Harsányi
Zsolt viszonylag ismert darabja, A bolond Ásvayné
(játék három részben) címszerepe
igazi jutalomjáték annak, aki játszhatja. Erre
több okból nem mindenki képes, de most az
Újszínházban a ragyogó Tordai Terit
és játékát csodálhatjuk meg szerepe
szerint előbb 18 évesen, majd nagy időbeli ugrással
közel 90 évesen. Ezt a kort ma sem éri meg mindenki,
különösen nem
családot-gazdaságot vezető asszonyként teljes
szellemi frissességben. Vagy
majdnem teljes abban. Ásvaynét férje,
Zoltán (Almási
Sándor) ugyanis még 18
évesen hagyta el nagy felindulásában: 1849-ben
lelke mélyén egyrészt
nemzetőrnek akart beállni igazi hazafiúi
kötelességből, másrészt eredendően
féltékeny fiatal felesége korábbi
vőlegényére. Amikor az igen erőszakos
Brezovay (Bicskey Lukács)
letámadná a feleségét,
végképp megrendül a férj
bizalma, és farkasvadászat helyett „harcolni”
megy.
A szerelmes fiatal – és
ragyogó – feleség számára ez akkora
trauma, amit nem képes feldolgozni: 68 éve minden egyes
nap várja haza az urát,
kimegy elé az állomásra, megteríttet
számára, éjjelre bekészítteti a
vizet és a
szivarokat az ágya mellé. Egykor pici fia –
Mihály (Incze József)
– már régen
nagyapa, Erzsébet dédunokái is – a dinamikus
Lenke (Timkó Eszter)
és a
félszemű, kissé hebehurgya Tamás (Varga Ádám) –
felnőttek már. A gondos Kárász
orvos (Mihályi Győző)
gyakran megfordul a házban, jól ismerve a többieket
is: a
vívódó Franciskát (Nemes Wanda) és a
jókötésű Andrást (Szakács Tibor). És
főleg
Erzsébetet, Ásvaynét, akinek
rögeszméjét mindenki teljes tiszteletben tartja.
Addigra már Bábi, az egykori
aggódó szolgáló (Bordán Irén)
régen
meghalt, és senki nem tudja, ki is volt az a Brezovay
(Ásvayné első vőlegénye).
Ám vége az első
világháborúnak, „megigényelt”
orosz foglyok
érkeznek a birtokra kisegíteni. És ott van
köztük a külsejében a dédapához, a
rég eltűnt Zoltánhoz megszólalásig
hasonlító orosz író, Iván
(szintén Almási
Sándor), aki persze beszél magyarul, és
lassan kiderül, Lenkével közös a
dédapjuk: Ásvay Zoltán Szibériában
újra megnősült, családot alapított, és
lám,
most itt van köztük ez az Iván. És az
aggódó kérdés: a rögeszmés
Ásvayné vajon
miként fog reagálni, meglátva Ivánt?
Erzsébet asszony természetesen
uraként fogadja, Zoltánként
látja, ami azután kellően humoros jelenetekre ad
lehetőséget.
Közben megtudjuk, hogy Lenke
vőlegénye, András korábban az
özvegy és szegény Franciskát kérte
feleségül, aki nemet mondott. András ezek
után fordult Lenke felé, akivel szeretik egymást
– állítólag. Mert annyira
azért mégsem, hiszen az addig hűvös, a szerelmet
tagadó Lenke igen gyorsan
beleszeret Ivánba, és napfényre kerül
Franciska és András egymás iránt
megmaradt szerelme is, különös lökést adva
ennek András reakciója Franciska
öngyilkossági kísérletére,
ráadásul őmiatta.
Éppen Lenke és Iván
szerelme ébreszti rá Ásvaynét a
valóságra: eszméletlen, majd lázas
állapota után végre tudatára ébred,
hogy
Zoltán nem létezik, Iván nem Zoltán,
viszont szereti Lenkét. Erzsébet szelleme
friss, teste gyengül. Halála előtt még
nagyasszonyként elrendezi a fiatalok
életét, no meg az addig is szépen gyarapodott
birtok jövőjét is.
A fiatal Ásvayné ragyogó
jelmezben jelenik meg előttünk,
majd a másik és harmadik részben a már
igencsak idős hölgyként is dekoratív
öltözékben, fején fekete hatalmas kendővel. A
fiatalok öltözéke inkább modern,
például a lovaglóruha Lenkén.
A díszlet impozáns az
óriási, lassan szétváló
barnás függönyökkel,
nagy hátsó ablakkal, faragott bölcsővel,
helyén később a szépen faragott
karosszékkel, egyéb míves berendezéssel,
hátul lépcsővel. (Díszlet és jelmez:
Húros Annamária.)
Harmónia árad felénk, amit aláfest a sok
ideillő zene is.
(Zeneszerző: Andorka Péter.)
Ásvayné
kétségkívül nagyon szerelmes (volt)
Zoltánba, aki
miatt otthagyta vőlegényét, szembeszállva a
családjával. De 68 évig megtartani
ezt a szerelmet talán nem is lehet, ez valóban
rögeszméjévé vált, és ez a
rögeszméje: a várakozás –
élteti. Ugyanakkor teljesen megérti a fiatalok
között
szövődő szerelmeket, az érzelmeknek nagy fontosságot
adva.
A birtokra vigyázó Sipeki: Gyürki István,
Ábris, később
Gergely inas: ifj. Farkas Sándor,
a foglyokat kísérő baka: Gömöri Béla.
Az orosz foglyok későbbi
sorsáról nincs tudomásunk…
Rendezte: Dávid Zsuzsa.
A 2014 évi
Budapesti Tavaszi Fesztivállal közös bemutató.
Budapest,
2014. 04. 13.
Györgypál Katalin
♣
♣ ♣
