Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

Színházi kritika

SZÍNHÁZ

VÉNUSZ NERCBEN

Pesti Színház


A néhány héttel ezelőtti New York-i bemutató után, Európában először Magyarországon a Pesti Színház tűzte műsorára David Ives színdarabját. Az amerikai szerzőnek sok műve aratott sikert hazájában, főleg a kitűnő párbeszédek alkalmazása, a jellemvonások ábrázolása miatt. A színház telt nézőtere jelzés értékű volt, az interneten elolvasott ismertető után magam is kíváncsian vártam az előadást, hisz a rendező, Marton László neve sokat ígért. Azt is szerettem volna megtudni, lehet-e még másképpen láttatni az örök témát:  férfi és nő harcát, szerelmet és csalódást.

A színpadon egy íróasztal mögött telefonál Thomas (Telekes Péter), egy fiatal rendező. Beszélgetéséből kiderül, új darabjához nem talál megfelelő női főszereplőt. Túl van a meghallgatásokon, és elkeseredetten, dühösen hazafelé készülődik. Ekkor robban be egy esőtől elázott lány, aki még jelentkezik a szerepre. Thomas először elutasítja, de ez olyan heves reakciót vált ki a nőből, hogy a végén maradhat. Az ázott ballonkabát alól egy igazi vamp lép elénk, ruházata  megdöbbenést vált ki nemcsak a fiatal rendezőből, de belőlem is. Vanda (Bata Éva) három bekezdés erejéig kap lehetőséget tudásának megmutatására, de kiderül, végig tudja szerepét. S innen már nincs menekvés, a harc elkezdődik. A lány tudomására hozza a férfinak, átlát rajta, a színdarab igazából a saját élete, egy gyermekkori trauma utáni, titkolt, felszín alatt szunnyadó kiáltás. Tagadás és vallomás, mindkettő jelen van Thomas viselkedésében, Vanda pedig nem ad egy perc esélyt sem az igazság eltitkolására. Megtudjuk, a mazochista jellemvonások kialakulásának okozója egy nagynéni, s a fiatal rendező párkapcsolatában is barátnője irányítja, vezeti, ő pedig engedelmeskedik, megalázkodik, s nem is érzi: megfosztják az igazi szeretettől.

Thomas és Vanda már régóta nem a darabot próbálják, háború zajlik közöttük, és itt bizony a nő győz, többszörösen is. S miután színésznői tehetségét bebizonyította, otthagyja a rendezőt, visszaadva őt lelke árnyainak, de egy drapéria mozgása, mely még idézi az előzőleg benne lévő lány testének vonalát, jelzi, hogyan teremtett esélyt új útra lépni, behódolóból egyenrangúvá válni, elszigeteltségből egészséges kapcsolatba kerülni.

David Ives színdarabja méltán siker Amerikában. Két ember elég volt ahhoz, hogy tüzet vigyen a színpadra, s az emberi lélek bugyrából elénk öntsön olyan érzelmeket, melyek gyógyításra és megoldásra várnak.

A színdarabot Váradi Szabolcs fordította, ihletett, szép magyar nyelvre ültette a művet.


Nehéz szerep volt mindkét színészé. Vanda, Bata Éva általi megformálása, magas hőfokon izzott. Nemcsak A NŐT, de színésznőt, pszichológust is kellett alakítania, amelyek közül egyik sem könnyű feladat. Telekes Péter – idén Junior Príma Díjat kapott –, Thomas bőrébe bújva szemünk láttára lesz áldozat, egyéniségét elvesztő, álarc mögé búvó ember. Látjuk, hogyan söpri el titkait egy „földrengés”, amelyet Vandának hívnak, s miként lesz lelke „mezítelen”.


A díszlet és jelmezek Lisztopád Krisztina munkáját dicsérik, dramaturg Deres Péter, a világítást Csontos Balázs végezte.

Marton László rendezése és a két kiváló színész, sikerré tette itthon is a színművet, s ami a lényeg, úgy engedte el a nézőt, hogy még nagyon sokáig fog gondolkodni a látottakon.

De csak 16 éven felülieknek!

 
2012. december 7.



Hoffmann Katalin
Megjelent a Kláris 13/2. számában
♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©