Szabó Magda Kossuth-díjas írónő színművei nem ismeretlenek a színházba járók számára.
Szabó Magda-Bereményi Géza közös munkáját a Pesti Magyar Színház változatát Pinczés István, egyben a rendező is, készítette el. A zsúfolásig megtelt
színházteremben a sötétséggel hatalmas csend telepedett a falak közé. Majd földöntúli hangok, háború körüli,
utáni zenei bejátszások. Sejtelmes minden a színpadi légtér körül, mintha szellemek járnának. S két alak
körvonalazódik. Nő és férfi. Majd a teljes fényben egy lakás, az ablak előtt írógép. Az írógépasztalhoz áll
a két alak… Férfi föl a lépcsőn, s az utcai ajtón át egy férfi könyveket cipel és elejti a könyveket… S a
cselekmény sorozat folytatódik. Az elegáns, csinos hölgy Molnár Magda írónő, aki egyben tanárnő is. Férje a
professzor, aki szintén ír, könyvei jelentek meg, új lakásba, Óbudára költözve most rendezik be a lakásukat.
A szomszédok igyekeznek a közelükbe férkőzni, s mindenről szeretnének tudni, úgy, mint a régi lakókról. S a
barátságot, a jó kapcsolatot keresve, mégis egymásra is kígyót-békát mondogatnak. Főleg a magányos mindenes:
a bejárónő, takarítónő, utcaseprő, szóval minden munkát elvállaló Emerenc lesz célpont. Emerenc, aki egy
bizonyos ajtót soha, senkinek sem nyit ki, és a szomszédok mindenféle pletykát híresztelnek róla. Molnár
Anna írónő mégis őt szemeli ki házvezetőnőnek. Kiderül, hogy mindketten az Alföldön születtek. Debrecen
közös emlékeket táplál mindkettőjükben. Az írónő sikeres lesz, Emerenc egyre jobban megszereti, s egy
bizalmas percben elárulja titkát: hogyan mentette meg a zsidó család csecsemőjét, azt hazudta, hogy a saját
gyermeke, ami miatt Édesapja kitagadta. Abban az időben a zabigyerek egy tisztességes családban nagy bűn
volt. Az írónővel megíratja a végrendeletét. Az írónő lakásán Amerikából hazalátogató vendéget várt, de a
vendég nem érkezett meg. Depresszióssá lesz a hangulata. Emerenc ettől fogva megváltozott, zárkózott lesz,
és bizalmatlanná válik. A cicáival együtt bezárkózik, mindent elhanyagol. Az utca lakói és az írónő is
aggódik… Emerencet csellel kórházba viszik, a lakást fertőtlenítik, a cicák elszélednek, elpusztulnak… A
kórházban a kegyes hazugságok után még jobban depressziós lesz. Meghal, és a lakást Brodarics úr kapja meg.
Ide érkezik meg Amerikából Gossman Éva, Emerenc nevelt gyermekének leánya. Döbbenet ül az arcára. Az
írónővel csak emlékezni tudnak Emerencre, aki az elsötétített színpadi térben egy kripta – mert kriptára
gyűjtötte a pénzt – közepén ül, s végleg bezárul Az ajtó. Ezzel lezárul a Szabó Magda történet is. Az ajtó,
ami mögött a zsidó családtól átmentett bútorok, értékek voltak, a múlt, amibe bezárkózott Emerenc egyszerű
emberi mivolta… Az ajtó, ami mindet eltakart, mindent kirekesztett…
Szabó Magda nagyon precízen, minden részletre gondolva írta meg ezt a ma is érdekfeszítő színművet. Gondolom, még Bereményi Géza is, és a rendező is finomított a szövegen, a részletek érvényesülésének kidolgozásában. A színpad is nagyon ötletesen volt kialakítva, főleg a fogószínpaddal a kórházi kórterem megjelenítése kitűnő volt. A közönség számára hiteles helyszínt varázsoltak a színpadra. A zenei bejátszások az ötvenes évek korzenei szellemiségének, hangulatának ideillőek voltak. A munkásmozgalmi dalokkal együtt… Végig érzékelni lehetett az akkori kor életvitelét, az öltözéket, a viselkedést, az egyszerű ember puritánságát… S ellentétes volt az írónő gazdagságát kimutató lakása, s dicsekvés az ezüst evőkészlettel is…
Sok apró részlet hozzájárult a színmű vastapsos sikeréhez, s talán ötször, hatszor tapsolták vissza a színészeket, akik végi kitűnően játszottak. Megérdemlik a felsorolást, a fontosabb szerepet játszó színészek kiemelését: Emerenc Csernus Mariann volt, aki kitűnően játszotta a szerepét. Molnár Anna írónőt Moór Marianna játszotta kiemelkedően. Férje, a professzor Székely Imre is kitűnően játszott. Az alezredes, Fülöp Zsigmond is, de ugyanígy Avar István, a főorvos is, és még sorolhatom a színészek nevét: Tóth Éva, aki Polett volt, Tahi József, az unokaöccs, aki az elején kétbalkezesen ejtette el a könyveket, Bokor Ildikó Sutu, Brodarics úr Huszár László volt, a riporter, Botár Endre és az amerikai rokon, Grossman Éva, Bánfi Kata játszotta a csinos hölgy szerepét. Az Emberek és árnyak szerepét a Pesti Magyar Színiakadémia növendékei alakították.
A rendező: Pinczés István nagyon ötletesen rendezte meg e darabot. A közönség a produkciót, a színmű előadását vastapssal jutalmazta.
Kanizsa József
Megjelent: Kláris, 2010/4.
