Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

AZ ÖRDÖG

Karinthy Színház

Miért ördög az Ördög, vagyis Dr. Kovács, amikor csak jót tesz, megszabadítja a barátait saját és mások hazugságaitól, a szerelmeseket egymáshoz vezérli? Ez eddig olyan, mint egy tündérmese, akkor miért nem Jótündérnek nevezzük Dr. Kovácsot?

Az ember társadalmi tőkéjének összetevői koronként változnak. Régen a nők társadalmi tőkéje a férjeik társadalmi tőkéjének a függvénye volt, olyan társadalmi csoportba tartoztak, amelyet megnyitott előttük a férjük, olyanokkal barátkoztak, akik ebbe a társadalmi csoportba tartoztak.

Ma egy nő társadalmi tőkéje saját képzettségéből, kapcsolataiból (családjával, barátaival, munkatársaival stb.) és tapasztalataiból áll. A saját szón van a hangsúly. Erre a saját társadalmi tőkére nagy az igény – a nők is szeretik maguk vezérelni életüket, és menekülnek abból a kapcsolatból, amelyik ezt nem tartja természetesnek. Előfordul – így is –, hogy  hazudunk „boldog szeretőt”? Persze. A kapcsolatok ugyanis kölcsönösek. Hiába döntene az egyik fél úgy, hogy tovább lép, nem teszi meg (még egy ideig, vagy talán sohasem), mert mi lenne a másikkal, vagy ő maga tudna-e önerőből újabb szerepet kialakítani és azt tartalommal megtölteni, vagyis mi lesz ezután? Ilyen és hasonló kérdések rohanják meg a változtatást kívánókat. Megindul a racionalitás és az érzelmek harca. Hogy melyik győz, az sok mindentől függ, de biztos, hogy csak érzelmi döntések nem vezérelhetik az életünket, mert mint emberek racionálisak is vagyunk, és ráadásul biztonságra, állandóságra is vágyunk.

Mindenki társadalmi tőkéjének vannak megfigyelői, értékelői a szélesebb és kevéssé szélesebb környezetben. Ha valaki kilép a mások által már ismert és elfogadott kapcsolati rendszerből, az újat elfogadják-e a többiek, akik egyébként fontosak nekünk, vagy esetleg még környezetet is változtatni kell? Nem túl nagy ár ez? Ezekre a kérdésekre nem válaszol Molnár, sőt fel sem teszi őket (hogy mi se gondoljunk rájuk). Könnyű neki, ő „csak” egy drámaíró. Az életben ezek a kérdések megkerülhetetlenek. És milyen jó legalább 2 óráig érezni, hogy sikerülhet a változtatás – társadalmi tőke ide, vagy társadalmi tőke oda. Egyébként is a gondolkodás a tett halála. Éppen ezért Jolán és János (Gubás Gabi, Szabó P. Szilveszter) nem gondolkoznak a jövőn, csak az az áldozat jár a fejükben, amit eddig hoztak azzal, hogy eltitkolták a szerelmüket.

Az ördögöt 1907-ben mutatták be, Molnár ekkor 29 éves volt. Kora ellenére – úgy tűnik a darabból – remekül ismerte a kapcsolatok sajátosságait, és így a jellemző hazugságokat is.

Mit várt el 1907-ben a társadalom egy férjes asszonytól? Azt, hogy minden áron, még a hazugságokat is beleszámítva, őrizze meg a házasságát – ez lett volna a jó cselekedet, de valaki (az Ördög, vagy az érzelmei) azt tanácsolták, hogy kövesse a szívét. Így lett a szerelmesek egymásra találása ördögi ötlet, hiszen a társadalom elvárásaival szemben álló megoldás született.

Egészen más a társadalom ma, mint 1907-ben, mások a kapcsolatok nők és férfiak között, mégis lenyűgözött figyelemmel nézzük a cselekmény bonyolítását. Lehet, hogy más a társadalom, de az érzelmek ugyanolyanok, van szerelem, van kötelesség, és van a kettő közötti vívódás, önmarcangolás.

Molnár lehetővé tette, hogy kellemes, távolságtartó iróniával nézhessük a történetet. Így már lehet jókat nevetni a szerelmesek vívódásain, egymás kerülgetésén (olyan ismerős ez az eset!), és bízhatunk abban, hogy az Ördög terve sikerül, legalább itt a színpadon, és nem kell gondolnunk a jövőre, hogy mi lesz majd a közvélemény ítélete.

A jól megírt szerepeket jól játsszák, kellemesen ritmikus a rendezés – a csend addig tart, ameddig kell, és a kétségeket hordozó jelenetek nem hosszúak. Rendezte az Ördög, valóban, Balikó Tamás a rendező és ő az Ördög is. Az alakja, hangja, kora találó – a szövegmondás még kissé döcögött a főpróbán, de ez a kellemesen szellemes szövegsodráson semmit sem rontott.


(További szereplők: Alfréd – Schlanger András, Elza – Balázsovits Edit, Selyem Cinka – Balázs Andrea, András – Honti György.Díszlet: Horesnyi Balázs, jelmez: Pilinyi Márta.)

 

 

Budapest, 2013. november 21.

Tóth Attiláné dr.

 

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©