Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

ILLABEREK

Katona József Színház


Illaberek-nádakerek… még el is hangzik a pergő, előbb vidám, majd egyre komorabbá váló, de mindvégig ironikus hangvételű előadás alatt. A történetek játszódnak Budapesten, Amerikában, Londonban, széles e világon mindenütt. Mert már mindenütt élnek magyarok. Nyelvtudással, vagy anélkül, művelten vagy kevésbé művelten. De boldogulni szeretnének, ha itthon nem tudnak, mert szerintük nem lehet, hát megpróbálják másutt. És nem azért, hogy tanuljanak, majd hazatérve, itthon „megmutassák”. Kivándorolnak, vagy legalábbis ez a céljuk. A vetítések során egy sor igen szomorú adat is elhangzik kivándorlásról, ebbéli szándékokról. Amit amúgy elég jól tudunk és látunk.

A történetek is gyűjtött történetek, nemcsak az adatok. (Dramaturg: Török Tamara). A legkülönfélébbek, jórészt tipikusak – a roma prostituált, vagy a nyelvet nem tudó házi gondozónő. Az építőipari szakmunkás, akitől elveszik a repülőtéren – természetesen – a rengeteg fémszerszámot, kiérve pedig át akarják „verni” – végül festő szakmunkát vállal el. A meleg pár története – egy nőgyógyász és egy kétnyelvű iskola igazgatója – sem légből kapott, a meleg „jelenséggel” szembeni intolerancia valóban tipikusnak tekinthető. Élettársi kapcsolatok bejegyzése alatt az ellentüntetőkről készült videót láthatjuk. A világ számos messzi pontjára szétszóródott család, akik majd csak karácsonykor találkoznak.

De interjúkat hallhatunk itt élő külföldiektől is, akik ilyen-olyan ok miatt megszerették hazánkat, Budapestet, vagy éppen egy vidéki falut.

Láthatunk „nép”táncot Amerikában, az irónia magas fokán. Egy pillanatra középen lyukas zászlót. De hallhatunk igazi magyar népzenét is (Keresztes Tamás).

Nem csak fiatalokról szól az előadás. A nőgyógyász mögött sok év van, a zenész (hölgy) sem fiatal már. Új életkezdésük általában nem sikertörténet. A gondozónő újra állami gondozásba adja gyerekét, hogy állást vállalhasson. És általában hazavágynak, a prostituált (Jordán Adél) például többször haza is jön, bár igazából kinn akar maradni, a gyerekét is kivinné.

Annyira azért nem jó kinn. „Csak bevándorló maradsz” – mondják ki többször is. Mint ahogy az idevándorolt román asszony sem boldogul itteni segítség nélkül.

Egy színész sok karaktert játszik, a színlapon is csak neveket olvashatunk. Összjáték, mint ahogy a darab is ilyen (jó értelemben vett) „össz”darab. Sokszínű és elgondolkodtató, miközben olykor (gyakran) nevetgélünk a szereplőkön. Néhány szál összefut – a roma nőt a meleg nőgyógyász vizsgálja kinn, amikor betoppan az éppen szobafestő volt építőiparos – de nincs „egymásra borulás”, a szobafestő részéről teljes az intolerancia az orvos és főleg annak „meleg”-sége iránt. Meglehetősen lehangoló.

Többször pedig villamoson-autóbuszon „zötykölődnek” Budapesten és külföldön egyaránt, és valamennyien természetesen mobilon, tehát hangosan – és nekünk is – beszélnek. Nehéz követni, külön ki kicsoda és kivel mi történt-történik pontosan, de a benyomásunk meglehetősen mély marad az emberi sorsok káoszáról, kiszámíthatatlanságáról, a felkészületlenségről.

Vannak különösen fontos vagy hatásos momentumok. Például az iskolaigazgató, aki szereti a munkáját: éppen kivándorlásra készíti fel a gyerekeket az általa imádott (nyelv)tanítással, miközben ő nem tudja, nem akarja elhagyni hazáját – a legjobb magyar irodalmas diákja pedig kínai.

A darabban – talán egy hatásos verset kivéve, amit ráadásul gyerek mond el – talán sehol nem mondják ki, hogy „ne menj el”. A nagymama is csak hazahívná a már „szét”vándorolt családot. Az előadás hangvételében azonban ez dominál. Az itthon maradás választása, akkor is, ha nehéz. (Pár pillanatig pl. a „Magyarország” felirat olvasható, alatta pedig rovásírás látható.)

Jó a díszlet: egyetlen magas-széles, forgatható fal, tele kis ajtókkal (bőröndökkel?), amelyek lenyitva szolgálhatnak íróasztalként, vagy ruhatartóként, edénytartóként. A nagyobb méretű, lapos, hordozható bőröndök kinyitva kanapék, fotelok. A szereplők sokféle, karakteres jelmezben jelennek meg. (Díszlet-jelmez: Kálmán Eszter). Nem elhanyagolható a mozgás sem, amely Takátsy Péter munkája.

A magas, nagyméretű bőrönd-fiókokkal osztott falnak még egy fontos funkciója van: rá lehet vetíteni a kifejező, vagy éppen elgondolkodtató videókat (Kazimir Annamari), amelyek kiteljesítik az előadást.

 Szereplők: Elek Ferenc, Rajkai Zoltán, Takátsy Péter, Kiss Eszter, Jordán Adél, Keresztes Tamás, Rezes Judit, Pelsőczy Réka, Tasnádi Bence, Pálos Hanna, Szacsvay László és Czakó Klára. Gyerekszereplők: megosztva Varga Zétény és Varga-Nagy Márton Csaba

Rendezte: Máté Gábor.

Közreműködnek: Baráth Attila, G. Erdélyi Hermina, Körmöci Petronella, Szőke Attila.

 Nem véletlen, hogy nemcsak az ülőhelyek foglaltak, sokan végigállják az előadást. A téma felvetése miatt is, magas színvonalú, sokszínű és mélyebb gondolkodásra késztető feldolgozása miatt is.

2013. december 12.

 Megjelent: Kláris 14/3. számában

Györgypál Katalin

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©