SZÜLETÉSNAPI ÜNNEPSÉGÜNK ÉS A KLÁRIS-DÍJAK ÁTADÁSA, 2022

Élhetõ Világ Irodalmi Kör, 2022. április 19.

Az ünnepség helye: Fáklya Klub, VI., Csengery u. 68. III. emeleti 301-es terem, 16 óra volt.

2022. április 19-én tartottuk meg 2022 évi születésnapi ünnepségünket a Fáklya Klubban. Ez éppen a 30. születésnapja volt az újságnak, az ünnepléshez elegáns környezet is rendelkezésünkre állt a fehér székekkel, sötétkék terítõkkel és megfelelõ hangosítással. Köszönet érte Nagy Jenõnek, a Fáklya Klub munkatársának!

Közel negyvenen ünnepeltünk, az elõre meghirdetett program szerint. Mûsorvezetõk Földesdy Gabriella és Györgypál Katalin voltak. A résztvevõket Földesdy Gabriella köszöntötte, majd Vántsa Zoltán költõ olvasta fel a Kláris 30. évfordulójára írt versét, melyet a 2. számban olvashatunk "Lámpása a sötétségnek" címmel. Ezután Katona Mária József Attila: Mama c. megzenésített versét énekelte el nagy sikerrel, majd Balázsi Judit mondott verset szintén József Attilától.

Az I. blokkban Györgypál Katalin olvasott fel rövidebb áttekintést az újság elmúlt 30 évérõl, néhány mondatban megemlékezve az indulásról is, kitérve a lap szellemiségére, céljára, amely 30 éve alapjaiban változatlan. Amivel bõvült, az magyarságunk megõrzése és idén elsõsorban a béke.*

Ezt követõen Földesdy Gabriella rovatvezetõ szólt szintén átfogóan a színház rovatról, melyet 2011 óta vezet.

A II. blokkban került sor a Kláris-díjak és oklevelek átadására, összesen 44: Kláris – 30 Emléklap, 6, Kláris Nívódíj II. fokozata 9, Kláris Nívódíj I. fokozata 6, Kláris Irodalmi-Mûvészeti Díj 3, Kláris Alkotói Díj idén elõször 9, Kláris Elismerõ Oklevél 4, Kláris Elõadói Díj idén elõször 4, Kláris Életmû-díj 2 és Kláris Örökség-díj 1 fõ részére a megfelelõ indoklással. A teljes névsor indoklással itt olvasható.

A III. blokkban bemutattuk az erre az alkalomra készült Új tavasz c. antológiát. Elõbb a szerkesztõ, Györgypál Katalin mondott róla pár szót. Ez az antológia a 6. sorban, mivel ötéveként készülnek ilyen könyvek. Az idei kötetben 159 szerzõ szerepel. A szerkesztõ szólt a lap utolsó 5 évérõl is, hiszen ebbõl készült maga a válogatás.

Az antológiából elõbb a vidékrõl érkezett 9 szerzõk olvasott fel abc-sorrendben:

Balogh Zoltán, Borka Zsuzsanna, Csató József, Csipke Rózsa, Gyárfás Tamás, Kelemen Bata Mária, Szénási Sándor István, Varga Lajos és Vántsa Zoltán.

Szöllõsi Dávid énekszáma következett, majd a budapestiek szerepeltek, szintén abc-sorrendben:

Bíró Gáspár dr., B. Moravetz Edith, Boér Judit, Földesdy Gabriella, Györgypál Katalin, Halász Erzsébet, Halász István (még egy új húsvéti versével megtoldva), Imre Ferenc, Kaptay Éva-Mária, Keskeny-Farkas Anikó, Király Lajos versét felolvasta Király Erzsébet, Koós László geleji, Lengyel Géza, Mészáros István (gitárral kísérve énekét), Németh Nyiba Sándor versét felolvasta Mészáros István, Ránki Katalin versét felolvasta Balázsi Judit, Szedõ Tibor és Tóth Attiláné dr.

Végére maradt A. Bak Péter elgondolkodtató esszéje (szintén az antológiából) a mûkincsek (kétes) jövõjérõl.

Ezt még két énekszám követte, majd közös énekléssel zártuk a hangulatos ünnepséget Mészáros István és Szöllõsi Dávid vezetésével, bár fõként Mészáros István énekelte gitárkísérettel az értékes népdalokat. Majd befejezésül Katona Máriával énekeltük régi bevált dalunkat (Tavaszi szél vizet áraszt), miközben Györgypál Katalin szétosztotta a Kláris legelsõ számát (99/1.). Sajnos kevésnek bizonyult a példányszám.

 –––

 „A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni?” – kérdeztük legelsõ számunk mottójaként Kosztolányi Dezsõ szavaival. 16 oldal, 20 név 1992 áprilisában. A címlapon még „Idõszaki kulturális lapot” írtunk, megadva az alaphangot, kiindulási elveket. Bajusz József verse a címlapon a kisemmizettekrõl szól, és egy vidéki fa harangtorony fotóját láthatjuk – Zalacsányból. Témamegjelölést nem találunk, az csak a 3. számtól született, Nyírfalvi Károly, akkor Pécsen élõ, sajnos korán elhunyt költõ javaslatára. 1. számunk 2. oldalán kapott helyet a „Szerelmi dal” „Tavaszi szél vizet áraszt” kezdettel. Alatta pedig József Attila „Klárisok” címû verse, a címadó vers: „Klárisok” – „Klárisok a nyakadon”…

Közöltünk verset, prózát, regényrészletet, volt Könyvespolc rovatunk, Krónika és Kultúrtörténet, Játéksarok a gyerekeknek, és természetesen Színház és Színészmúzeum. A szerkesztõbizottságban pedig rajtam kívül Tárkányi Imre és Bandi Katalin.

