Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

MÁLI NÉNI

Weöres Sándor Színház – Szombathely


A 2011-ben átadott szombathelyi Weöres Sándor Színházban november végén jártunk. Elsőre talán nem gondolnánk, de az épület már megjelenésében is eltér a legtöbb hazai teátrumtól. Kialakításában a 21. századi színház címet célozza meg. Egyszerre modern és egyben különleges, sőt figyelemreméltó. Az épület oldalán az aktuális társulat tagjainak képei sorakoznak, míg a bejárattól jobbra egy kivetítő úgy reklámozza az éppen futó előadásokat, mint a bevásárlóközpontok mozijai a legújabb filmeket. A kívül látott letisztult forma a belső térben is folytatódik. A látvány mégsem idegen, hanem egyből kíváncsivá tesz, hiszen egy színházzal kapcsolatban nem erre számítottunk.

Az esti premier Füst Milán bohózata, a Máli néni volt, amit a nagyteremben néztünk meg. A harmincas években játszódó vígjáték még ma is tartogat számunkra izgalmas kérdéseket. Koltai Róbert rendezése pedig megtartotta a korszakot, nem emelte át napjainkba az eseményeket. Ez jó döntésnek bizonyult. Koltai abba a hibába sem esett, hogy túlzott teret nyisson a kispolgári miliőnek. Rendezésében egy kedves, szerethető vígjátékot kaptunk. Horgas Péter és Takács Lilla dolgozták ki a díszletet, ami egy szürke irodai környezet volt, a falakon geometrikus képekkel. Az összhang pedig Dőry Virág jelmezeivel lett teljes. Dőry a legjobban a címszereplőt játszó Kiss Marit öltöztette fel, aki megjelenésével abszolút avantgárd benyomást keltett. Füst Milán színdarabjáról elmondhatjuk, hogy a történet irodai része simán beillene egy mai multi cég világába, míg kuszasága gond nélkül beférne egy romantikus sorozat délutáni programjába. Hiszen egy 400 főt foglalkoztató gyárnál is ugyanúgy történnek a szerelmi dolgok, mint bárhol másutt.

Az események középpontjába egy szép titkárnőt, Margit kisasszonyt (Csonka Szilvia) helyezett, akiért egyszerre van oda az ötvenes évei végén járó vezérigazgató (Trokán Péter), annak fia, Alfonz (Kálmánchelyi Zoltán) és a vállalat könyvelője (Orosz Róbert) is. Ebben a furcsa szerelmi sokszögben nehéz kiigazodni. A három megbabonázott férfi és a szép hajú titkárkisasszony kálváriája az események előrehaladásával egyre csak fokozódik. Kritikus szemmel figyeli mindezt az igazgató lánya, Tilda (Nagy Cili) is, aki külsőleg rideg, megközelíthetetlen nő, belül pedig nagy titkokat rejt. Az események kibogozására Máli nénit (Kiss Mari) kérik fel, aki előszeretettel csűri, csavarja úgy a szót, ahogy az neki kedvező, persze mindenkit megbolondít, végül helyre teszi az összes szereplő életét. A két felvonás közül egyértelműen az első lett erősebb. A nézőtér felől szemlélve, kicsit leültek a második felvonás elejére az események, de szerencsére az utolsó fél óra is tartogatott még izgalmakat, így összességében egy vidám, kedves vígjátékot kaptunk.

A legjobb alakítást Kiss Marinak köszönhettük, akinél úgy éreztük, mintha Füst Milán egyenesen ráírta volna a színdarabot. A színésznő játéka lezser, mégis szerethető volt, főleg amikor a legtöbb kérdésre a „Mit tudom én?” válasszal reagált. Trokán Péter játszott már sokkal jobban, de Kiss Marival a közös jeleneteik nagy összhangról árulkodtak. Nagy Cili is jól formálta meg a rideg, de mégis nagyon érzékeny nőt. Valahogy ez a vígjáték akkor okoz igazi kikapcsolódást, örömteli perceket, ha nem hatalmas elvárásokkal nézzük meg. A mai világban sok vád éri a szórakoztató színházat preferálókat, miközben a nézőknek erre van igénye. A Máli néni szombathelyi feldolgozása követte ezt az utat, mégis maradandó élményt okozva minden nézőnek.


2014. február 20.

 Megjelent: Kláris 14/3. számában

Barta Magdolna

 

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©