Csehov
színdarabjának eredeti műfaja: farce négy
felvonásban. Az Örkény Színház
szórólapján olvasható az a Csehov
idézet, amelyben a szerző kifogásolja az
1904-es Művész Színház beli bemutató
rendezését. Eszerint a Meggyeskert
nem
dráma (értsd: nem szomorújáték),
hanem inkább komédia, fricska, gúnyirat. Az
orosz szerző kedvét lelte a korabeli unalmas orosz vidéki
élet komikus
ábrázolásában, csak
félreértették a rendezők, és tragikusan
játszották.
A színdarab
mindösszesen arról szól, hogy Ranyevszkaja
földbirtokosnő hazatér Párizsból
leányával, a 17 éves Ányával az ősi
birtokra, amit nem tarthat meg, mert közben
annyi adósságot halmoztak fel, hogy hamarosan
elárverezik. A tulajdonosnő és
fivére nem veszik komolyan a közelgő veszélyt,
rokoni segítségben, de inkább a
csodában reménykednek, mert emlékeik
révén kötődnek a birtokhoz, szeretnék, ha
az övék maradna továbbra is. A birtokhoz
kapcsolódó rokonok, ismerősök, Gajev,
Ranyevszkaja bátyja, Ánya és Várja, az
asszony édes- és nevelt lánya, Trofimov
diák, Szimeonov-Priscsik szomszéd birtokos, Jepihodov
irodista, Sarlotta
Ivanovna guvernant, Dunyasa szobalány, mindannyian
öntudatlanságban élik
kisszerű életüket, nem látják a
szomorú valóságot maguk körül.
Egyedül a
sikeres kereskedő, a feltörekvő Lopahin érti a kor
szavát, ő ugyan
figyelmezteti a tulajdonost, parcellázza fel a birtokot
nyaralótelkek számára,
de senki nem veszi komolyan. Akkor ébrednek fel, amikor Lopahin
veszi meg az
elárverezett birtokot.
Zsótér Sándor
rendezésében az eredeti
„farce”(gúnyirat) egyenesen abszurd
komédiává avanzsál.
Minden figura külsőleg-belsőleg is nevetséges, elavult
érzelmekkel, ruházattal,
beszéddel érzi magát fontosnak, és
valójában semmi sem fontos. A párbeszédek
monológok, a megszólalás nem
kérdés-felelet, megáll az éterben. A
színpadkép
(díszlet: Ambrus Mária)
pálmafái egy utazási iroda reklámját
idézik, a
macskafej alakú szoba a gyermekkor felhőtlenségét.
A díszlet része még egy
hatalmas mobiltelefon alakú szék, erre időnként
valaki leül, egyébként csak
állni lehet. A jelmezek (tervező: Benedek Mari)
domináló színe a piros és annak
sötétebb árnyalatai. A főhősnő piros kabátja
és pirosvirágos ruhája azonban nem
vegyül Lopahin bordó ingével és
öltönyével. Ánya égőpiros
kislányos ruhája még
messzebb van a bordótól. A 17 éves lány
veszít majd legtöbbet a
birtokeladással, hisz álomvilágban él,
még nem tudja, milyen nehéz lesz élnie a
hamarosan elvesző illúziókkal.
A darabbeli
viszonyokra egyébként is jellemző, hogy nincsenek igazi
társas kapcsolatok,
mindenki magányos, a szereplők egymás mellett
elbeszélnek, de hisz ezt eddig is
tudtuk, Csehov a 20. századi abszurd elődje, belőle nő ki
Ionesco és Beckett is.
Mi jön át mindebből itt, Zsótér
rendezésében? Mindenekelőtt az, hogy a darab
elsősorban az elpocsékolt időről szól. A szereplők
megvárják a tragédia
bekövetkezését,
s amikor bekövetkezik, őrjöngenek az
elvesztésén, pedig tudhatták előre. Akkor
kezd értékessé válni valami, amikor
elveszítjük, addig természetes, hogy van.
Az unalom, a semmittevés, gondtalanság
érzése egyszerre lesz fájdalom,
sírás-rívás és fogak
csikorgatása. Ami volt, elmúlt.
Kerekes Éva
Ranyevszkaja szerepében gyönyörű jelenség, a
Párizsból érkezett és nagyvilági
életet élő asszony egyetlen virágos nyári
ruhában játssza végig a szerepet,
nagy belső intenzitással. Nagy
Zsolt Lopahinján érződik a paraszti sorból
való
kiemelkedés szándéka, szíve szerint
feleségül venné a földbirtokosnőt, de
esélye sincs. Szandtner Anna
Várja szerepében magányos vénkisasszony
tragédiáját éli meg, Takács Nóra Diana
valódi óriáscsecsemőt alakít, ehhez
gyerekes jelmeze is besegít. Debreczeny
Csaba a báty hálátlan
figuráját adja,
szerencsétlen és komikus jelenség. Znamenák István
kitűnő karakterfigurát
játszik Szimeonov-Priscsik minduntalan elalvó
földbirtokosaként. Vajda
Milán
Trofimovja kellően blazírt, jól tűri a kapott
megalázásokat csúnyaságára.
Tetszettek Trokán Nóra
bűvészmutatványai (Sarlotta Ivanovna), bár sehogy
se
illettek a történetbe. A szereposztás legjobb
találata Békés
Itala Firsz
szerepében. Frakkal, cilinderrel elég végigmennie
a színpadon, muszáj
ráfigyelni, igazi panoptikumfigura, aki mindig figyelmeztet:
vigyázz, megjárod!
Méltóságteljes a befejező jelenet, amikor ő
egyedül marad a házban, mert elfelejtették
a távozók magukkal vinni. Nem feledhető alakja.
Zeneszerző: Tallér
Zsófia. Csehov színművét Ungár Júlia
fordította cseresznyésről meggyeskertre.
Már nem is érdekes, eredetileg melyik gyümölcs
szerepelt, a meggy fanyarabb,
savanyúbb gyümölcs, mint a cseresznye, jobban illik a
fanyar történethez.
Budapest,
2013. november 6.
Földesdy Gabriella
♣
♣ ♣