Március 15-e legfényesebb nemzeti ünnepünk. Próbálták a fényét elhalványítani, elszürkíteni, eszmeiségét nem nemzeti célra kisajátítani, de nem sikerült ezt a szép napot elvenni tőlünk.

Volt piros betűs ünnep a naptárban, azután fekete betűs, majd néhány éve ismét piros betűs a kalendárium fehér lapjain. De nem  a betűk színe a fontos, hanem a szabadság eszméje, amelyet 174 évvel ezelőtt a márciusi ifjak képviseltek.

Azon az esős, borongós napon a magyar nép legjobbjai megmutatták a világnak, hogy képesek letörni a rabláncaikat.

Kivívták a sajtószabadságot, amelyre régóta oly hőn áhítoztak. A márciusi ifjak példát mutattak hazaszeretetből, helytállásból. Ebből kell merítenünk napjainkban is, amikor ma békében élhetünk.

A magyar forradalom és szabadságharc 1849-ben a túlerővel szemben végül is elbukott, de megmutatta, hogy nem tűrjük a rabigát és a megaláztatást.

Március idusának igen fontos üzenete, hogy jól kell sáfárkodnunk a kivívott szabadsággal hazánk, népünk, nemzetünk érdekében.