Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

A TANÍTÓNŐ

SZÍNHÁZ

A TANÍTÓNŐ

Nemzeti Színház

A színlap a „falusi életképek" megjelöléssel hirdeti az előadást, ami laza összefüggést sejtet a jelenetek között, holott az eredeti szövegben „falusi életkép" szerepelt – így helyes –, hisz Bródy egyetlen mag köré fonta a cselekményt 1908-ban.

A díszlet szalmabálákból építkezik, amit itt-ott mésszel fröcsköltek be, néhány szalmakocka „jelzésként" kifeszítve díszlik a levegőben. (Díszlet: Khell Zsolt.) A falusi szereplők jönnek-mennek a kocsmába, vagy onnét el, mert a kocsmáros a „főúrként" tisztelt plébános atyával kártyázik. A kutyaugatást emberi hang imitálja, a cigányok muzsikálnak. Molnár Piroska bejön és felolvas egy könyvből, amolyan ismeretterjesztést hallunk a faluról, a munkálatokról. Egy darabig a zsinórpadlásról lóg le palatábla, azon a mai közönség számára már idegen kifejezések magyarázatai jelennek meg. Aztán amikor megérkezik Tóth Flóra, hogy tanítónői álláshelyét elfoglalja, a táblai magyarázat mindinkább a cselekménynek adja át a helyet.

Novák Eszter rendező kissé szkeptikus volt a tekintetben, hogy Bródy Sándor „falusi életképei" megállnak-e a lábukon önmagukban. Úgy gondolta, inkább mankókat állít be, biztos, ami biztos, ha nem értenék, ő hozzásegíti a nézőt a rá váró élmény kellő átéléséhez. Ezek a segédeszközök azonban csak az első részben jelennek meg, a másodikban a tárgyalást, illetve annak karikatúráját láthatjuk. Az iskolaszék a káplán vezényletével boszorkányt üldöz, Flórát el akarják veszejteni helytelen tanítási elveiért, de főként erkölcstelenségért, csak mert nem enged senki udvarlásának. Az iskolaszék tagjai szemben a közönséggel magasított széken ülnek, amikor nem vádolnak, akkor két pofára zabálnak. Legvérmesebb a káplán és a szolgabíró, akik előtte szerelmi ajánlatot tettek Flórának és kikosaraztattak. A harmadik részben az iszákos dúvad „Esvány" (ifjú Nagy), és szüleinek felsülése dominál, majd Flóra ítélőképessége, józan okossága kikerüli a neki állított csapdákat, és győz!

Vehetjük úgy is, hogy a rendező a három felvonást háromféleképpen rendezte meg (népnevelés – szatíra – melodráma), de úgy is vehetjük, hogy míg az első rész elbírta az idegen szöveg betoldását, a második a tárgyalás karikatúráját, addig a harmadik rész már önállóan is megállt a lábán. Igazából az egész színdarab megáll a saját lábán, nincs szüksége pótlékokra. A falusi életforma és az egyedi sajátosságok mögött végig ott van az általános emberi mondanivaló. Az elmúlt százhúsz év alatt a környülállások ugyan megváltoztak, de a lényeg ugyanaz maradt: aki nem áll be a sorba, annak mennie kell. Flóra még győzedelmeskedik ezzel a magatartásával, mai napság még ez a győzelem is hiányzik a meghurcolt igazság mellől.

Az evésnek ad a rendező (Novák Eszter) különös hangsúlyt. A szerelmes Kató a tanítót etetné dosztig, így fejezvén ki a férfi iránti rajongását, de a tanító nem szereti se Katót, se a sok finomságot. A tárgyalás evésbe fullad, a kézzel való turkálás, az étel szájba rakása elidegenítő effektusként működik, míg a soká várt pogácsát kiejti a kezéből a többszörösen hoppon maradt fiatal tanító úr, akinek kiemelt szerep jutott az előadásban, ezt a megnőtt feladatot Hevér Gábor nagyszerűen oldja meg.

Beszélnek a jelmezek is (tervezője: Zeke Edit), a fekete díszmagyar (Öreg Nagyék), a jóságos plébános világos reverendája (Blaskó Péter), a kéjhölgy (Radnay Csilla) hiányos öltözete, ifjú Nagy világos frakkja a végjelenetben, és a tanítónő elegáns, de egyszerű szoknya-blúzos viseletei.

Igen találó volt a szerepkiosztás is egy kivétellel. Remek a Bodrogi Gyula és Molnár Piroska házaspár, a Katót játszó Mészáros Piroska, a kántor-kocsmárost hozó Szarvas József, a sírós és érzelgős főúr, Blaskó Péter. A káplánt játszó Znamenák István és a szolgabírót alakító Mátyássy Bence kicsit túl is lő a célon, elragadja őket a szerepbeli rosszindulat. Elhibázottnak, tévedésnek tartom Nagy Zsolt kiválasztását az ifjú Nagy szerepére. Külső okok is hátrányára vannak, így alacsony termete nem szerencsés, de nem ez a fő baj, inkább erőtlen volta, rossz artikulációja, kissé önbizalomhiányos játéka kifogásolható. Mert hiába játssza el demizsont a szájára borítva az alkoholistát, nem hisszük el.

Szilágyi Csenge (e.h.) finom jelenség Tóth Flóraként, hangja, mozgása, magabiztos játéka egyéniséget rejt, hiteles, ígéretes színésznőnek mondanám, gratulálunk a debütáláshoz!

Budapest, 2012. március 14.
Földesdy Gabriella

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©