Negyedéves színművészeti
egyetemista osztály előadását
láttuk ezúttal bent az iskola
épületében, a házi színpadukon. A
koreográfus
osztály diákjai hozták létre az
előadást, osztályvezető tanáraik: Lukáts
Andor
és Horváth Csaba. Az előadás Widder Kristóf rendezői
vizsgaelőadásaként
készült. Egy hosszas műhelymunka utolsó
fázisát, a produkciót tekinthettük meg.
A „Kegyelem”,
keletkezését tekintve, egy öszvér
színpadi
alkotás, alkotói két, egymástól
független irodalmi alkotást vegyítettek össze,
amiből jelentős dramaturgiai és koreográfusi
munkával alkották meg a színdarabot.
Az első felhasznált mű Krasznahorkai László
„Herman, a
vadőr” című novellája. Főhőse megszállott
csapdaállító, szinte kiirtja a Remete
nevű térség dúvadjait, mert nem hasznos
állatok – szerinte. Egyszer csak
megtorpan, felhagy az állatok
üldözésével, helyette az embereknek
állít
csapdát, persze, ezt már titokban, elbújva a
vadonban, amikor hajtóvadászatot
indítanak ellene, már szinte várja a
kopókat, hogy a rendőrfegyverek szitává
lőjék. A darab címét a kötet címe,
és a novella egyik mondata ihlette: „[Herman]…
a kegyelem jelét fedezte fel abban, hogy hirtelen mindent
új szemmel lát, a
vétkes szemével, … mindannak, ami
körülveszi, … azonos súlya van.” (Krasznahorkai
László: Kegyelmi viszonyok. Magvető K., Bp.,,
1986, 89.p.)
A másik alkotás Agota Kristof „A lift
kulcsa” című színműve.
Főhőse egy asszony, aki egy tanmesével kezdi – a
várúrnő hercegére vár évekig,
mire az megérkezik, a nő már öreg és
csúnya, lemond szerelméről, meghal és
eltemetik a családi kriptába –, majd
rátér saját sorsára.
Építész férje rabságban
tartja otthon, orvos ismerőse segítségével előbb
megbénítják, így tolókocsiba
kényszerül, aztán megvakítják,
megsüketítik, végül a hangját is el
akarják
venni egy kis „beavatkozással”: csak egy
injekció. A nő ekkor fellázad, kirántja
az orvos táskájából a szikét,
és megöli férjét. Hangját csak ezen az
áron tudta
megőrizni, s mindezt kikiabálni a nagyvilágba.
A két irodalmi mű között vannak
kapcsolódási pontok,
egyrészt a „vadőr” szerep mindkettőben megjelenik (A lift kulcsában egy
rövid
jelenet erejéig), másrészt mindkét mű
halál közeli témát dolgoz fel. Mire
képes
az egyén végső
kétségbeesésében, hogyan veszíti el
a kontrollt gondolkodása
felett, illetve mivé teszi a kiszolgáltatottság?
Widder Kristóf rendezése
megpróbálta egységes egésszé
ötvözni a két művet több-kevesebb sikerrel.
Jól mozgatja a színészeket a pici
színpadon, kiváló az élőzene
aláfestés (sajnos a zenei közreműködőket nem
tünteti fel a színlap), mégsem tudjuk elfeledni
közben, hogy a két független
történet kissé mesterkélten
kapcsolódik egymásba. A szereplők maszk
nélkül
játszanak, vagyis a szerep szerinti megtört
életkorukat nem prezentálják,
fiatalnak játsszák a figurát. Ez a vadőr
esetében furcsa, mert a novellában
nyugdíjas korú.
A két főszereplő: Pallag Márton és Kádár Lilla, valamint
a
kisebb szerepekben Czakó
Máté, Hegymegi Máté, Nagy Norbert és
Horkay Barnabás
jól szerepeltek.
A kívülálló
kíváncsiságával néztük
végig az immár néhány éve
egyetemmé avanzsált színművészeti főiskola
(korábban akadémia) belső
műhelymunkáját, amit mindig csak egy szűk
közönség láthat. A most bemutatkozó
rendező, illetve a negyedéves
színészhallgatók nemsokára
önálló színházi
feladatokat fognak kapni vidéken vagy a fővárosban,
és nem védi már őket az
iskolai „inkubátor”, alapos
felkészültséggel, állandó
kreativitással kell
dolgozniuk. Bizonyára ezt ők is tudják. Szurkolunk,
és pályájukat figzelemmel
kísérjük a
továbbiakban is.
Budapest, 2013. február 27.
Megjelent a
Kláris 13/3. számában
Földesdy Gabriella
