Székely Csaba
„Bányavidék”
trilógiájának a középső darabja.
Az első rész volt a „Bányavirág”, amit
2013 tavaszán a Nemzeti Kaszás Attila
terme is bemutatott*, és 2013 őszén a
„Bányavíz” volt a harmadik része a
trilógiának, amit ugyancsak a Szkéné
Színpad játszott. A sorrendet felborítva
harmadikként néztük meg a középsőt a
trilógiából. A kamaradarabot Csizmadia
Tibor rendezte.
A történet egy Kolozsvár
környéki kis faluban játszódik, a
helyszín a község polgármesterének,
Incének és húgának, Iringónak
elhanyagolt
háza. Bútorzata egy heverő, asztal székekkel,
zöldes konyhaszekrény az 50-es
évekből. Az ajtóknak és az ablakoknak már
csak a kerete van meg, az üveget, fát
műanyag fólia pótolja (látvány: Cziegler Balázs). A
konyhaszekrény a pálinkás
üvegek tárolására szolgál,
vitrinjén egy fiatal lány, Izabella arcképe, aki
Ince
lánya, és – tudomásunk szerint –
Kolozsvár egyetemén tanul valamit. A szereplők
közt van még Izsák szomszéd, akit megelőz a
híre, hisz ő az, aki a közelgő
polgármester választáson Ince helyére akar
kerülni. A baj az, hogy Ince viszont
nem akarja átadni jelenlegi
polgármesterségét, ezért hívott egy
rendőrt a
központból, hogy bepanaszolja neki
vetélytársát. A rendőr – Florin –
román
nemzetiségű, de jól beszél magyarul,
próbálja kibogozni a szálakat. Nyomoz
Izsák viselt dolgai után, de csak akkor hajlandók
beszélni a falubeliek, ha
pálinkával egészítik ki a
kikérdezést.
Ince felett hamarosan összecsapnak a
hullámok, de előbb még
sok minden kiderül, amit eddig nem tudtunk. Közben Izabella
is megjelenik
taxival, ennek kifizetése kisebb nehézségbe
ütközik, majd azt halljuk, hogy a
lány „füves” ügybe keveredett, és
ha nem akar bíróság elé állni,
külföldre kell
mennie. Ehhez kéri a pénzt apjától, aki nem
tud adni. Ennél is nagyobb baj,
hogy a barátságos román Florinból
„szőrös talpú” ellenség lesz, amikor
fényt
derít Ince titkos üzelmeire, a községtől
elsikkasztott pénzekre. A fejlemények
innentől kezdve már törvényszerűen haladnak a
végkifejlet felé, a tragédia
elkerülhetetlen.
A
szórólap szerint a darab
műfaja „egy részben komédia”. Ez az egy
rész komédia aztán hamar az arcunkra
fagy, mert hiába nevetünk gyakran a színpad
szerencsétlen sorsú figuráin –
számos helyzet- és jellemkomikum fűszerezi a jeleneteket
–, „más részben” csupa
mélytragédiát látunk ennek az öt
embernek a sorsában.
A
kamaradráma fordulópontja egy
Kossuth-nóta elhangzásakor következik be. Azt
hinnénk, hogy Florin és Ince
békében él, és tiszteletben tartja a
másik nemzetiségét, szokásait és
kultúráját, de erről szó sincs. Florin
akkor lenne „rendes ember”, ha fiát
tényleg Álmos névre keresztelte volna, és
tiszta szívvel énekelné a „Kossuth
Lajos azt üzente” magyar nótát. De Florin
hazudik, mert fiát valójában
Decebálnak hívják, és a
Kossuth-nótában nem érti, hogy a magyarok
miért csak
éneklik, hogy „el kell menni”, aztán
mégis Erdélyben maradnak. Incéről lehámlik
az eddigi udvariasság, Izsák pedig eddig is
„ősmagyar” volt, tarsollyal,
turullal és tele romángyűlölettel.
A
„Bányavakság” a szüntelen
pálinkát vedelő, öngyilkos, romángyűlölő
erdélyi magyarság életlehetőségeinek
zsákutcáját mutatja be, innen nem vezet út
sehová. Lehet külföldre szökni,
alantas munkavégzésből megélni odakint, vagy
börtönbe jutni bűncselekmény
miatt, a harmadik út a lassú elsorvadás az
elnéptelenedő falvakban. A kör bezárult,
mert ez az eredménye az ősmagyarkodásnak, a
realitásérzék hiányának.
Székely
Csaba úgy látja, hogy az erdélyi magyarok
erkölcsi alapja csekély, nem jobbak a
románoknál, csak másmilyenek.
Gyűlölködés, intolerancia mindkét oldalon van.
Elveszett az erkölcsi alap, korrupció, megalkuvás,
viszály és alkoholizmus
uralkodik lépten-nyomon. Hamis illúziókat kerget a
szórvány- és a kisebbségi
magyarság, amiből fel kéne ébrednie, mert itt van
a vég. Szomorú tanulság ez.
Kaszás Gergő alakítja
Incét a
tőle megszokott fanyarsággal, Iringót Bozó Andrea éli meg
belső fojtottsággal, Eke
Angéla Izabella
szerepében az elszakadást, a
kívülállást hangsúlyozza,
olyan fiatal lányt mutat, akit már semmi sem köt a
szülői házhoz, a tájhoz, a
nemzethez. Epres Attila
Izsák szerepében a magabiztos dúvadot
játssza.
Legnehezebb a Florint alakító Tóth József feladata,
aki remek román akcentussal
hozza színre a fineszes, kétkulacsos rendőr
figuráját. A pálinka felhajtása
után minden alkalommal eláll a lélegzete,
kivörösödik az arca, szinte elalél a
tömény ital hatásától.
Székely Csaba drámája vaskos
humora ellenére letargikus képet fest az erdélyi
élettérről, az ott lakókról,
csak reméljük, hogy a kép ezúttal túl
sötétre sikerült.
–––
*A trilógia első darabjának magyarországi
ősbemutatója 2012. március elején volt
szintén Csizmadia Tibor
rendezésében a Pinceszínházban, és
ott azóta is műsoron van
Budapest, 2014.
május 20.
Földesdy Gabriella
