Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

A BOLOND ÁSVAYNÉ

Újszínház

Harsányi Zsolt viszonylag ismert darabja, A bolond Ásvayné (játék három részben) címszerepe igazi jutalomjáték annak, aki játszhatja. Erre több okból nem mindenki képes, de most az Újszínházban a ragyogó Tordai Terit és játékát csodálhatjuk meg szerepe szerint előbb 18 évesen, majd nagy időbeli ugrással közel 90 évesen. Ezt a kort ma sem éri meg mindenki, különösen nem családot-gazdaságot vezető asszonyként teljes szellemi frissességben. Vagy majdnem teljes abban. Ásvaynét férje, Zoltán (Almási Sándor) ugyanis még 18 évesen hagyta el nagy felindulásában: 1849-ben lelke mélyén egyrészt nemzetőrnek akart beállni igazi hazafiúi kötelességből, másrészt eredendően féltékeny fiatal felesége korábbi vőlegényére. Amikor az igen erőszakos Brezovay (Bicskey Lukács) letámadná a feleségét, végképp megrendül a férj bizalma, és farkasvadászat helyett „harcolni” megy.

A szerelmes fiatal – és ragyogó – feleség számára ez akkora trauma, amit nem képes feldolgozni: 68 éve minden egyes nap várja haza az urát, kimegy elé az állomásra, megteríttet számára, éjjelre bekészítteti a vizet és a szivarokat az ágya mellé. Egykor pici fia – Mihály (Incze József) – már régen nagyapa, Erzsébet dédunokái is – a dinamikus Lenke (Timkó Eszter) és a félszemű, kissé hebehurgya Tamás (Varga Ádám) – felnőttek már. A gondos Kárász orvos (Mihályi Győző) gyakran megfordul a házban, jól ismerve a többieket is: a vívódó Franciskát (Nemes Wanda) és a jókötésű Andrást (Szakács Tibor). És főleg Erzsébetet, Ásvaynét, akinek rögeszméjét mindenki teljes tiszteletben tartja.

Addigra már Bábi, az egykori aggódó szolgáló (Bordán Irén) régen meghalt, és senki nem tudja, ki is volt az a Brezovay (Ásvayné első vőlegénye).

Ám vége az első világháborúnak, „megigényelt” orosz foglyok érkeznek a birtokra kisegíteni. És ott van köztük a külsejében a dédapához, a rég eltűnt Zoltánhoz megszólalásig hasonlító orosz író, Iván (szintén Almási Sándor), aki persze beszél magyarul, és lassan kiderül, Lenkével közös a dédapjuk: Ásvay Zoltán Szibériában újra megnősült, családot alapított, és lám, most itt van köztük ez az Iván. És az aggódó kérdés: a rögeszmés Ásvayné vajon miként fog reagálni, meglátva Ivánt?

Erzsébet asszony természetesen uraként fogadja, Zoltánként látja, ami azután kellően humoros jelenetekre ad lehetőséget.

Közben megtudjuk, hogy Lenke vőlegénye, András korábban az özvegy és szegény Franciskát kérte feleségül, aki nemet mondott. András ezek után fordult Lenke felé, akivel szeretik egymást – állítólag. Mert annyira azért mégsem, hiszen az addig hűvös, a szerelmet tagadó Lenke igen gyorsan beleszeret Ivánba, és napfényre kerül Franciska és András egymás iránt megmaradt szerelme is, különös lökést adva ennek András reakciója Franciska öngyilkossági kísérletére, ráadásul őmiatta.

Éppen Lenke és Iván szerelme ébreszti rá Ásvaynét a valóságra: eszméletlen, majd lázas állapota után végre tudatára ébred, hogy Zoltán nem létezik, Iván nem Zoltán, viszont szereti Lenkét. Erzsébet szelleme friss, teste gyengül. Halála előtt még nagyasszonyként elrendezi a fiatalok életét, no meg az addig is szépen gyarapodott birtok jövőjét is.

A fiatal Ásvayné ragyogó jelmezben jelenik meg előttünk, majd a másik és harmadik részben a már igencsak idős hölgyként is dekoratív öltözékben, fején fekete hatalmas kendővel. A fiatalok öltözéke inkább modern, például a lovaglóruha Lenkén.

A díszlet impozáns az óriási, lassan szétváló barnás függönyökkel, nagy hátsó ablakkal, faragott bölcsővel, helyén később a szépen faragott karosszékkel, egyéb míves berendezéssel, hátul lépcsővel. (Díszlet és jelmez: Húros Annamária.) Harmónia árad felénk, amit aláfest a sok ideillő zene is. (Zeneszerző: Andorka Péter.)

Ásvayné kétségkívül nagyon szerelmes (volt) Zoltánba, aki miatt otthagyta vőlegényét, szembeszállva a családjával. De 68 évig megtartani ezt a szerelmet talán nem is lehet, ez valóban rögeszméjévé vált, és ez a rögeszméje: a várakozás – élteti. Ugyanakkor teljesen megérti a fiatalok között szövődő szerelmeket, az érzelmeknek nagy fontosságot adva.

A birtokra vigyázó Sipeki: Gyürki István, Ábris, később Gergely inas: ifj. Farkas Sándor, a foglyokat kísérő baka: Gömöri Béla.

Az orosz foglyok későbbi sorsáról nincs tudomásunk…

Rendezte: Dávid Zsuzsa.

A 2014 évi Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös bemutató.

 Budapest, 2014. 04. 13.

 

Györgypál Katalin

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©