végig és tapsolt hevesen nemcsak a színészeknek, hanem az előadásnak is, amelynek hozzánk szóló, aktuális problematikája kétségtelen.

Budapest, 2014. május 25.       

Megjelent a Kláris 14/6. számában

Földesdy  Gabriella


♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©