Kláris
Kláris
Főoldal Hírek Korábbi számaink Színházi kritikák Rólunk Élhető Világ Kapcsolat

DILETTÁNSOK

Színházi kritikák

Katona József Színház

DILETTÁNSOK

Amikor Flaubert megírta híressé vált regényeit nagy vidéki magányában, ráadásként örökül hagyta élettapasztalatának sűrítményét, a „Bouvard és Pécuchet"-t. A franciául nem tudók számára kimondhatatlan két vezetéknévből az átdolgozó és a dramaturg (Forgách András, Boronkay Soma) egy összefoglaló nevet adott címként – Dilettánsok –, ami a mindenbe belefogók, de semmihez sem értők szinonimájaként használatos szó évtizedek óta. Régebben és/vagy eredetileg pozitív értelemben jelentette a tehetséges műkedvelőt. A regény ez idáig szépirodalmi ínyencek olvasmánya volt, azonban, mint oly sok más prózai művet, valamely aktualitása miatt felfedezték a színpadnak.

Egyes tanulmányok felvetik azt a lehetőséget, hogy a flaubert-i alapötlet kétféle módon értelmezhető: két főhősünk a kor áldozata, nem értik meg erőfeszítéseiket, tudományuk pechsorozatok következménye, a világ hálátlanságától szenvednek. Másik magyarázat szerint nevetségesen hülyék, akiket megérdemelten gúnyol ki a környezetük, képtelenek felfogni, hogy amit művelnek, értelmetlen és kudarcra ítélt. Az olvasat – Tóth Árpád nagyszerű fordítása – inkább a második variációt támasztja alá, pont a fergeteges komédia lehetősége teremtette meg az adaptáció lehetőségét.

Ascher Tamás rendező úgy vitte színpadra az 1840-es, 1850-es években játszódó történetet, hogy az nagyjából megmaradjon saját közegében, de egyértelmű legyen a mai kor számára szánt mondanivalója is. A színpadkép a két agglegény lakása lenne, de az az érzésünk, hogy mindig a fészerben vagyunk, a felhalmozott lomok között (díszlet: Khell Zsolt). A két főhős és a mellékszereplők (polgármester, doktor, bérlő, jegyző, csendőr, szobalány, plébános, tanító, fűszeres, házvezetőnő) közötti konfliktusok kísértetiesen leképezik jelenkori mindennapjaink összetűzéseit. Bouvard és Pécuchet akármit csinál a faluban – saját vagyonukból élnek –, belekötnek a szomszédok, csak azzal foglalkoznak, milyen hasznot húzhatnak a számukra érthetetlen két csodabogárból. Az ingyenélés, vagyonszerzés, rágalmazás, a másik végletekig való kihasználása, politikai önérdek, demagógia fényes példái mind itt vannak előttünk. Az 1848-as francia forradalmi változások pontosan úgy változtatják meg a szereplők eredeti hovatartozását, szólamaik pálfordulását, mint az itthoni utóbbi húsz év pártosodása, a jelenkori köpönyegforgatás a pénz és hatalom érdekében. Remekül érvényesül a rendezésben a bűnbakkeresés módszerének alkalmazása – két hősünk lesz a bűnbak természetesen –, az egyház álszent magatartása, mert nem tud kiutat, megoldást adni híveinek. Nem marad más, csak a kaján káröröm és rosszindulat.

Miután Bouvard és Pécuchet mindenben csalódott, öngyilkosságra készülnek, hisz nem érdemes ilyen hazug világban élni. Berontanak a falubeliek, és kis híján meglincselik a semmiről sem tehető áldozatokat. E világon nincs hely számukra, egy megoldás maradt, egy másik bolygó…

Kitűnő alakításokra van lehetőség a darabban. Máté Gábor és Elek Ferenc fürdik a jobbnál jobb szituációkban, látszik, hogy maguk is élvezik a játékot, ami közben komollyá is válik időnként. A legjobb epizódalakítás Nagy Ervin polgármesterként, Pálos Hanna (e.h.) játéka ígéretes, mint gyengeelméjű Amélie, jó volt még Szirtes Ági, Ónodi Eszter, Fekete Ernő, Kovács Lehel. Szakács Györgyi jelmezei diszkrétek, belesimulnak a környezetbe, egyszerre korhűek és kortalanok.

Van egy kivételes pillanat az előadásban. A két „tudós" vendégeinek bemutatja a kertet, ekkor a szereplők lejönnek a színpadról a nézőtér elé, és mi, a nézők leszünk a kert, aminek csodáit bemutatják. Lélegzetvisszafojtva ülünk a meglepetéstől, egy pillanatra a kirakatban érezzük magunkat, mi is olyanok vagyunk, mint azok, akikről ez a keserű történet szól.

Földesdy Gabriella

Megjelent: Kláris, 2011/6.

♣    ♣    ♣
 
 
 
KLÁRIS irodalmi-kulturális folyóirat                                >>Impresszum<<                                Minden jog fenntartva!  ©