Molnár Ferenc színpadi művei közül a Liliom a leginkább szívhez szóló, lírai, erősen „könnyfacsarásra" játszó darab. Alcíme is azt mutatja (külvárosi legenda), hogy ez esetben nem könnyed poéndramaturgiára épített vígjátékról van szó. A történet főhőse Závodszky Endre hintáslegény, de mindenki csak Liliomnak hívja, vagány, jóképű, léha alak, ám a nők bálványa; még főnöknője, Muskátné is szerelmes belé. Amúgy nincs semmi vagyona, kis pénzét általában elherdálja, szóval egy lump alak. De minden megváltozik, mihelyst megismerkedik Zeller Julival, aki cseléd egy polgárcsaládnál, szintén nincs semmije, és a „hülyeségig" becsületes. Juli beleszeret Liliomba, ami meghatározza mindazt, ami vele s körülötte történik.
A fiatal pár összeköltözik egy kölcsönkapott szobába, Muskátné felmond Liliomnak, aki elveszti lába alól a talajt. Nincs kereső foglalkozása, nem tudja Julit eltartani, kártyával, kisebb lopásokkal próbálkozik, rossz szelleme, Ficsúr beleviszi egy rablásba. Juli ekkor már gyereket vár, Liliom durva vele, fel is pofozza, keményen beszél vele, a lány mégis kitart mellette. Liliom öngyilkossággal menekül ki a helyzetből. A történet innét kezdve válik furcsává, hisz a mennyországbeli ítélőszéket látjuk, amint kirója a büntetést az oda kerülőkre. Liliom 16 évnyi vezeklés után visszajöhet a földre, hogy jóvátegye régi bűnét. Ez az a pont, ahol a történet végleg édesbússá válhat és giccsbe fulladhat. Az amerikai bemutatók, a színdarabból készült film vagy musical éltek is ezzel a lehetőséggel. A jelenlegi rendezés megpróbálja ezt elkerülni.
A Pesti Magyar Színházban Guelmino Sándor rendező a poézisre tette a hangsúlyt. A színpad három elemből áll, a fahasábokból álló kerítés alkotja a hátteret, baloldalon áll egy pad, jobbra pedig egy forgós körhinta, ami szimbolizálja a fiatalok lakását, egyszerre asztal, szekrény, szék, komód, házi tűzhely. Szerepet kap egy másik, a zsinórpadlásról leeresztett lengőhinta pár is, amikor Juli és Liliom beleszeretnek egymásba, beülnek a hintába egymással szembe, hogy kirepüljenek ebből a világból egy elképzelt, vágyott messzeségbe, ez az est legszebb jelenete. (Díszlet: Csanádi Judit, jelmez: Kárpáti Enikő.)
A rendezés minden erőlködés nélkül eléri, hogy a külvárosi legenda szenvedélyes módon hasson ránk: elhisszük, hogy Juli annyira szereti ezt a lump Liliomot, hogy halála után sem kell neki más férfi soha többé. Ehhez segít hozzá a Julit játszó Balsai Noémi elfogulatlan, bájos, ártatlan figurája, aki légiesen törékeny ebben a szerepben. Gémes Antos Liliomja a megszokott vagány macsót hozza. Soltész Bözse töltött galamb Marija kedvesen játssza az őszintét Juli barátnőjeként. Új szerepkörben láthatjuk a Muskátnét alakító Kubik Annát, kellően frivol és kéjsóvár. Ugyanígy meglepő Hámori Ildikó szürke környezetébe beolvadó Hollundernéja. Pál András Ficsúr szerepében kissé idegennek hat a többiek mellett.
Földesdy Gabriella
Megjelent: Kláris, 2010/6.
