A darab a háború előtti magyar
vígjátéki hagyományokat őrzi. Békeffi István
eredetileg feleségére, Turay Idára írta
Gizi/Janika szerepét. (Társszerző: Stella Adorján.) A
darab tartalmát közismertnek tételezem: több
mint 10 évi távollét
után hazatér a híres színésznő,
Polgár Gizi (Bíró
Kriszta) férje, Balla János író (Mihályfi Balázs),
hogy a válási nyilatkozatot
aláírassa feleségével. A
színésznő éppen egy kamasz fiú
szerepét próbálja
otthon karácsony estéjén, amikor férje
betoppan, és persze azonnal elhiszi,
hogy Janika az ő gyereke. Gizi pedig élesben játssza el a
kisfiú szerepét, Janika
alakján keresztül igyekszik visszahódítani
férjét az Amerikából jött Miss Betty
Tordaytól (Moldvai Kiss Andrea)
– természetesen sikerrel.
Honti György
rendezésében a „klasszikussá
nemesedett vígjátékot” három
felvonásban holtpontok, üresjáratok
nélkül
láthatjuk. A karácsony estéjén és
másnapján játszódó kedves,
romantikus
történetet a színház jól
időzítve, éppen karácsony előtt mutatta be,
megfelelő
díszletekkel, karácsonyfával és
polgári berendezésű szobával, sokszínű
jelmezekben. Gizi lakásában központi helyen
látjuk a telefont. (Díszlet-jelmez:
Húros Annamária.)
A történet –
vígjáték. De számos dolgot
megtudhatunk nő és férfi kapcsolatáról, a
színdarabírókról és
általában a
művészlelkekről és magáról a
színházról. A lélektani finomságokat
hozzáértően
mutatja be Adorján színigazgató (Fazekas István), a
legelejétől – amikor a
fiúszerepre való direkt rábeszélés
helyett, mint tudjuk, jól bevált cselhez
folyamodik – a legvégéig, amikor a
délutáni előadás miatt aggódik az elrabolt
„Janika” miatt a hotelszobában. Janika
nemlétezőségét is ő árulja el a
férjnek,
kettejük párbeszédéből
értesülünk Balla János végleges hazai
terveiről először.
A leendő színpadi szerző, Fenek Jenő (Rábavölgyi Tamás)
kellően tébláboló az
elején, majd ugyancsak belejön a dolgokba, Balla
Jánossal szövetkezve. János
jövőbeli terveit teljességében az
Újságíróval (Honti György) való
rövid, de más
szempontokból is hangsúlyos interjúból
tudjuk meg.
Ragyogó Malvin, az
öltöztetőnő (és
mindenes): Margitai Ági.
Sajátos külön színt, hangulatot visz a
vígjátéki
fordulatokba.
És a szülők: Voith Ági és Bodrogi Gyula. Az
Apa, aki nem szól bele – szinte – semmibe, az Anya,
aki kisvasutat vesz 40 éves
lányának karácsonyra. Hiteles idősebb
házaspár, lányuk iránti kellő
elfogultsággal.
Miss Betty Torday kellemes
megjelenésű, a
magyar-angol szövegkeverést sem viszi
túlzásba. Valóban „szimpatikus
szereplőként távozik a színről”.
János amerikai „karrierje”, ott
eltöltött
sok éve most sem egészen világos, de ez nem
annyira Mihályfi Balázson múlik,
mint inkább magán a darabon. (Sok magyar művész
próbálkozott akkoriban – is –
karriert építeni a tengeren túlon.) Mint ahogy
általában nehezen hihető ugyan a
szerelem lobogása ennyi év és
különélés után, de semmi sem lehetetlen:
karácsony van, és a fiatalkori évek emlékei
is megtehetik hatásukat. A férj
pedig most már – miután feleségét
„megnevelte”, meg az eltelt évek miatt, meg
talán
részben Janika miatt – saját gyerekre vágyik
Gizitől. Igen plasztikusan,
részben mozdulatokon keresztül törnek fel a
régi emlékek kettejük között.
Összességében
hiteles, kerek történetet
látunk, Janikástól-Gizistől. Bíró
Kriszta valódi kiskamasz, aki „neveletlen” az
apjával, fiú-szerepéből csak a vége
felé esve ki, amikor újra a
féltékenység
lesz rajta úrrá.
A rendezésben
igyekeztek hangsúlyt adni a
tanulságoknak, az értékeknek. Kell a
nevetés, kell a tisztesség – és kell a
színház.
A Janika most is
jutalomjáték a
színészeknek, és jutalomjáték a
nézőknek. Nemes ajándék – karácsonyra
is. De nem
csak karácsonyra.
2012. december 15.
Györgypál Katalin
Megjelent a Kláris 13/2.
számában
