Csathó Kálmán
boldog békeidőket idéző vígjátéka
már 1927-ben
megnevettette az akkori főváros nosztalgiázó
közönségét (felújítás:
1930.
március 7. Mindkét előadást Hevesi Sándor
rendezte). Sikerdarab volt a Nemzeti
Színházban, ahol Csathó rendező, dramaturg volt,
de a színház háziszerzőjeként
is működött. Az ősbemutató idején
Rózsahegyi Kálmán és a szerző
felesége, Cs.
Aczél Ilona játszották a két főszerepet. A
Karinthy Színház most a feledés
homályából bányászta elő, Deres Péter pedig
újra színpadra írta a kedélyes
vígjátékot, amely így átírva
nyomokban hasonlítható mostani életünk
mindennapjainak
devizahiteles, csődbe menő és lakást, vagyont
elárverező gyakorlatához.
A vidéken
játszódó
történetbe kódolva van számos
humorforrás. Már az első öt percben érezhető,
hogy a karosszékben pipázgató,
nyolcfogásos, zsíros ebédekhez szokott
Ladányi
földbirtokos pénzügyeivel baj van. Remek
konyhát vivő kerekded feleségét
azonban a pénzügyekbe nem avatja be, így az asszony
csak a vendégektől értesül
az eladósodott birtokról, a közeli
árverésről, a várható
szegénységről. Remek
humorforrást jelent a haszonleső Darázs Berci mint
takarékpénztári ügyész, aki
ugyan segítőként mutatkozik, valójában
azonban ingyen akar Ladányi birtokához
hozzájutni. Nem kevésbé komikus a selypítő
Darázsné, a minden lében kanál Marci
gyerek, főként hogy a cselédnél
próbálkozik ébredező
férfiasságát levezetni. A hirtelen
megözvegyült Klementinát minden apróság
meghalt férjére emlékezteti, hol sírva
fakad bánatában, máskor pikírt
megjegyzéseket tesz a volt férj viselt dolgaira.
És mi sem természetesebb, mint hogy Pókai
intéző annyit lop gazdájától,
amennyiből aztán meg is venné a tönkrement birtokot,
ha neki adná az immár
mérges gazda.
A pipázó
Ladányi
Pató Pál úrhoz való hasonlatossága
csak látszólagos, ő annyira jóságos,
jóhiszemű, vendégeit imádó családfő,
aki önhibáján kívül ment tönkre.
Hisz még
sógorának a kezességet is aláírta
évtizeddel korábban, de a rokon váratlan
öngyilkosságával kibabrált vele. Ahogy a
takarékpénztári ügyész haszonleső
szemtelensége is ellenszenves számunkra a becsületes
Ladányi naivsága mellett. Az
idős házaspár még árván maradt
unokájukat, Katicát is révbe akarja juttatni, a
birtokot megmenteni számára, ami közben a
visszájára fordul, mert épp Katicán
lesz a sor, hogy férjhezmenetelével és/vagy a
pesti „penzió” megnyitásával ő
mentse meg nagyszüleit, s maga is révbe jusson. Ez a
vállalkozás végre sikerrel
működik mindannyiunk örömére.
Deres Péter
dramaturgi
vágásokkal hozta színre a
vígjátékot (az eredeti regényt is
segítségül hívta), É. Kiss Piroska
leegyszerűsített belső tere kissé szegényesre
sikeredett
(díszlet kivitelezés: Major
Attila), Tordai Hajnal
jelmezei a nők öltözeteibe
nem kevés humort visz bele, legjobban Darázsné
ízléstelen ruhája sikerült, de
Vincze mama főkötője, Klementina gyászruhája is
jól jellemzi a ruha gazdájának
karakterét. Marci matróz egyenruhája,
térdig érő nadrágja ordító
ellentétben
van a fiú koravén megnyilvánulásaival, a
diszkrepancia a szülők primitívségét
mutatja, nem a gyerekét.
A második
felvonásban a színpad előtti térben a Katica
által kikosarazott Vincze József
(Széles Tamás)
egy bús-keserves nótát ad elő cigány
hegedűszó kíséretében,
sajnos a szórólap nem tünteti fel a zenész
nevét, pedig megérdemelné.
Ladányi
földbirtokos testhezálló szerep Mikó István
számára, méltó párja Zsurzs Kati
Linka mama szerepében. Martin
Márta affektáló Klementinája
és Voith Ági
Vincze
mamája jelentős színfoltot képez a
komédián belül. Balázs
Andrea Darázsné
szerepében nem fél nevetségessé tenni
magát, hisz ő a legszánalmasabb
szereplője a darabnak. Katicát Végh
Judit alakítja szolid, decens bájossággal.
Vinczét Széles
Tamás formálja erős gesztusokkal, míg a
lánykérésben „befutó”
fiatal mérnököt Klem
Viktor játssza mértéktartóan,
ám magabiztosan. Furcsa,
egyben figyelemreméltó Szirtes
Balázs mint Darázs Berci. Hangja és
arcmimikája
remek, ám műpocakjával nem tud mit kezdeni.
Üdítő jelenség a Marci gyereket
játszó Rábavölgyi
Tamás. Vertig
Tímea szobalányként és Varga Tamás Pókai
intézőként nem tudnak kihasználni minden
humorforrást, ami a szövegben és az
egyes szituációkban eleve benne rejlik, csak ki
kéne aknázni.
A
vígjátékot Kőváry
Katalin rendezte. Csathó Kálmán
vígjátékának
újrafelfedezéséhez gratulálunk a
Karinthy Színháznak, igazán jó
választás volt, mondhatnánk, igazi
„hungarikum”.
Most felkerült a listára, ahonnét bármikor
elővehető más színház által is.
Budapest,
2014. február 16.
Megjelent a Kláris 14/4.
számában
