A kissé infantilis cím természetesen a
fordítói fantázia szüleménye
(fordító: Kovács Krisztina), hisz Nina
Raine színdarabjának eredeti címe
„Törzsek" (Tribes) volt. Ezt viszont mi nem
értjük, nyilván az angol anyanyelvűek tudják,
hogyan kapcsolódik a siket fiú sorsához ez a
cím. A külföldi bemutatók közül a
Pesti Színházé az elsőség, a decemberi
bemutatóra eljött a csinos írónő is.
A „Billy világa" tulajdonképpen a
címszereplőt és kapcsolatait akarja jelenteni, hogyan
boldogul a fogyatékkal élő fiú a hozzá
közel állók, a munka, a társkeresés,
az érzelmi élet terén. A színdarab
megpróbál átfogó képet adni
mindezekről, végül mindebből épkézláb
dolog sül ki, de azért maradnak kérdéseink
bőven.
Billy, a siketen született fiú családja
dekadens értelmiségi család, apja nyelvész,
aki épp japánul tanul az internet
segítségével, és elviselhetetlenül
trágáran beszél, gyerekei idegesítik,
szeretné, ha mindegyik elköltözne. Anyja igazi
tyúkanyó, csakhogy ő is értelmiségi,
regényeket ír, és mindig aggódik
három gyermekéért. Bátyja Daniel –
szintén az obszcén fajtájából
– épp doktorit ír, szakított színes
barátnőjével, majd magányossága miatt
gyerekkori dadogása visszatér. Húga Jenny, ő igazi
mai lány, mert énekesi ambíciói vannak,
irigységgel tekint mindenki más sikerére,
társkapcsolatra vágyik, de ez sem sikerül neki,
azért van önkritikája, ami nagyon emberivé
teszi.
Ebbe a családba született bele Billy siketen,
családja úgy nevelte, hogy ne is érezze, hogy ő
más, mint a többiek, nem tanították meg a
jelelésre (siketek jelbeszéde), inkább megtanult
szájról olvasni és torz hangon artikulálni
beszéd gyanánt. Látszólag jól
érzi magát, mindenki szereti,
nélkülözhetetlen tagja a családnak, ő a
„legnormálisabb", ami a viselkedési formákat
illeti. A nagy családi összeröffenések
idején hiába érdeklődik, miről is van szó,
felületesen adnak magyarázatot
kérdésére, ez elkeseríti. A dolog akkor
válik kritikussá, amikor szerelmes lesz Sylviába,
a lányt bemutatja a családnak, akik
türelmetlenségükkel
sírógörcsöt váltanak ki a
lányból. Sylvia egy olyan közbülső
személyt testesít meg, aki hallónak
született, megtanult jelelni, és a történet
idején kezdi elveszteni fokozatosan a hallását.
Billyvel való kapcsolata remekül indul, majd félelem
fogja el, hogy leragad a siketek világában, el akar
távolodni tőle (Danielt nézte ki, mint
menekülést), de ez nem sikerül.
A történet valójában három
szálon fut, és ez nem tesz jót neki, mert
szétzilálja a központi irányvonalat.
Elég lett volna végigvinni Billy
problémáját, a lázadását,
amikor a családját készteti arra, hogy
végre rá figyeljenek, tanulják meg ők is ezt a
metanyelvet. A kérdés, hogy kinek mennyire kell
alkalmazkodni a másikhoz? Ez elég probléma, nem
kellett volna a habókos család tagjainak egyedi
őrültségeit is bemutatni, és még a Billy
rendőrségi munkájának
problémáját is érinteni (bűnözők
videó felvételein szájról olvassa le, mit
mondanak), amelyből kiderül, hogy sokszor ő maga találja ki
a szöveget, és lebuktatja a bűnözőket akkor is, ha
nincs terhelő adat ellenük. A három szál
végül elsorvad, nagy
„örömódába" torkollik a befejezés,
a rendező (Szőcs Artur) mindezt hiánytalanul
színre viszi, nem kérdőjelezi meg a boldog véget.
Díszletként a ház nappalija szolgál,
egyetlen színváltozás van, ami sutára
sikeredik (díszlet és jelmez: Lisztopád
Krisztina). A jelmezek egy turkáló bokszaiból
is előkerülhettek volna, annyira gyűröttek,
hétköznapiak.
A színészi alakítások sokat
javítanak a dramaturgia gyengeségein. Telekes
Péter Billyje telitalálat erre a szerepre, a
megtévesztésig valódi siket. Hegedűs D.
Géza kiválóan játssza a nagyképű
„trendi" apát és tudóst, Pap Vera
önfeláldozó, kissé komikus anyaként
remekel, Géczi Zoltán és Péter
Kata Billy testvéreiként küzdenek a rájuk
erőltetett sok konfliktussal. Bata Éva játssza
Sylviát, alakítása kellemes csalódás
számomra, eddigi szerepeiben nem győzött meg kiugró
tehetségéről, most azonban magabiztosan hozza a
fogyatékkal élők és egészségesek
közti közvetítő figurát. Az előadás
meghitt két perce, amikor egy Milton-verset ad elő
jeleléssel.
Az előadást jelnyelvi tolmács közvetíti
a nézőtéren ülő siketek számára, ami
nem könnyű feladat, mert a szereplők is jelelnek időnként.
A tolmács Nagy Adrienne.
Földesdy Gabriella
Megjelent: Kláris, 12/4.
szám
