A Horace McCoy
regénye alapján készült „táncmaraton" hazai átirata valahol a Balaton partján – egészen pontosan Csopakon – játszódik (magyar nevű résztvevőkkel). Csopakból vajmi kevés sejlik fel, rápillantva a kezdeti hatalmas, nyitott, majdnem üres színpadra. Oldalt látunk néhány mobil WC-ét, zuhanyozót és néhány élénk színű vaságyat. Az üres, sötét padlójú, sötét falú színpadon egészen hátulról lassan lépdel előre kezén-lábán bilincsben egy fiatalember őrzőjével. Ő Robi (Lengyel Tamás), aki filmet akar csinálni az életben, de gyilkossá vált, bár ártatlannak gondolja-mondja magát. És megtudjuk az egész történetet onnantól kezdve, hogy stoppolás közben megismerkedik a feltűnő-különös viselkedésű Glóriával (Bata Éva játssza hitelesen), akivel végül elmegy annak partnereként a meghirdetett maratoni táncversenyre, melynek tétje mesés 10 millió Ft.
Innen indul a történet teljes dinamikájával. 11 táncospárt ismerünk meg és a szervezőket (Roki, a konferanszié Pindroch Csaba, Tapesz, az érzelemmentes főnök Csőre Gábor, Roló, a jobbkeze Borbiczky Ferenc), sőt, még külön az ő történetüket is megismerhetjük nagy vonalakban.
A jelentkezett párok a szervezőknek – és nekünk, vagy a TV-nek – elmondják addigi életüket, céljaikat (szereplőválogatásként). A pénzről szólnak a célok, természetesen, de a szervezők is újabb összegek „kaszálását" remélik ettől a versenytől is.
Pénz kell mindenáron, ehhez show kell mindenáron. A résztvevők mindannyian győzni jöttek – bár van, akinek a győzelmet már az jelentheti, hogy bemutathatják ott saját terméküket. Hiába táncverseny, mindenkinek külön sorsa van a „masszán" belül. A terhes anya (Dobos Réka – Majsai-Nyilas Tünde) aggódó párjával (Molnár Áron), akik Devecserből jöttek, kitűnő példát szolgáltatnak arra is, milyen stílusú aláfestő zenével, a konferanszié részéről milyen kísérő szöveggel mutatható be „tragédia" … miközben tudjuk, ténylegesen mekkora tragédia következett be ott a közelmúltban. Vagy a munka nélkül maradt színésznő, Somogyi Mimi (Járó Zsuzsa), akinek jómozgású partnerét (Kis G. Patrikot Telekes Péter játssza) – és nem őt, aki ajánlkozik – szerződteti le a táncversenyt meglátogató külföldön élő filmproducer – nem feltétlenül csak szerepre. A világot látott Popeye sorsa sem közömbös (Hegedűs D. Géza), akinek eredeti partnere – a könyvelője (Hegyi Barbara) – hamarabb kidől, így ő is „partnert vált". Ezzel nincs tehát egyedül, így még ezzel is színesedik a „kavalkád". Ahogy telnek a hetek, egyre többen esnek ki, egyre gyilkosabb a verseny – legalábbis ezt szeretnék nekünk megmutatni. A kétóránkénti rövid szünetekben is lényeges dolgok történnek – azon túl, hogy az éktelen tülkölésre hirtelen megjelennek hátul a mobil WC-ék szép sorjában egymás mellett, előttük pedig a kerekeken guruló ágyak –, szerelmek, partnercserék, civódások-verekedések. A konferanszié – hátul fenn, saját „lakosztályában" – gyerekével beszél talán Skype-on, azután éppen Glóriával pásztoróráznak… miközben a színésznő Glória partnerével teszi ugyanezt az egyik mobil WC-zuhanyozóban. Amik előtt egyébként mindig sorba kell állni.
Megjelennek szponzorok, magyar módra – kevés felajánlható miegymással, de mégis több a semminél az a valami. És megjelenik rajongó is, Bihariné (Kútvölgyi Erzsébet), aki Robira, és csak őrá veti rajongó szemeit.
Többször van „derby", gyilkos „menetelés" – az utolsó pár esik ki. Vagy mégsem az utolsó, hanem akiről úgy döntenek a szervezők. Az egyik ilyen derby után hal meg hirtelen Popeye, aki pedig egészen jól bírta a versenyt addig, az átlagosnál idősebb kora ellenére. Halálát persze, jellemzően, igyekeznek eltusolni. Kiváló partnere, Bolgár Gyöngyi (Hegyi Barbara) korábbi kiesése is emlékezetes perceket hoz.
Szőcs Artur hol hátul, fenn, a zenekarral énekel, hol előrejön, le a „parkettre". És énekel, jót és mindenfélét. Magyart. Bánk bán áriáját azonban speciel nem ő énekli, hanem a világítóruha-termékbemutató páros, Hídvégi Bözsi (Börcsök Enikő) és vállalkozó vőlegénye, Petneházi Elek (Mészáros Máté), meglepően jól. De mivel ez egy show-műsor alapvetően, nevetésbe megy át a dolog a sötétben világítós magyaros-motívumos-csicsás ruhadarabokkal (és a sötétben esik ki Bözsi).
