Március 15-e legfényesebb
nemzeti ünnepünk.
Próbálták a fényét
elhalványítani, elszürkíteni,
eszmeiségét nem nemzeti célra
kisajátítani, de nem sikerült ezt a szép
napot elvenni tőlünk.
Volt piros betűs ünnep a
naptárban, azután fekete
betűs, majd néhány éve ismét piros betűs a
kalendárium fehér lapjain. De nem a betűk
színe a fontos, hanem a szabadság eszméje, amelyet
174 évvel ezelőtt a márciusi ifjak képviseltek.
Azon az esős, borongós napon a
magyar nép legjobbjai
megmutatták a világnak, hogy képesek letörni
a rabláncaikat.
Kivívták a
sajtószabadságot, amelyre
régóta oly hőn áhítoztak. A márciusi
ifjak példát mutattak hazaszeretetből,
helytállásból. Ebből kell merítenünk
napjainkban is, amikor ma békében élhetünk.
A magyar forradalom és
szabadságharc 1849-ben a
túlerővel szemben végül is elbukott, de megmutatta,
hogy nem tűrjük a rabigát és a
megaláztatást.
Március idusának igen
fontos üzenete, hogy
jól kell sáfárkodnunk a kivívott
szabadsággal hazánk, népünk, nemzetünk
érdekében.