Kíváncsian
érkeztem a Játékszínbe, hisz nem
ismertem Herczeg Ferencnek ezt a művét. Menczel Róbert
díszlettervező munkáját
viszont nagyon szeretem, és most is sikerült úgy
berendeznie a színpadot, hogy
azonnal azt éreztem, ott vagyok én is a szereplők
között. Egy nyári lak
sziluettje a helyszín, mely nem hivalkodó, inkább
ízléses, ugyanakkor jelzi,
itt a szereplők „bezártak”, minden mozdulat
egymásra utaló helyzetet teremt.
Elsőként
Lovas Rozi érkezik a színre, aki
Lencsit, egy állásnélküli, harmadik
diplomát szerző vénlányt formál meg
sikeresen, de gyenge, számító jellemét
szinte azonnal jól ábrázoltatja az
író
számunkra. Gyámja, Pál (Balikó Tamás), ki
mint megtudjuk, a hydrák életéről ír
könyvet.
Vendég
érkezik, kinek személyében megismerjük a
család régi barátját, Sándort (Hirtling István).
Beszélgetésük Pál felesége,
Cecile körül forog, ki éppen kék
rókát keres a városban, melynek viselete
minden korban a nők álma. Szóba kerül bizonyos Trill
báró neve, aki
meglehetősen sokat forgolódik úrinők körül,
valamint egy másik úriember is, kit
egy hölgy társaságában látott a
Török utcában, kinek csak a cipőjét tudta
megfigyelni: fehér cipő fekete betéttel az orrán.
Herczeg Ferenc a férj és a
barát jellemét tárja elénk. Pál
tudásszomja, mely csak a hydrák életének
megismerésére ösztönzi, messzire viszi
ártatlan lelkét a világtól, szereti
feleségét, és bízik benne. Sándor
szavaiból féltékenység érződik,
melyből
azonnal tudjuk, titkon szerelmes barátja hitvesébe.
Beszélgetésüket Cecile
(Balázsovits Edit)
megjelenése szakítja meg. Elegáns, erősen
impozáns asszonyt
figyelhetünk meg benne. Sándor azonban a cipőjét
nézi egyre, szinte
megbabonázva, mely bizony pont olyan, mint az általa
látott hölgynek. Az író
jól játszik a cselekményekkel, a dialógusok
előrevetítik az eseményeket. A férj
rövid időre távozik, s ekkor Sándor szinte
mániákusan keresi a Cecile
hűtlenségére, Trill báróval való
kapcsolatára utaló nyomokat, nyers,
kíméletlen. Az asszony védekezik, a férfi
pedig utolsó nyilát repíti felé,
elmondja, meghívta Trill bárót vacsorára,
majd távozik. A megérkező Németh
Kristófnak a báró
megformálásában rövid szerep jutott, de ez az
idő elég neki,
hogy jól alakítsa a kicsit nevetséges, de
gerinctelen arisztokratát. Mikor nem
csak hazugságaira, hanem elvtelen cselekedeteire is fény
derül, még sértett
kivonulása is színészi tehetségről
árulkodik. Cecile nem bírja tovább a rá
nehezedő nyomást, férje szemébe vágja, hogy
megcsalta, és elhagyja őt. Herczeg
Ferenc csavar egyet a történeten. Pál új
felesége Lencsi lesz, hisztis,
uralkodást játszó, akiből kibújik az eddig
minden elfojtott hiányának pótlására
való igyekezete. Ám az igazi úrinő, az
odaadó asszony „ruhája nem fér
rá”!
Cecile
megszerzi a kék rókát, s a darab
befejezéseként egymásra találnak
Sándorral, a család régi
„barátjával”.
Az
író életábrázolása igazi
erkölcstan, de ha
nem vagyunk résen, a Sturm und
Drang néven ismert irodalmi korszak (kb.
1770–1780) világnézetét engedjük
magunkra hatni, mely az ösztönökre,
szenvedélyre alapított élet
fölényét hirdeti az ésszerű korlátok
közé szorított
nyárspolgári életmód fölött.
Herczeg
Ferenc szalonjátéka méltán hozta el
számára a világsikert, Balázsovits Lajos pedig
kitűnően rendezte meg
asszisztense, Molnár Szilvia
segítségével.
Tordai Hajni jelmezei nemcsak alkalmazkodnak
a kor divatjához, de jellemábrázolóak is.
Minden szereplő eggyé vált az író
papírra vetett gondolataival, megadva minden karakternek ezzel a
méltó
tiszteletet.
Balázsovits
Edit meghagyta számunkra a talányt:
járt-e Cecile a Török utcában? Kitűnő
előadása a női nem örök titok hordozóját
személyesítette meg, mely hol mélységekbe,
hol pedig magasságokba viszik az
őket szeretőket. Lelkük, szívük
kifürkészhetetlen, és tudjuk, a férfiak ma
sem
lettek bölcsebbek.
S
hol a Török utca? Ma is létezik. A Margit
körút sarkán.
Hoffmann Katalin