Sokféle táncot látunk. Lagymatagot és fergetegest, imitáltat és „igazit", tangót és keringőt és rock and rollt és még „sok más"-t. A maguk helyén és jellemzően, minden pár a maga módján „járja". Ez önmagában is bravúr. És „strapás". Ezt tetézi meg szinte minden pár saját „szólótánca", egyéni produkciója, számunkra kiszámíthatatlan időpontban. Ilyen például Hegedűs D. Géza „tánca" egy óriási léggömbbel a fején.
És itt van, előttünk Glória – piros ruhájában, szókimondásával, enyhe depressziójával, amit megállapít róla Robi. Aki szereti is a lányt, meg nem is, másképpen talán, mint egy szerelmes, vagy másképpen is. Igyekszik megérteni. „Partnerváltásuk" után a lány siet Robi segítségére, nehogy kidőljön, ő viszi a zuhanyozóba… Glória helyteleníti – enyhén szólva – azt is, hogy Dobos Réka terhesen veszt részt a versenyben, de azt is, hogy egyáltalán ebbe az ilyen-olyan rémes életbe kíván gyereket szülni. Mert ő nem akar itt élni, sőt, igazából – a végefelé – egyáltalán nem akar élni.
Nagyon konkrét dolog történik hirtelenjében: a már megint ott tébláboló Bihariné váratlanul, csak úgy – meghal. Lövéstől, véletlenül a biztonsági őr pisztolyától, ami aztán csak úgy, hirtelen, „a nagy kavarodásban" el is tűnik. A versenynek hipp-hopp vége, a megmaradt 5 pár között elosztják a 10 millió – fennmaradt részét. Ami nem túl sok, természetesen. Csalódnak a szervezők is, ők sem így képzelték, de még inkább csalódnak a résztvevők, bár közülük amúgy csak egy nyerhetett volna… feltehetően ő sem a teljes összeget. Ez viszont nem csak magyar „módi".
És Glória lép. Végképp elege van nemcsak hazánkból, hanem az élet egészéből. Külföldre nem tud, nem érdemes menni ennyi pénzből. És nála van a pisztoly.
Valahogy gyanúsan könnyen veszi rá Robit, hogy ő húzza meg a ravaszt. Mert Robi gyerekkori élménye volt a nagyapja szeretett lovának halála, amikor a nagyapa húzta meg a puska ravaszát. Ezt elmondja nekünk csak úgy. Ennyi, nem is kell több. Neki, úgy látszik, nem.
A darab és az előadás egésze „gyilkos". A nézőtéren a táncra, a váltakozó színekre, a zajokra, a párbeszédek különös stílusára, a folytonos mozgásra figyelünk. Itt-ott érzelmekre – Glória erotikus táncára csak Rokinak, Bihariné ügyetlenkedő kényeztetésre, arra, vajon mikor ki fog mégiscsak kiesni, ki hogyan küzd a bennmaradásért a kimerülésben – aztán mindez szép lassan leülepszik, és képesek leszünk gondolkodni is. Nem biztos, hogy Glória „megoldása" a lehetséges legjobb megoldás. Arról nem is beszélve, hogy ezzel gyilkossá teszi Robit, még ha ő nem is érzi magát annak – ami még egy csavar a történetben.
De talán néha meggondoljuk, mi az igazi ára egy show-nak, van-e „ingyenvacsora" az életben?
Ehhez a rendező, Eszenyi Enikő szinte az egész társulatot felvonultatja. Sokuk nevét sem említettem még (további párok: Réti Adrienn—Nagy Dániel Viktor e.h, Herczeg Adrienn—Gyuriska János/Géczi Zoltán, Péter Kata—Józan László, Igó Éva—Kerekes József, Varga Klári—Rétfalvi Tamás, Hekler Melinda e.h —Ágoston Péter e.h; Dengyel Iván, Bodor Böbe, Viszt Attila, Fórizs Barbara). Igó Éva és Börcsök Enikő két szerepben játszanak, jellemző, hogy mind a terhes anyát, mind a kiskorú lányt „telefonhívásokra" elengedik az erénycsősz asszonyságok… (És persze jellemző a kiskorú lány előtörténete is.) És színpadra lép néhány percre Lázár Egon és Gyimesi Pálma is, no meg a Vígszínház műszaki munkatársai.
Külön érdekességei az előadásnak a vetített képek hátul fenn, a színészekről. Különös hangulatú képek fekve, vagy mozgásban, alig felöltözve. Látszólag nincs közük a színen zajló eseményekhez. De mégis bennünk maradnak, ahogy néhány pillantást vetük rájuk. A legvégén pedig valamennyi színész szintén alig-felöltözve egy óriási tablón jelenik meg, ahogyan több szinten, valamiféle gerendákon állva a háttérben betöltik a színpad hátsó falát. Majd leereszkedve felöltöznek ott, a színen, a megérdemelt ovációs tapshoz.
Jellemző a rendezés, az előadás mozgalmasságára, hogy ügyelőből is három van (Héjj János, Wiesmeyer Erik, Kuti László). Koreográfus: Duda Éva. Hangszerelés: Dinyés Dániel. Díszlet: Füzér Anni, jelmez: Bartha Andrea.
Mint hirdetik: a színpadi változatot készítette a Vígszínház.
Györgypál Katalin
