Magánügy, hogy nagyon szeretem a
meséket. (És, mint tudjuk,
a meséket eredetileg nem gyerekeknek írták.)
Így nyitott szívvel ültem be a Keresztanya
előadására, számos kiskorú
társaságában. Gondoltam,
„lemérem”, hogy
tetszik nekik, mikor szólnak közbe. Nos: bármi
közbeszólás ritkán történt,
teljes figyelem jellemezte a közel egy órát. Ilyen
kicsiktől ez nagy
teljesítmény.
Mint ahogy nagy teljesítmény a
színésznőtől, Csákányi
Esztertől végigjátszani a –
lényegében monodráma – minden egyes
másodpercét.
„Szomorú mese” –
hallottuk többször is, de én nem éreztem
túl szomorúnak. Környezetét annál
inkább, mintha egy ócskapiacon jártunk
volna – amiből nagyon szép dolog született.
Valódi tündérmese, amelyben
Csákányi Eszter egymás után, folyamatosan
váltogatva hol mesélő, hol nagyon
szegény asszony (hogy cigány lenne, arra csak jelmeze
utal és valamelyest
kisfia neve: Zsiga), hol Zsiga, hol keresztanya, aki
tündér, de ő személyesíti
meg hitelesen, hihetően a réz-, az ezüst- és
végül az aranykirálylányt is.
Mindehhez rengeteg kellék
szükségeltetik, melyekkel nem
könnyű bánni. Még a helyüket is jól kell
tudni: lehetnek egy kiszuperált
babakocsiban, a három bádogkuka valamelyikében,
bőröndben, dobozban, vagy egy
hokkedli fiókjában. Tengernyi kellék:
alumínium mindenféle jellemzi
Ezüstországot, sárga színű
mindenfélék (kacatok) Aranyországot.
(Rézországhoz
több igazi rézholmi került elő.) Ennyi
kellékkel bánni önmagában sem könnyű,
és
akkor még ott van maga a mese is. Miközben a mesélő
asszony kávét főz, a
mesebeli asszony gyereket szül, kis Zsigát
pelenkázza, „sminket” igazít (ez
némi rúzsban merül ki), jön-megy,
kelléket vesz elő, a bábukat személyesíti
meg, és olykor mesél.
A mese tulajdonképpen igen egyszerű: a
nagyon szegény
asszony – az előadás úgy kezdődik, hogy a
kukák és göncök között, a
földön
alszik egy asszony, az előadás kezdetét a
megszólaló vekkere jelzi –, az
általa mesélt mesében keresztanyát keres
apa nélkül maradt kisfiának. Végül csak
egy tündér jelentkezik keresztanyának, de el is
vinné a gyereket – és az anyja
odaadja neki.(!) A keresztanya – „akit” egy
óriási fehérkeretes szemüveg
„jellemez” – a kisfiút tanítgatja
(miből van a Föld, a Hold, a Nap), aki
cseperedve álmokat lát, és el is megy álmai
után. Így kerül előbb Rézországba,
majd Ezüstországba, mindkét helyen csalódik,
nem tetszenek neki a
„mű”-királylányok, és már
álmodni sem akar. Aranyországba már a Keresztanya
küldi szerencsét próbálni, ahol sikerrel is
jár, nagy-nagy szerelem ébredését
látjuk – két bábu között.
Ezért fantasztikus Csákányi előadása. Az ő
kezében
van mindkét baba (bábu) – és mi
látjuk ébredő szerelmüket, első csókjukat.
Az idő múlását, a
„helyszínváltásokat” egyrészt a
mesélő
asszony furcsa tánca, másrészt Zsiga – a
bábu – fokozatos átváltoztatása
jelzi:
a szőrös-puha végtagokat lassacskán
kaucsuk-végtagokra cseréli a Keresztanya
jól láthatóan – mégsem zavaró,
mesében mindent lehet. Aranyországba már egy
ilyen módon „felnőtt” Zsiga érkezik. A
jómódban azután magához veszi
édesanyját, a nagyon szegény asszonyt.
A mesélő másik nagyon
szegény (cigány)asszony pedig ottmarad
a nagyon nagy szegénységben… Talán
mégis szomorú mese ez.
Az eladás alapja a Tündérkeresztanya c.
cigány népmese.
Egyes szereplőinek nevük is van: Mesélő, Anya –
Cigányasszony,
Tündérkeresztanya, Rozi –
Rézkirálylány, Zsiga –
Cigánygyerek, Jessica –
Ezüstkirálylány, Zsuzsi –
Aranykirálylány. Néma szereplők: Apa,
Rézkirály,
Ezüstkirály.
Aranyországban már csak Zsuzsi az
„úr”. (Valamennyi szereplőt
tehát Csákányi
Eszter szólaltatja meg, ragyogóan.)
Az előadás a Harlekin
Bábszínház és az Orlai Produkciós
Iroda együttműködésével jött létre.
Csató Kata
ötlete alapján Veres
András
írta, rendezte: Csató
Kata. Tervező: Kósa
Annamária. A koreográfiát Nemes
Zsófia készítette.
Már csak Csákányi Eszter
ezerszínű tündér-játéka miatt is
érdemes megnézni. (És elgondolkodhatunk titokban
azon, hogy teljesen ki kell
(ki kell-e) szakadni egy ilyen környezetből a
boldoguláshoz.)
Györgypál Katalin
Megjelent a Kláris 13/2.
számában
