A Veszprémi Petőfi Színház az 50. jubileumi
évad alkalmából kitűnő darabok színpadra
állításával kívánja
közönségét meglepni. Így volt ez Jane
Austen klasszikusával is, amely először került
Magyarországon színpadi bemutatásra. A hazai
közönség korábban kizárólag
regény formájában vagy filmes
feldolgozásból ismerhette ezt a történetet.
Az első magyarországi rendezés Valló
Péter Kossuth-díjas rendező nevéhez fűződik. A
regényt Deres Péter adaptálta
színpadra Borbás Mária
fordítása alapján.
Történetvezetését tekintve a
híres 1995-ös filmfeldolgozást veszi alapul, ahol a
filmkészítők ügyes megoldásként, a
regénytől eltérő módon egy rövidebb
változatot alkalmaztak. Valló Péter érdeme,
hogy ezt választotta. A szöveg csak néhol
került átírásra, leginkább komikus
helyzetek beillesztésével, amellyel az alkotók a
vígjáték vonalát
kívánták erősíteni. A rendező rendszeresen
részt vesz a díszlettervezésben is. Nem volt ez
másképpen most sem, amikor
újításként hatalmas kivetítőket
helyezett a színpadra azzal a céllal, hogy a
különböző helyszíneken
játszódó jelenetek megfelelő
elválasztással kerüljenek a nézők elé.
Érdekesség, hogy a vásznakon felismerhető
képek a kor festőitől lettek összeválogatva. Sajnos
nem minden esetben sikerült összhangba hozni a
szövegkörnyezettel. Ez a fajta vizuális
élmény több ponton is rontott az előadás
minőségén. A színpad további elemei viszont
az ötletességről tanúskodtak. Ilyen volt a
füves táj, amely ülőhelyként és
dombként is funkcionált. Az előadást végig
kísérő zene pedig tökéletesen illett az
elénk táruló látványhoz és a
színészek jelmezeihez.
Az Austen-regény aktualitása abban rejlik, hogy a
párválasztás nehézségeit
kívánja előtérbe helyezni. Ez a probléma
már a 19. század eleji Angliában is
érezhető volt. A történet
középpontjában két ellentétes jellemű
nővér áll: Elinor, aki mindig higgadt, megfontolt
és Marianne, aki nem gondolkodik, csak az érzelmei
vezérlik. A nehézségek akkor érkeznek meg
életükbe, amikor apjuk elvesztését
követően egy kis házba kénytelenek
költözni, kevés jövedelemmel és még
kevesebb eséllyel egy jó házasság
megkötésére. Elinor szerepében Kéri
Kittyt láthatjuk, aki tökéletesen azonosul
karakterével. Játékával a színdarab
legjobb alakítását kapjuk. Erkölcsi
nagyságát mutatja, hogy képes volna feladni a
boldogságot csak azért, mert szerelme családja nem
fogadná el jelenlétét. A lány ugyanis nem
rendelkezik megfelelő anyagi háttérrel, amely Edward
Ferrars (Oberfrank Pál) családja
számára elfogadható volna. Közös
jeleneteikben egy valódi szerelem kibontakozásának
lehetünk tanúi. Oberfrank Pál kifogástalanul
alakítja a magába zárkózó,
félszeg és nehezen beszélő figurát, akiben
ennek ellenére Kéri Kitty képes felismerni az
ideális társat.
Marianne (Trokán Anna) egészen más
utat jár be, ő ugyanis képtelen észrevenni a
valódi közeledést és az ezzel
járó tiszta szerelmet. Elképzel magának egy
férfit, aki hozzá hasonló
érdeklődéssel rendelkezik, de nem gondol az esetleges
csalódásokra. Így történhet meg vele,
hogy amikor megismeri John Willoughbyt (Sághy Tamás),
nem feltételezi, hogy egy szélhámosba lesz
szerelmes, aki miatt még sokat fog szenvedni. Elragadják
az érzelmei, csak a boldog jövőt látja maga előtt
egy olyan partner mellett, akiről mindig is álmodott. Sajnos
közös színpadi jeleneteik nem adják vissza a
regényből ismert nagy szerelmet. Egyikük esetében
sem tapasztalhatók hatalmas érzelmek. Sághy
Tamás játékából elmarad a
sármőr megformálása, nehéz neki elhinni,
hogy szerelmes lett a fiatalabb Dashwood-lányba, de az
ellenszenves figurát jól alakítja. Trokán
Anna esetében a lelki fejlődés csak részben
valósul meg. Játékából
hiányzik a kezdetben érzelmeken alapuló, majd
értelemmé változó személyiség
bemutatása. Brandon ezredes (Szalma Tamás)
végig reménytelenül szerelmes a lányba, de
úriemberhez méltóan fogadja
elutasítását. Amikor Marianne rájön
Willoughby valódi személyiségére, majd
kilábal a férfi okozta csalódásból,
már más szemmel tekint az ezredesre. Szalma Tamás
végtelenül udvarias karakterként tűnik fel,
viselkedésében elengedhetetlen az empátia
mások iránt. A történet
szempontjából még kulcsfigura Mrs. Jennings (Bajcsay
Mária), aki egy kerítőnőt alakít. Ő szereti
mások életét kézben tartani. A karaktere
szerethető, és játékában fontos szerep jut
a humornak. A nővérek testvéreként John Dashwood (Kőrösi
Csaba) mutatkozik be. Vele kapcsolatban egy érzékeny,
kissé eszelős figura rajzolódik ki előttünk. A
vidéki földesúr szerepére jó
választás volt. A felesége és a közte
lévő jellembeli ellentét komikus helyzetekben
oldódik fel. Mrs. John Dashwood (Juhász Róza)
szerepét sokszor túljátssza, a
férjén uralkodó nőként ismerhető meg. Egy
mellékszereplő alakítása emelkedik ki még a
mezőnyből, a Sir John Middleton megformálójaként
látható Nyirkó István, aki
végig harsány, felszínes karakterként hűen
tükrözi a korszakot.
A színdarab Kéri Kitty és Oberfrank
Pál játéka miatt marad emlékezetes, a
regény velük életre kel. Az előadás
könnyed szórakozást ígér, sok-sok
vígjátéki elemmel, felnagyítva a
különböző személyiségekben
tapasztalható jellemhibákkal.
Barta Magdolna
(Megjelent a Kláris 12/3.
számában)