Az 1. szám megjelenését hónapokig tartó lázas tervezõ munka elõzte meg, valamint az URÁNUSZ Kiadó megalapítása. De mindenekelõtt a cél, feladat meghatározása, amihez tartottuk és a mai napig tartjuk magunkat. Ezt a „Nincs más bajunk?!” címmel szerkesztõségi cikkben fogalmaztuk meg a címlapon. Ebbõl idézek: „Használhatnánk nagy szavakat, melyekre titokban vágyik a lélek: tisztesség, hazaszeretet, erkölcs, a tiszta szó ereje, hit, tolerancia, mûveltség, az élet tisztelete, testi-lelki egészség – kultúra. (…) Inkább ezt mondjuk: megpróbáljuk teljesebbé, színesebbé, élhetõbbé, otthonosabbá tenni életünket – egyfajta gondolkodást, szellemiséget, életfelfogást kínálva olyan eszközökkel, amelyekkel ezt tenni tudjuk.” És hogy kikhez akartunk szólni? „Mindenkihez, aki felfogásunkkal egyetért, akit írásaink érdekelnek.” Nyitottak voltunk és vagyunk, ugyanakkor kereteket kell szabnunk. Az életet választjuk a halál helyett, kiutat keresünk a csak-panaszkodás helyett, építést a rombolás helyett.

Ma a Kláris irodalmi-kulturális lap, ugyanúgy kéthavonta rendben megjelenik, ami 29 éve a Biró family Nyomda érdeme is.

A lap szerkezetileg 3 részbõl áll, a szépirodalomból, a gyerekirodalomból és a publicisztikából. Egyes prózai írások besorolása, különösen a két nagy rész egyikébe olykor nem is olyan egyszerû, például a líraibb hangvételû esszék esetén. Szépirodalmi mûveket általában 26 oldalon közlünk, a gyerekrovatunk 2 oldalnyi terjedelmû, a publicisztika 30 oldal, a 60 oldalt a tartalomjegyzék és a Közlemények teszi ki évek óta. Illusztrációkat pedig „elszórva” találunk, számos szempont szerint beszerkesztve az irodalmi mûvekhez.

Szerzõk nélkül nem létezik újság. Minél kevesebb a szerzõ, annál belterjesebb egy lap, szokták mondani. De mennyi a szükséges, az optimális, a kevés? Milyen terjedelmû lapnál mennyi? Mindegyik számban legyen „mindenkitõl” alkotás – pl. egy társaságnál, egyesületi lapnál --, vagy sem? Egy számban egy szerzõtõl több alkotás, mû legyen, vagy csak egyetlen? Mitõl függ ez? Ha egy lap több mûfajban közöl mûveket, akkor egy szerzõ – feltéve, hogy több mûfajban is alkot – több mûfajban is megjelenhet egy lapszámban? Új szerzõtõl milyen feltételekkel közöl mûvet a lap? Mik az írott és íratlan szabályok? Közöl-e pályakezdõtõl mûvet? Visszaküld-e javításra adott esetben egy írást?

A szerzõk idõrõl idõre cserélõdnek, hiszen telik az idõ, változnak õk is, stílusban, témában és fõleg alkotókedvben. A 30 év alatt nyilvánvalóan rengeteg szerzõtõl közöltünk egy vagy éppen rengeteg mûvet. Az alkotók létszámát csak megbecsülni lehet, 1.800 fõ körül gondolhatjuk. Azt azonban, hogy közöttük hány pályakezdõ van, függetlenül a szerzõ korától (hiszen sokan késõbbi éveikben kezdenek fõként szépirodalmat, azon belül is verset írni), nem tudjuk pontosan.

A lap terjedelme fokról fokra bõvült, külalakja is formálódott, ahogyan a technika is fejlõdött évrõl évre, alapjai azonban máig megmaradtak. Újságunk a 30 év alatt volt már 72 oldal is, végül sok éve 60 oldal. A szerkesztés technikai folyamata is természetesen változott, hiszen a kéziratok zöme ma már e-mailben érkezik, nem beszélve az újság honlapjáról (www.klarisujsag.hu) számos éve. A publicisztikán elül számos rovatunk van, így esszé, riport, képzõmûvészet, irodalomtörténet, könyvespolc, vagy az utóbbi idõben Jövõnk, vagy éppen környezet- és klímavédelem. Mindegyik számban viszonylag jelentõs terjedelmet foglal el a színház és az ezzel kapcsolatos írások, ezekrõl Földesdy Gabriella rovatvezetõ fog szólni.

Összességében pedig elmondhatom, hogy bárkinek mûvét örömmel fogadjuk, ha az újság szellemiségét öregbíti: a megfelelõ színvonal mellett a magyar nyelv ápolását, ma már hozzá kell tennünk: magyarságunk megõrzését, a nyitottságot, de alapvetõ értékrendünk megõrzésével; minden helyzetbõl megfelelõ kiút keresését, felmutatását.

És ma, az orosz-ukrán háború árnyékában csak azt mondhatjuk még: elsõsorban békét.