A
2011-ben átadott szombathelyi Weöres
Sándor Színházban november végén
jártunk. Elsőre talán nem gondolnánk, de az
épület már megjelenésében is
eltér a legtöbb hazai teátrumtól.
Kialakításában a
21. századi színház címet célozza
meg. Egyszerre modern és egyben különleges,
sőt figyelemreméltó. Az épület oldalán
az aktuális társulat tagjainak képei
sorakoznak, míg a bejárattól jobbra egy
kivetítő úgy reklámozza az éppen
futó
előadásokat, mint a bevásárlóközpontok
mozijai a legújabb filmeket. A kívül
látott letisztult forma a belső térben is
folytatódik. A látvány mégsem idegen,
hanem egyből kíváncsivá tesz, hiszen egy
színházzal kapcsolatban nem erre
számítottunk.
Az esti premier
Füst Milán bohózata, a Máli
néni volt, amit a nagyteremben néztünk meg.
A harmincas években játszódó
vígjáték még ma is tartogat
számunkra izgalmas kérdéseket. Koltai Róbert
rendezése pedig megtartotta a korszakot, nem emelte át
napjainkba az eseményeket.
Ez jó döntésnek bizonyult. Koltai abba a
hibába sem esett, hogy túlzott teret
nyisson a kispolgári miliőnek. Rendezésében egy
kedves, szerethető vígjátékot
kaptunk. Horgas Péter és Takács Lilla
dolgozták ki a díszletet, ami egy szürke
irodai környezet volt, a falakon geometrikus képekkel. Az
összhang pedig Dőry
Virág jelmezeivel lett teljes. Dőry a legjobban a
címszereplőt játszó Kiss
Marit öltöztette fel, aki megjelenésével
abszolút avantgárd benyomást keltett.
Füst Milán színdarabjáról
elmondhatjuk, hogy a történet irodai része
simán
beillene egy mai multi cég világába, míg
kuszasága gond nélkül beférne egy
romantikus sorozat délutáni programjába. Hiszen
egy 400 főt foglalkoztató
gyárnál is ugyanúgy történnek a
szerelmi dolgok, mint bárhol másutt.
Az események középpontjába
egy szép
titkárnőt, Margit kisasszonyt (Csonka
Szilvia) helyezett, akiért egyszerre van
oda az ötvenes évei végén járó
vezérigazgató (Trokán
Péter), annak fia,
Alfonz (Kálmánchelyi
Zoltán) és a vállalat könyvelője (Orosz Róbert) is. Ebben
a furcsa szerelmi sokszögben nehéz kiigazodni. A
három megbabonázott férfi és a
szép hajú titkárkisasszony
kálváriája az események
előrehaladásával egyre csak
fokozódik. Kritikus szemmel figyeli mindezt az igazgató
lánya, Tilda (Nagy Cili)
is, aki külsőleg rideg, megközelíthetetlen nő,
belül pedig nagy titkokat rejt.
Az események kibogozására Máli nénit
(Kiss Mari) kérik fel,
aki előszeretettel
csűri, csavarja úgy a szót, ahogy az neki kedvező, persze
mindenkit
megbolondít, végül helyre teszi az összes
szereplő életét. A két felvonás
közül
egyértelműen az első lett erősebb. A nézőtér felől
szemlélve, kicsit leültek a
második felvonás elejére az események, de
szerencsére az utolsó fél óra is
tartogatott még izgalmakat, így
összességében egy vidám, kedves
vígjátékot
kaptunk.
A legjobb alakítást Kiss Marinak
köszönhettük, akinél úgy
éreztük, mintha Füst Milán egyenesen
ráírta volna a
színdarabot. A színésznő játéka
lezser, mégis szerethető volt, főleg amikor a
legtöbb kérdésre a „Mit tudom
én?” válasszal reagált. Trokán
Péter játszott már
sokkal jobban, de Kiss Marival a közös jeleneteik nagy
összhangról árulkodtak.
Nagy Cili is jól formálta meg a rideg, de mégis
nagyon érzékeny nőt. Valahogy ez a
vígjáték akkor okoz igazi
kikapcsolódást,
örömteli perceket, ha nem hatalmas elvárásokkal
nézzük meg. A mai világban sok
vád éri a szórakoztató
színházat preferálókat, miközben a
nézőknek erre van
igénye. A Máli néni szombathelyi
feldolgozása követte ezt az utat, mégis
maradandó élményt okozva minden nézőnek.
2014. február 20.
Megjelent: Kláris
14/3. számában
Barta Magdolna