Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

TARELKIN HALÁLA

SZÍNHÁZ

MEGGYESKERT

Örkény István Színház

Csehov színdarabjának eredeti műfaja: farce négy felvonásban. Az Örkény Színház szórólapján olvasható az a Csehov idézet, amelyben a szerző kifogásolja az 1904-es Művész Színház beli bemutató rendezését. Eszerint a Meggyeskert nem dráma (értsd: nem szomorújáték), hanem inkább komédia, fricska, gúnyirat. Az orosz szerző kedvét lelte a korabeli unalmas orosz vidéki élet komikus ábrázolásában, csak félreértették a rendezők, és tragikusan játszották.

A színdarab mindösszesen arról szól, hogy Ranyevszkaja földbirtokosnő hazatér Párizsból leányával, a 17 éves Ányával az ősi birtokra, amit nem tarthat meg, mert közben annyi adósságot halmoztak fel, hogy hamarosan elárverezik. A tulajdonosnő és fivére nem veszik komolyan a közelgő veszélyt, rokoni segítségben, de inkább a csodában reménykednek, mert emlékeik révén kötődnek a birtokhoz, szeretnék, ha az övék maradna továbbra is. A birtokhoz kapcsolódó rokonok, ismerősök, Gajev, Ranyevszkaja bátyja, Ánya és Várja, az asszony édes- és nevelt lánya, Trofimov diák, Szimeonov-Priscsik szomszéd birtokos, Jepihodov irodista, Sarlotta Ivanovna guvernant, Dunyasa szobalány, mindannyian öntudatlanságban élik kisszerű életüket, nem látják a szomorú valóságot maguk körül. Egyedül a sikeres kereskedő, a feltörekvő Lopahin érti a kor szavát, ő ugyan figyelmezteti a tulajdonost, parcellázza fel a birtokot nyaralótelkek számára, de senki nem veszi komolyan. Akkor ébrednek fel, amikor Lopahin veszi meg az elárverezett birtokot.

Zsótér Sándor rendezésében az eredeti „farce”(gúnyirat) egyenesen abszurd komédiává avanzsál. Minden figura külsőleg-belsőleg is nevetséges, elavult érzelmekkel, ruházattal, beszéddel érzi magát fontosnak, és valójában semmi sem fontos. A párbeszédek monológok, a megszólalás nem kérdés-felelet, megáll az éterben. A színpadkép (díszlet: Ambrus Mária) pálmafái egy utazási iroda reklámját idézik, a macskafej alakú szoba a gyermekkor felhőtlenségét. A díszlet része még egy hatalmas mobiltelefon alakú szék, erre időnként valaki leül, egyébként csak állni lehet. A jelmezek (tervező: Benedek Mari) domináló színe a piros és annak sötétebb árnyalatai. A főhősnő piros kabátja és pirosvirágos ruhája azonban nem vegyül Lopahin bordó ingével és öltönyével. Ánya égőpiros kislányos ruhája még messzebb van a bordótól. A 17 éves lány veszít majd legtöbbet a birtokeladással, hisz álomvilágban él, még nem tudja, milyen nehéz lesz élnie a hamarosan elvesző illúziókkal.

A darabbeli viszonyokra egyébként is jellemző, hogy nincsenek igazi társas kapcsolatok, mindenki magányos, a szereplők egymás mellett elbeszélnek, de hisz ezt eddig is tudtuk, Csehov a 20. századi abszurd elődje, belőle nő ki Ionesco és Beckett is. Mi jön át mindebből itt, Zsótér rendezésében? Mindenekelőtt az, hogy a darab elsősorban az elpocsékolt időről szól. A szereplők megvárják a tragédia bekövetkezését, s amikor bekövetkezik, őrjöngenek az elvesztésén, pedig tudhatták előre. Akkor kezd értékessé válni valami, amikor elveszítjük, addig természetes, hogy van. Az unalom, a semmittevés, gondtalanság érzése egyszerre lesz fájdalom, sírás-rívás és fogak csikorgatása. Ami volt, elmúlt.

Kerekes Éva Ranyevszkaja szerepében gyönyörű jelenség, a Párizsból érkezett és nagyvilági életet élő asszony egyetlen virágos nyári ruhában játssza végig a szerepet, nagy belső intenzitással. Nagy Zsolt Lopahinján érződik a paraszti sorból való kiemelkedés szándéka, szíve szerint feleségül venné a földbirtokosnőt, de esélye sincs. Szandtner Anna Várja szerepében magányos vénkisasszony tragédiáját éli meg, Takács Nóra Diana valódi óriáscsecsemőt alakít, ehhez gyerekes jelmeze is besegít. Debreczeny Csaba a báty hálátlan figuráját adja, szerencsétlen és komikus jelenség. Znamenák István kitűnő karakterfigurát játszik Szimeonov-Priscsik minduntalan elalvó földbirtokosaként. Vajda Milán Trofimovja kellően blazírt, jól tűri a kapott megalázásokat csúnyaságára. Tetszettek Trokán Nóra bűvészmutatványai (Sarlotta Ivanovna), bár sehogy se illettek a történetbe. A szereposztás legjobb találata Békés Itala Firsz szerepében. Frakkal, cilinderrel elég végigmennie a színpadon, muszáj ráfigyelni, igazi panoptikumfigura, aki mindig figyelmeztet: vigyázz, megjárod! Méltóságteljes a befejező jelenet, amikor ő egyedül marad a házban, mert elfelejtették a távozók magukkal vinni. Nem feledhető alakja.

Zeneszerző: Tallér Zsófia. Csehov színművét Ungár Júlia fordította cseresznyésről meggyeskertre. Már nem is érdekes, eredetileg melyik gyümölcs szerepelt, a meggy fanyarabb, savanyúbb gyümölcs, mint a cseresznye, jobban illik a fanyar történethez.

  

Budapest, 2013. november 6.                   

 Földesdy Gabriella

 ♣    ♣    ♣

 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©