Élhető Világ Irodalmi kör, 2026. április 21.

                                        

A Kláris folyóirat 34. születésnapját, együtt a költészetnap megünneplésével és a Kláris-díjak átadásával április 21-én tartottuk szintén az Újpesti Könyvtár emeletén. Teltház volt, 32-en jöttünk össze vendégeinkkel. A rendezvény műsorvezetői Földesdy Gabriella és Györgypál Katalin voltak, megnyitotta Goldoványi Zoltán igazgató úr.

Képek itt nézhetők meg:

Nagy László (Könyvtár) felvételei

Csép Rózsa felvételei

Bevezetésként Csép Rózsa saját versét saját megzenésítésében hallhattuk "A Himnusz dallamára" címmel, máris megérdemelt sikert aratva.

Ezután Györgypál Katalin pár mondattal bevezette az ünnepséget, kiemelve a lap szellemiségének változatlanságát. A szöveg lejjebb olvasható.
Földesdy Gabriella olvasta fel a Kláris-díjazottak nevét az indoklással. A jelen lévő díjazottak nagy taps mellett átvették a borítékokat, fotók is készültek közben.
(Az idei Kláris-díjazottak névsora itt olvasható)

Katona Mária éneke következett a "Szép május"-ról.

Előbb a vidékről érkezett alkotóink felolvasásait hallhattuk:
Bartal Klári Székesfehérvárról néhány szóval bemutatkozott, majd klasszikus versét olvasta fel "Hajnal a Pilisben" címmel.
Borka Zsuzsanna szomorkás hangulatú tavaszi verse következett: "Lila akác".
Drotleff Zoltán: "Meghatódva", zenéről kórusról -- saját verséről szólt.
Fehér József: szeretet, hit, erő jelenik meg a "Hiszek a szavak erejében" c. versében, majd a "Miként verset mondasz" művét hallottuk.
Gyárfás Tamás Táncsics Mihályról írt méltató verse következett "Táncsics Mihály emlékezetére" címmel.
Korondi Rózsa: "Mérhetetlenül" c. versét olvasta fel, szerényen beszélt magáról, hamarosan nyugdíjba megy.
Kisimre Ferenc beszámolt röviden eddigi mozgalmas életéről -- Topolya, Újvidék, Szeged, Budapest -- közben Németország, Svédország (ösztöndíjak) --, rádiós és TV-és állásai, miközben írt is.
Pásztor János verseket és novellákat is ír, most a régi Tóalmásról szóló hosszabb, szép versét olvasta fel "Tóalmás, ahol én születtem" címmel.
Szakáli Anna versben megírt történetet olvasott fel találkozásairól Czigány Györggyel és Baranyi Ferenccel sok évvel ezelőtt, "Akkor is marad" címmel, majd rövidebb gondolatát "A költő"-ről. Eddig 19 kötete jelent meg, legutóbbi idén "Kővirág örök pecsét" címmel.
Budapesti díjazottaink következtek:
Dombrádi István, eredetileg szobrászművész, összes szobrát nemrég elajándékozta egy közgyűjteménynek. Verse: "Alkonycsendülésben" is tetszést aratott: hazaszeretet, aggódás a hazáért.
M. Jankó János: "Különös április", szerelem és hangulatos természetleírás.
Molnár Julianna a költészetnap tiszteletére a "Költő vagyok" c. versét olvasta fel, "vándor vagyok" -- mondhatnánk vándordalnak is.
Stancsics Erzsébet: "Az Idő" c. verse -- a szó él tovább a szívben.
Tornai Xénia: tanított a Covid járványig, azóta ír verset. Mivel József Attila is fordítani kezdte Dantét, ezért most saját hosszabb versét olvasta fel "Miként Vergilius" címmel, amely a nem könnyen érthető művek közé tartozik.

Katona Mária éneke következett: Radnóti-Ránki: "Két karodban".

