Csurka
István komédiáját annak
idején nagy sikerrel évekig játszotta
előbb a Katona József Színház, majd több
más színház is. Most kíváncsian
ültem
be az Új Színház nézőterére, vajon
hogyan működik ma ez a 60-as évekbeli
komédia?
Koncz
Gábor játssza Moór Jenő, a
„reakciós” szerepét, egyben
ő rendezte is. A darab másik főszereplője – Paál
Károly erejét vesztett
„kiskirály”, ultrabalos – Dózsa László.
Az előadás két színész
jutalomjátékának is tekinthető egyrészről,
kihasználva minden helyzetkomikumot,
elszólást, jelzőt. Vehetjük másrészt
„helyzetjelentés”-nek is: a korábban
élesebb politikai megnyilatkozások mára mennyit
szelídültek? – mondhatni máris,
hogy sokat. A „nyilas” fogalma távolabb került
tőlünk, sok más, a II.
világháborút és az utána
következő éveket jellemző fogalommal együtt.
Így pl. a
„lángossütő”, a „kisiparos
engedély” a gyors meggazdagodás
lehetőségét rejtette
magában akkor még.
Koncz Gábor rendezésében
és játékában az előadás –
Dózsa
László játékával együtt –
önmagában is élvezhető komédia. Két
idős ember
torzsalkodása, vitája, problémái egy
kétágyas kórházi szobában. Amikor
szinte
minden „valamirevaló” darabban ma szerepel egy
revolver, most ez sem okoz
különösebb feltűnést.
Magáról a darabról,
dramaturgiai megoldásairól korábban is
sokat írtak már. A többiek halványabb
szerepeit ismerjük, Moór tanár-fiának
(Béla – Vass György)
és Paál volt szeretőjének (Zsóka – Gregor Bernadett) gyors
egymásra találása, majd
házasságkötése, vagy két
panellakás (akkor kezdték
ezeket építeni!) helyett egy rózsadombi (nagy
kertes) villa vásárlása ma is
nehezen elképzelhető, de nem is tartozik annyira a darab
lényegéhez. Amennyire
csak lehetséges, kiaknázták ezeket a szerepeket
is. Kedves a fiatal ápolónő
alakja (Bátyai Éva).
Komédiaként az előadás
„működik”: szórakoztató, és
úgy
tűnik, erre helyeződött a hangsúly. Még a
mártír-feleség Mariska (Paálné
– Fazekas Zsuzsa)
aggódásain, féltékenységén is
derülhetünk, időközbeni halála pedig
csak távoli, halvány tény. A rengeteg vita,
több hónapos zárt osztályról
való
visszakerülés (Moór Jenő), ájulások
és ellenségeskedések után barátok
ugyan nem
lesznek, de „alapkérdésekben” mégis
egyetértenek. Hiszen az ultrabalos sem
annyira ultrabalos már, és a(z egyetlen)
pártból korábban már úgy is
kizárták
(ennek különös jelentősége volt azokban az
években!), elmúltak az évek
fölöttük. Nem fog visszakerülni az
állásába – ahol minden egyes kisiparos
engedélyt elutasított –, ez biztosan
tudható. A korábbi „reakciós” sem
akarja
már újrakezdeni az életét
lángos-sütéssel, hiszen az olyan
„macerás” dolog.
Arról nem is beszélve, hogy egyre betegebb:
agyérelmeszesedése következtében
egyre kevésbé érti a világot, mi is nehezen
követjük, hogy a (kiemelt kórház
kiemelt) kórházi szobában van-e (a második
részben), vagy a villalakásban, ahol
Paál Károly a kertész; és hogy ő igazi
kertész-e, vagy sem. Felteszem, nem
véletlenül mosódik össze mindez előttünk
is. Az aknaszedés ma, nálunk már nem
okoz sokkot, szinte csak „mese” csupán (nem
úgy, mint napjainkban is tőlünk
kissé délebbre!) – itt csak egy beteg ember
rögeszméje.
A darab végig egy 60-as évekbeli
kórházi szobában játszódik,
és mivel „idegösszeomlás”-sal, ill.
-„roppanással” hozták be mindkettőjüket,
túl sok orvosi felszerelés amúgy sem
szükségeltetik. A 60-as éveket a hírek, a
zeneszámok kellően aláfestik hangulatában is, az
időbeli elhelyezést is megkönnyítve
számunkra.
Az előadásban az érzelmeket,
kötődéseket is igyekeznek
felmutatni. A fiú haza akarja vinni beteg apját a
villába, a primadonna igazán
szereti Bélát, bár nem felejti el korábbi
szeretőjét (most tekintsünk el a
régi megerőszakolás-motívumtól –
annak idején még akkora jelentőséget sem
tulajdonítottak a nők elleni erőszaknak, mint ma).
Orvosként Maros Gábort,
Ápolóként Gyürki
Istvánt láthatjuk.
És miután
„jól kiszórakoztuk” magunkat, agyunk lassan
és
akaratlanul elkezd dolgozni a fel-felbukkanó momentumok,
elszólások, történelmi
tények, jelzők és fogalmak következtében.
Történelemkönyv nélkül tűnődhetünk
újkori
történelmünkön
„ízlésünk” szerint.
Budapest, 2013. 02. 09.
Megjelent a
Kláris 13/3. számában
Györgypál
Katalin
♣ ♣
♣
