Arthur Miller drámái
vissza-visszatérnek a
hazai színpadokra, ha közben kissé el is
távolodnak tőlünk időben és
tematikában. Korhoz kötöttek keletkezésük
dátumát nézve (1940-es, 50-es évek),
de mondanivalójukat nem lepte be a rozsda.
Az Édes fiaim fő
témája csak látszólag néhány
második világháborús amerikai
repülőgép lezuhanásának
háttere, a hibás
hengerfej felelősségének
megállapítása, valójában az
önmagunkkal való
szembenézés, a felelősség vállalása
a főtéma.
Joe Keller
viszonylagos nyugalomban él szép családi
házában, amelyet csodás park vesz
körül, a madarak csiripelnek, a fák
árnyéka enyhet nyújt a fülledt nyári
melegben. Keller gépgyártó üzemében
kisebbik fia a társtulajdonos. Nagyobbik
fia, Larry azonban három éve eltűnt
gépével, és máig sem találtak
rá.
Feltehetően meghalt, amikor gépe lezuhant valahol. Keller
felesége, Kate nem
akarja elhinni, hogy Larry már soha többé nem
jön haza, ő mindig is várni
fogja.
A múlt árnya
nyomasztóan hat a családra és
környezetére is, az események előbb sarokba
szorítják, végül maguk alá gyűrik a
főhőst. Kisebbik fia, Chris feleségül
akarja venni meghalt bátyja menyasszonyát, Annt, aki itt
van már náluk
vendégként. Ann apja ugyan börtönben ül,
mert őt tették felelőssé a Keller
üzemében történt botrány miatt, ugyanis
gyári hibás hengerfejeket adtak el a
háború alatt, a repülőgépek pedig lezuhantak,
amelyekbe ezeket szerelték.
Keller megúszta, mert őt a bíróság
felmentette, de a város minden lakója tudja,
hogy ő is bűnös, sőt ő a bűnös, mert tudtával mentek
ki a hibás alkatrészek.
Hallgatólagosan beleegyezett a hiba eltussolásába.
Ann apja pedig most jutott
el odáig a börtönben, hogy feltárja az
igazságot. Ráadásként most szereznek
tudomást a szülők Larry fiuk utolsó
leveléről, amelyből kiderül: apja piszkos
üzletei miatt három éve az
öngyilkosságot választotta, mert nem bírta
elviselni
a szégyent. Joe Keller eddig még fel tudta menteni
magát, most viszont már csak
a halálba meneküléssel oldhatja meg a jelenlegi
helyzetet.
Kerényi Imre
rendezése az emberi érzelmek
sokféleségének árnyalására
helyezi a hangsúlyt. Mindenki másképp éli
meg Larry
eltűnését és Keller viselkedését.
Lehet őt felmenteni vagy elítélni, fordulat
akkor jön, amikor ő szembesül tettével. A
művirágos kert, a beszűrődő napfény
és a madárcsicsergés ártatlan
kellékek ugyan, ám mégis jól
asszisztálnak (a szomszédból
áthallatszó korabeli sláger
zenéjével) a főhős lelki tusájához, amely
végül nem
ad neki más lehetőséget, mint a főbe lövést.
Huszti Péter Joe
Keller alakítása nem volt egyenletes
teljesítmény, az első részben
bizonytalanság, időnként halkabb szövegmondás
jellemezte, a második rész végére
vált igazán drámaivá. Viczián Ottó Chris
Kellerként remek lázadó fiút hozott,
játéka az első pillanattól hiteles, nagy
ívű és átélt volt. Piros Ildikó anya
szerepben egy „stabat mater” figurát tárt
elénk. Balogh Anna
mindkét fiú
menyasszonyának szerepét jól oldotta meg dinamikus
mozgásával, heves érzelmi
megnyilvánulásokkal. A szomszéd orvos
szerepében Schnell
Ádám volt jelentős.
Az 1940-es
évekbeli jelmezeket Kovács
Yvette Alida tervezte, a korabeli divat csupán a női
ruhákon volt érzékelhető a testhez simuló
ruhaderekak, gallérok tekintetében.
A drámát Benedek
András fordította, szcenika: Tompai Zsuzsa,
játékmester: Tatár
Eszter volt.
Budapest, 2013.
március 2.
Földesdy Gabriella
Megjelent a Kláris 13/4.
számában.