További felolvasások:
Legelőször Tóth Éva olvasta fel József Attila "Az a szép régi asszony" c. versét.
Salánki Anikó magáról szólt pár szót, Mezőtúron fogadta a szegedi alkotócsapatot 3 napra, amit ő maga szervezett, majd egyik rövid "Reggeli gondolat"-át olvasta fel a szokott reggeli sétája közben történtekről.
Halász Erzsébettől a "Költészetnap" című versét hallottuk.
A. Bak Péter festőművész az utóbbi hónap sikereit sorolta nekünk: Nyergesújfalun életmű kiállítását meghosszabbították, Lábatlanon 6 vármegyei festők tárlatát rendezték, Sz. Mákos Margit kiállítását ő fogja megnyitni, Esztergomban a muravidéki fotósok kiállítása lesz, amelyen ő is szerepel, korábban sokat fotózott ő maga is. Emellett ősszel édesapja. B. Bak János emlékkiállítására is sor kerül.
Ágoston Zsolt verset olvasott fel: "Faragott fejfák", természetesen Erdély.
Szedő Tibor: "Bolondsággal átitatva" c. érdekes verse következett.
V. Nagy Ágnes humoros történetét hallhattuk "Orvosra várva" címmel.
Balázs Erzsébet tavaszi verse egy üvegfestő művéhez: "Gólyacsalád".
Mándy Gábor: "Egy hűtlen férj vallomása" c. kissé ironikus novelláját hallhattuk, aki lelki társat talált a kolléganőjében.
Ismét szót kaptak a résztvevők:

Pásztor János: saját életútjáról szólt, kislánya miatt kezdett verset írni, már sok antológiában szerepel, online kötete 2023-ban jelent meg. Hallhattuk azt a bizonyos kislánya-feladatot: "A bohóc és a varázsló", unokája olvasta fel nekünk.
Csép Rózsa sokféle műfajban alkot, most szép versét hallhattuk a magyarságról "Szavak nélkül" címmel.
Drotleff Zoltán szintén életéről beszélt nekünk, 70 évesen kezdett írni, azóta 17 kötete jelent meg, most emlékversét olvasta fel -- Erdély, majd Hűvösvölgy -- "Hajdanán címmel.
Molnár Julianna szintén magáról is szólt, majd a "Magyar nyelv ereje" c. kifejező verse következett.
Katona Mária tavaszköszöntő énekét hallhattuk.

Gyárfás Tamás verse a hiányról, keresésről szól "Ha visszatalálnék" címmel.
Dombrádi István: "Csendcsorgásban" c. verse, majd

Balázs Erzsébet: "Beszéd barátokhoz" c. életigenlő verse következett. 
Fehér József: "Írj egy szót, egy mondatot" -- költészet hatása fejeződik ki benne..
Szakáli Anna: "Szent István örökében" -- a hazaszeretetről, hazaépítésről szóló szép verse.
M. Jankó János: "Falusi tavasz" -- élet, állatok, gyerek...
Csép Rózsa versét is hallottuk: "Költészetem".
Végül együtt énekeltük a Kláris-kör régi dalát: "Tavaszi szél vizet áraszt".
Kellemes beszélgetéssel zárult ünnepi rendezvényünk.

***
Györgypál Katalintól a következő pár mondat hangzott el a Kláris utóbbi egy évéről:

Legelső számunk 1992 áprilisában jelent meg, így ez a nap a Kláris 34. születésnapja is egyben, költészetnapi ünnepségünk mellett.

Az utóbbi egy évben is rendben megjelent a tervezett 6 számunk változatlan terjedelemben, változatos témákban és műfajokban, rovatok szerint. Számaink továbbra is tematikusak, az előre megadott témák mellett természetesen az aktuális témák is rendre szerepelnek. Mivel folyóiratunk irodalmi-kulturális jellegű, ezért az aktuális társadalmi-politikai témák nem fordulnak elő, de a békevágy, a hazaszeretet, magyar nyelvünk ápolása, őrzése, az általános emberi értékek rendre hangot kapnak.

Legfőbb célunk most is az építés bemutatása az öncélú rombolás helyett: emberség, előrelátás, nehéz helyzetekből kiútkeresés. Leginkább a józan észt és saját belső értékrendünk, lelki békénk, személyiségünk megőrzését kívánom a jövőben is.

Bízom benne, hogy értékes műveket közölhetünk nyomtatásban a következő évben is az internet világa mellett. Ehhez kívánok magunknak minél több erőt, józan belátást, alkotókedvet!