Sokféle érzést elrejthetünk magányunk csöndjébe, de vannak olyan helyzetek, melyek az elengedésre kínálnak lehetőséget. Vannak pillanatok, amikor az egyedüllét szótlansága arra való, hogy képessé váljunk saját útvesztőinket kibogozni, és megeresni a lélek letisztulásához vezető egyéni jelzőtábláinkat.

Minden a felismeréssel kezdődik, melyben először az elhatározás fogan meg, majd megszületik a megvalósítás ereje. A Szent Jakab-út erre kiváló lehetőséget kínál, de csak azokat szólítja meg, akikben kellő elszántság ébred arra, hogy ezt a testnek-léleknek megterhelő zarándokutat végig járják. Gyöngyösi Szabó Katalin vállalta ezt a kihívást, és személyes történetének megismertetésével beengedi az Olvasót az általa végigjárt út lélektisztító folyamatába.

Bizalmat ad, hiszen beavat életének pillanataiba, példát mutatva, hogy mindannyian képesek vagyunk felfedezni belső erőforrásainkat. Krízishelyzeteink feldolgozásához számtalan lehetőség kínálkozik, és mindenki megtalálhatja azt a forrást, ami saját történetében kapaszkodót adhat. Gyöngyösi Szabó Katalin számára ez a rendkívüli élmény adatott.

A Volt egyszer egy El Camino szinte lépésről lépésre naplózza a 900 km-t magában foglaló  Francia út élményeit: az idegen kultúrával való találkozás rácsodálkozásait, az egymásra utaltságból adódó önzetlen emberi értékeket, a zarándoklat során  fel-feltörő emlékek képeiből kiolvasható kérdéseket  és válaszokat. Akit megszólít e könyv, nem fog csalódni, hiszen olyan mélységekre vezeti el az Olvasót, ami maradandó élményt ad. Az emberi kitartás rejtett erejéből építkező lehetőséget mutatja meg, s mindezt oly érzékenyen, melyhez nélkülözhetetlen a Szerző személyéből eredő őszinte szépség és tisztaság. Mindenkinek szívből ajánlom, aki egy kicsit is szeretne elmerülni az önismeret mélységeibe, aki egy igazi utazásra vágyik – önmaga felé.

(Gyöngyösi Szabó Katalin: Volt egyszer egy El Camino. A szerző színes fotóival. Kecskemét, 2018, 140 p.)